Edvi Illés Pál
Öntanulás gyakorlatian tárgyalva
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előbeszéd
I. Önbirálás
II. Tanácsadó a' hivatalválasztásban
III. A' tanulásról átalán
IV. Az emlékerőnek ápolása
V. Tanulók' életrende
VI. Nyelvek' studiuma
VII. A tudományok' tanulásáról
VIII. Olvasni és kijegyezgetni hogyan kell?
IX. A' könyvekről általában
X. A' minden tanulóktól megolvasandó könyvek' czimjegyzéke
XI. Különösen a' régi classicusokról
XII. Különösen a' Bibliáról
XIII. Stil-képzés
XIV. Müvészetek
XV. Az öntanulásnak még három kutfői: a' társalgás, szinpad és utazás
XVI. A' jellemképzés
Előszó
Mindenek előtt e' könyv' czime iránt legyen értelmem világosan kifejezve. Szőrszálhasogatónak ugyan jelenthetne az öntanulás önvizsgálást is: de itt nem csak az tárgyaltatik. Hanem tudományos miveltségre törekvő ifjainknak szándékoztam némelly utmutatásokat nyujtani, miképen tanulhatnak jó sikerrel önmaguktól magán-szorgalom és ipar által, minden más közbenjövő segéd és oktató nélkül. A' hellen autodidachia műszóval gondolnám az egészt legszabatosabban kifejezhetni; melly szó önoktatást vagy önmüvelést jelent. Mesterségnek nevezem pedig inkább, mint tudománynak, vagy müvészségnek; mivel ez a' foglalkozás neme nem áll a' müvészetek' sorában, és a' tanulásnak főleg csak mesterségi oldalát (mechanismusát) tárgyalja.
Ugy hiszem tudniillik, hogy az oktatás' és nevelés' ügyében átalján, de honi tanulási rendszereink- és terveinkhez képest most kiváltképen, hasznosabb áldozatot nem vihetünk a' hon oltárára, mint ha kedves tanuló ifjainkat, kikben egy a' mostaninál tökélyesebb, boldogabb és boldogitóbb nemzedék' felvirulását szeretjük reményleni, - az öntanulásnak bizonyos fogásira 's fortélyaira (rutine) figyeltetjük; őket a' jónemü könyvekkel és azok' használási szabályaival megismerkedtetjük; a' tanulásra képesekké tesszük; és nekik mintegy ujjal megmutatjuk azt az ösvényt, mellyen indulniok és járniok kell; és a' mellyen ők maguk viszont még több fogásokra is juthatnak, mint a' mennyivel jelen munkámban legközelebb én nekik kedveskedni tudtam. Mert hogy ki millyen utat választ, mellyen magát gyakorolja és miveli; ki minő iratokat olvas; minő barátot és vezért kap, ki neki a' sokféle ellenkező hallottak-'s olvasottaknál megmutassa és megmondja: "Ezt a' veteményt ápold, amazt hagyd veszni és gyomláld ki gyökerestül, mert gaz; ezt a' példát utánozd, amazt kerüld," ezeken 's efféléken válik el, mindenegy ifjunak szerencsés vagy szerencsétlen neveltetése.
Már iskolázó ifjaknak nélkülözhetlen az öntanulás. A' nevelő és oktató bölcsek ugy tartják, hogy a' másoktól nyert oktatás, az ifjak' korszerü miveltetésének csak egy harmadát végezi be; két harmadát a' magán iparnak és önmüvelésnek kell végbe vinni. Valami nagyszerü feladat pedig a' tudományos miveltség. A' tanulni valók' tömege tenger; és ha ama' mondás: Ars longa, vita brevis, érvényes minden időkorban: tehát az legkivált szabható e' mi korunkra, melly némileg a' mindennek tudási kora, Mai napon a' tanulandó anyagok özönkint szaporodnak; és egy korszerüen mivelt ifjutól annyi sokat igényelünk, hogy az nem bir elég korán mind tanittatni másoktól, mind tanulni önmaga is. Az iskolai tanulság, - ugy mint az honunkban eddigelé gyakorolatik, - ahoz korántsem elegendő; mert abban, az életre használatos igen is kevés, a' feledésre méltó viszont igen is sok. Hazánk' tanuló ifjai szájába illik ama' mondás: Discimus pro oblivione. Egyedül az öntanulás pótolhatja ki hiányait a' fonák iskolai rendszernek, melly szerint egyébiránt tanulni az ifju köteleztetik, és a' mellyet megváltoztatni nem áll egyes lyceumnak, annál kevésbé oktató-egyednek hatalmában, - ez bármint roszalná is azt, és bármint ohajtaná annak jobbra alakitását. Ha iskolai pályánk bevégeztére visszaemlékezünk, és azon összes tudományi tömegre, melly a' sok évi iskolázásunknak lőn eredménye; azt kell vallanunk, hogy a' valódi haszonvételre az csak parányiság volt, és hogy ujra máskint kellett tanulnunk mindeneket, - pedig, az öntanulásnak bajosan megtalált utján. Azonban a' legczélszerüebb iskolai rendszernél sem nélkülözhető az öntanulás. Mert (hiszem) mind az, a' mire mások által oktattatunk, nem a' mi tulajdon mívünk, hanem idegen mív rajtunk, 's külön-anyagu belénk tömködés, mellyet nehezen vagy soha sem tudunk magunkhoz assimilálni. Midőn más oktat bennünket, az csak tölcséren töltögetés: melly bár ha norimbergai volna is, de még sem tenmagadtól ered. De a' mit önmagad tanulsz, szivesen, proprio Marte és coni amore: az lesz saját keresményed, az könnyen testté vérré válik tanulmányid' testületében; és a' mástól tanultnál szintén olly becsesebb birtokod mint az önszerzemény az örökültnél, vagy rád ruházottnál.
...
Legyetek ti, nagyra-termett honi ifjak, - kiknek e' munka kezeitekbe jutand, - szerencsésebbek, mint mi érettkoruak valánk. Fogadjátok tőlem e' csekély ajándékot olly hév és kitárult tiszta kebellel, millyennel azt nektek én nyujtom; és a' millyennel ölelek minden tanulni hevülő lelkes ifjut. Olvassátok meg ezt figyelemmel; és közbenvetett bizonyos idő mulva több izben is. Meg leszek jutalmazva fáradságomért (melly egyébiránt nekem édes fáradság volt,) ha e' könyvemből némi hasznot vehettetek arra, hogy váljék közületek sok oszlopa és dicsekvése a' magyar honnak. Irám Nemes-Dömölkön, Vas megyében, Májusban, 1842.
Edvi Illés Pál m. k.