Ismertető

A kódex a következő ószövetségi könyvek magyar fordítását tartalmazza: Rut, Judit, Eszter, a Makkabeusok második könyve, Báruk, Dániel és a tizenkét kispróféta. Három kéz másolta, a scriptorok személye és a másolás helye ismeretlen. A szakirodalom a 15. század közepére datálja a kéziratot, jóllehet a kötetben semmilyen adat nem utal a keletkezés idejére, ezért csak az írásra támaszkodhatunk. Azonban az írás alapján csak jóval tágabb időkeretek között helyezhetjük el a kódexet: a 15. század teljes középső harmada szóba jöhet. A kézirat sorsáról a 18. századig semmit sem tudunk, a 18. század első felében már a bécsi Udvari Könyvtárban őrizték. Elnevezését egykori őrzési helyéről kapta. 1932-ben a velencei kultúregyezmény keretében került az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába.

A Bécsi kódex és két további nyelvemlékünk, a Müncheni és az Apor-kódex szervesen összetartozik: a szövegek nyelvi vizsgálata mutatta ki, hogy a három emlék ugyanarra az elveszett szentírásfordításra vezethető vissza. Az 1466-ban készült Müncheni kódex a négy evangéliumot, a 15. század végén másolt Apor-kódex a zsoltárokat tartalmazza. Az eredeti fordítás keletkezési ideje az 1416. évet követő egy-két évtizedre tehető a Müncheni kódexben található naptár alapján, amely az 1416-1435. évekre érvényes. Ez a jelenleg ismert legkorábbi magyar bibliafordítás. Teljes fordításról valószínűleg nem beszélhetünk. A közvetlen forrást nem a Biblia, hanem liturgikus könyvek jelentették: a Bécsi kódex forrása egy kórushasználatra készült lectionarium lehetett, a Müncheni kódexé egy evangeliarium, az Apor-kódexé pedig egy kórus-psalterium.

Az eredet kérdése tisztázatlan. Számos kutató huszita eredetűnek tartja a fordítást, amelyet ma Huszita Biblia néven tart számon a szakirodalom. Nyelvemlékeink közül először a Bécsi és a Müncheni kódexben jelenik meg a mellékjeles helyesírás, amely mellékjelek bevezetésével az 'egy hang egy jel' elvének megvalósítására törekszik. A huszita eredetelmélet képviselői e hangjelölési rendszerben Husz János helyesírási reformjának hatását látják. Más nézetek szerint ezt a helyesírási reformot nem lehet kizárólag Husz Jánoshoz kötni, másutt, többek között a ferences írásbeliségben is tapasztalható a hatása.

...

A kutatók egy része nem huszita eredetűnek tartja a fordítást, a fordító vagy fordítók ferences, premontrei, illetve bencés volta mellett egyaránt hoztak fel érveket. A szövegben több olyan fordítói megoldás, nyelvi fordulat olvasható, amelyek arra utalnak, hogy az átültetés szerzetesi környezetben jött létre. Sajnos a három kézirat közül nem ismerjük sem a Bécsi, sem a Müncheni kódex első birtokosait, azt azonban tudjuk, hogy az Apor-kódexet a 16. század elején premontrei apácák használták, amiből arra következtethetünk, hogy nem tartották eretneknek a fordítást. Az eredetkérdés szempontjából az is fontos körülmény, hogy a fordítás nem áll elszigetelten a többi katolikus bibliafordítástól: a Müncheni és az Apor-kódex közeli rokonságot mutat az 1508-ban készült Döbrentei-kódexszel, amelyben többek között a 150 zsoltár és az egész egyházi évre szóló perikoparend található.

Kertész Balázs

Forrás: Magyar Nyelvemlékek