Tihanyi kódex, 1530-1532
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
A sz. Szeretetről
Krisztus' születéséről
Asszonyunk Máriának foganatjáról
Assz. Máriának születéséről
Assz. Máriának visitatiojáról
Assz. Máriának tisztulásáról
Urunk Chrisztus foganatjáról
Szűz sz. Eugenianak élete
Sz. Jostio élete
O! Intemerata imádságról
Sz. Máriának haláláról
Ismertető
A Tihanyi kódex az óbudai klarisszák számára készült 1530 és 1532 között. A kis formátumú kézirat egyetlen kéz munkája, a másoló-kompilátor, F. fráter, azonos a Kazinczy-kódex scriptorával. Nagy valószínűséggel Lippai Ferencről van szó, aki az 1510-es évek közepétől több mint két évtizeden át fontos szerepet töltött be a ferences rend történetében.
F. fráter nem csupán másolóként, hanem a kötetek szerzőjeként jelenik meg: szövegkezelése, átdolgozói attitűdje és személyes megnyilvánulásai egyöntetűen erre vallanak. A kötetek felépítése átgondolt, úgy is mondhatnánk: maradandó alkotásra törekszik az irodalmi gondolkodás megjelenésének küszöbén. Gondolkodásra ösztönöz, követendő példákat nyújt és tanít. A Tihanyi kódexben éppúgy, mint a Kazinczy-kódexet záró prédikációban a teológiai kifejezések egész gyűjteményét adja.
A Tihanyi kódexben a Mária-tisztelet jegyében készült prédikációk követik egymást: Gyertyaszentelő és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére szánt szentbeszédek (vagy inkább elmélkedések); oktató beszéd az isteni szent szeretetről; prédikáció Mária fogantatásáról és születéséről, Krisztus születéséről, a Boldogságos Szűz Erzsébetnél tett látogatásáról, valamint Mária haláláról.
A prédikációk exemplumanyaga ezúttal is rendkívül gazdag és változatos: példák Mária szolgálatának hasznos voltáról, vakító szépségéről, nevének betűiről; a szentek által megtartott istentiszteletről; Szent Erzsébetről s a poklosról, a pelikánról (azaz a puplikánus madárról) és az áspiskígyóról; s a három tüzes lándzsáról stb.
A szentek legendái közül összesen egyet közöl önállóan: a középkori kódexeinkben máshol nem olvasható Szent Eugénia életét. Érdekes módon tömörítve, azaz példaként adja elő s dolgozza át Szent Elek életét - az isteni szeretet kereséséről szóló prédikáció záró részébe beleszőve. Elbeszélésmódja a Kazinczy-kódex szövegéhez képest lényegesen szárazabb.
Prédikációinak fő forrása Temesvári Pelbárt. A Mária haláláról szóló prédikáció jóval teljesebb változatban szerepel itt, mint a Kazinczy-kódexben, párhuzamos szövegrészei ezenkívül még az Érdy-, a Horvát-, és a Teleki-kódexben is felbukkannak. A Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról szóló prédikáció a Cornides-kódexben is szerepel, a fogantatásáról szóló pedig a Debreceni és a Horvát-kódexben.
A Tihanyi kódex további történetének kiindulópontja minden bizonnyal Óbuda, ahonnan a török elől menekülő Klára-szüzek 1541-ben magukkal vitték a könyvecskét Pozsonyba. A kódex Tihanyba kerülésének körülményeiről semmilyen információnk sincs, csupán felfedezéséről tudunk a Tihanyi Apátság könyvtárában. Első ismertetője Guzmics Izidor bakonybéli bencés apát, aki a Tudós Társaság 1833-i nagygyűlésén számolt be a nyelvemlék szerencsés előkerüléséről. Tőle értesülünk arról is, hogy a kódex ekkor még az eredeti, Pozsonyban kapott gesztenyebarna bőrkötést viselte. Újrakötésére nem sokkal később, 1845-ben került sor.
A kézirat 1951-ben, a rendházak megszüntetését követően került az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába. A kódex névadása az újrakötés időszakára, azaz a 19. század közepére tehető, a könyv gerincén aranyozott betűkkel Codex Tihanyiensis olvasható.
Kovács Zsuzsa
Forrás: Magyar Nyelvemlékek
http://nyelvemlekek.oszk.hu