Ismertető

Zay Ferenc szerémségi származású birtokos család sarja, 1498-ban, más adatok szerint 1505-ben született és 1570-ben húnyt el. Élete gyermekkorától kezdve az oszmán félhold elleni küzdelem jegyében telik. Már fiatalon huszárkapitányi rangot szerez, később a naszádosok főkapitánya lesz. Részt vesz a mohácsi csatában. Változatos katonai és diplomáciai pályát fut be: Eger majd Szolnok várkapitánya, megyei főispán, felső-magyarországi generális... Mint Ferdinánd király elkötelezett híve 1555-ben Verancsics Antallal diplomáciai úton Konstantinápolyban jár. Tíz évvel halála előtt a király bárói rangra emeli. Harminchét levélnyi emlékiratát követtársa kéziratai között találták meg, s először Verancsics összes munkáinak második kötetében nyomtatták ki, 1857-ben. A kéziratot az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik. A memoárt, melynek címe az 1980-as újrakiadás óta szakmai körökben közismertnek számít - Az Lándorfejírvár elveszésének oka e vót és így esött -, Zay feltehetően az 1500-as évek derekán írta, s benne, mint azt a beszédes cím is elmondja, Nándorfehérvár, azaz Belgrád 1521. évi pusztulását és annak magyarországi politikai és részben diplomáciai előzményeit beszéli el - ha hitelt adunk a történészek mai álláspontjának - tendenciózusan, erősen Szapolyai-ellenes éllel.

Forrás: Csorba Béla: A feltételes módú igealakok idővonatkozásairól Zay Ferenc emlékiratában