August Strindberg
Egy lélek fejlődése
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
I. kötet
A fordító bevezető megjegyzése az első kiadáshoz
Megjegyzés a második kiadáshoz
Előszó a Cseléd fiához
A CSELÉD FIA (1849-1867)
1. Félősen és éhesen
2. Kezdődik az idomitás
3. El hazulról
4. Érintkezés az alsóosztállyal
5. A felsőosztállyal
6. A kereszt iskolája
7. Az első szerelem
8. A jégzajlás
9. Mások kenyerét eszi
10. Jellem és sors
Utóirat
II. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
A FORRONGÁS ÉVEI (1867-1872)
1. A pitvarban (1867)
2. Lenn és fönn (1867-1868)
3. Az orvos (1868)
4. A függöny előtt (1869)
5. Hogy lesz arisztokratává? (1869)
6. A függöny mögött (1869)
7. Iró lesz (1869)
8. A Runa-szövetség (1870)
9. A könyvekben és a színpadon (1870)
10. Ziláltság (1870)
11. Idealizmus és realizmus 1871-ben (1871)
12. A király pártfogoltja (1871)
13. Bomlás (1872)
III. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
A VÖRÖS SZOBÁBAN (1872-1875)
1. Az elégületleneknél (1872)
2. Hitehagyott (1872)
3. A Vörös szoba (1872)
4. A szerkesztő (1873)
5. Lelki nyomor (1873)
6. A vészkikötőben (1873)
7. A nyilvánosság szava (1873-1874)
8. A királyi titkár (1874-1875)
IV. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
A szerző előszava
A SZERZŐ (1877-1886)
1. A vihar után (1877-1878)
2. A robbanás (1879)
3. Fönt és lent ujra (1881)
4. A bosszú (1882)
5. Páris (1882)
6. Rousseau (1884)
7. A nő és az Uj-Svédország (1884-1885)
8. János atheistává lesz (1885)
9. Idealizmus és szocializmus (1886)
10. A cseléd fia (1886)
V. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
A francia kiadás előszava
Az eredeti előszó
VALLOMÁSOK (1875-1887)
Bevezetés
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
VI. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
EL EGYMÁSTÓL! (1892-1894)
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VII. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
Coram populo! (Misterium)
INFERNO (1894-1897)
I. A Láthatatlannak keze
II. Szent Lajos megismertet a megboldogult Orfilával
III. Az ördög megkisért
IV. A visszanyert Paradicsom
V. A bünbeesés és az elveszett Paradicsom
VI. A tisztítótűz
VII. A Pokol
VIII. Beatrice
IX. Swedenborg
X. Kivonat egy elkárhozottnak a naplójából. 1896. október, november
XI. Megszólalt vala az Örökkévaló
XII. A rám szabadított Pokol
XIII. Zarándokút és vezeklés
XIV. A Megváltó
XV. Sanyargattatások
XVI. Hová vezet az utunk?
Epilógus
VIII. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
LEGENDÁK (1897-1898)
Első rész
I. A megszállott ördögűző
II. Terjed a vigasztalanság
III. Nevelés
IV. Csodák
V. Hitetlenkedő barátomnak a sanyargattatása
VI. Mindenféle
VII. Swedenborgot tanulmányozom
VIII. Canossa
IX. Az ellenmondás szelleme
X. Kivonat a naplómból. 1897
XI. Párisban
Második rész
Jákob viaskodása
Utóirat
IX. kötet
A fordító bevezető megjegyzése
EGYEDÜL (1899-1900)
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
Bevezető
Strindberg munkái közül igen kevés jelent meg magyar nyelven, s ami megjelent, javarészt azt sem svéd nyelvből, hanem németből fordították, úgyhogy a magyar közönség voltaképpen az elnémetesített Strindberget ismeri. Schering Emil, Strindberg összes műveinek német fordítója, érdemes munkát végzett ugyan, de fordítása a komoly magyar műfordítás mértekével mérve, nem elég lelkiismeretes: sok helyütt pongyola, sőt helyenként vakmerően csonkító.
Sajnos, a magyar műfordítás színvonala az utóbbi években, de legfőként napjainkban, nagyon lesülyedt. Üzletre éhező zugkiadók kegyelméből magyarul nem tudó, idegen nyelveket nem értő kufárok csapata vetette rá magát minden írói hivatottság nélkül a fordítómesterségre, s a betűre szomjazó, jóhiszemű, naiv magyar olvasót silány fordítások szennyes áradata ostromolja. A kiadók egyrésze ma már egyáltalán nem törődik vele, van-e irodalmi értéke a fordításnak, amelynek kiadására vállalkozik; nem ragaszkodik hozzá, hogy a fordító eredetiből fordítson, hanem ő maga osztja ki az angol, francia, orosz vagy másnyelvű író munkáját rossz német fordításban legtöbbször németül sem igen tudó léha tollforgatóknak lefordításra, és kikötése csak annyi, hogy a fordítás gyorsan elkészüljön, mert ki kell használni a könyvkiadói konjuktúrát. Nem tudom, miként lehetne védekezni ez ellen a kiadói és fordítói kalózhadjárat ellen, de úgy érzem, ideje volna, hogy mindazok, akik szivükön viselik a magyar műfordítás nemes hagyományait, közös akcióban egyesüljenek és a kritika kiméletlen korbácsával próbálják megoltalmazni a magyar kulturát ettől a veszedelemtől.
Mikor másfél évvel ezelőtt vállalkoztam rá, hogy Strindbergnek talán legértékesebb munkáját: kilenckötetes önéletírását lefordítom, még nem tudtam svédül; de természetesen egy percig sem gondoltam arra, hogy a nagy svéd írót németből fogom fordítani. Minthogy az önéletírás ötödik kötetét, első házasságának a történetét, Strindberg nem svédül írta meg, hanem francia nyelven (ez a kötet még ma sem jelent meg svédül!) s később ő maga rendezte sajtó alá ennek a kötetnek a német fordítását is: először ezt a kötetet fordítottam le Vallomások címmel. A kötet francia címe: Le plaidoyer d'un fou, német cime: Die Beichte eines Toren. Közben megtanultam svédül, úgyhogy hozzáfoghattam immár az önéletírás többi kötetének a fordításához.
A német fordítás az eredeti kilenc kötetét - tetemes kihagyások árán - hét kötetbe vonta össze. Kihagyta a többi között Strindberg több előszavát és utóiratát, s kihagyott például az első kötetből mintegy másfélívnyi szöveget, az apróbb változtatásokat, félreértéseket és elírásokat nem is említve. Minthogy én hűen ragaszkodtam a svéd eredetihez, a magyar olvasó most jut hozzá az első teljes Strindberg-önéletrajzhoz.
Strindberg önéletírása kilenc kötetének ezt a címet adta: Egy lélek fejlődésének története. A német fordító ezt a címet elhagyta és az önéletírás egyik kötetének címéül használta fel, amelyben két svéd kötetet olvasztott össze egy kötetté. Én természetesen megtartom Strindberg összefoglaló főcimét, de csak így: Egy lélek fejlődése. Önéletírásnak szebb címe talán el sem képzelhető. A német kiadás első kötete: Der Sohn einer Magd, ugyancsak két svéd kötetnek az összeolvasztása. Nálam a két kötet megmarad két külön kötetnek, összesen kilenc kötet lesz tehát az önéletírás magyar fordítása.
Budapest, 1919 februárjában.