---

Tartalom

Bevezetés

1. A nemi erőszak hatásai
  Intim partner által elkövetett nemi erőszak
  Az eredménytelenül záruló esetek nagy száma
  Magyarország nemzetközi törvények előírta kötelezettségei

2. Elégtelen törvények a nemi erőszakkal kapcsolatban

3. Az igazságszolgáltatás és a jogorvoslat hiányosságai
  Hiányos nyomozás
  Előítéletek a rendőrségen
  Előítéletek a bíróságokon
  Az áldozatok és a tanúk elégtelen védelme

4. Hiányos adatok, hiányzó támogató szolgálatok
  Hiányos adatok
  Az érintett szakemberek speciális képzésének szükségessége
  A támogató és segítő szolgálatok hiánya

5. Előítélet és stigmatizáció

6. Javaslatok a kormánynak
  Módosítsa a vonatkozó törvényeket
  Biztosítsa a megfelelő igazságszolgáltatást és jogorvoslatot
  Biztosítsa a megfelelő szakmai normákat és a szakemberek képzését
  Nyújtson megfelelő támogatást és szolgáltatásokat az erőszak túlélői számára
  Tájékoztassa a nyilvánosságot és biztosítsa a megfelelő oktatást

---

Bevezetés

A fenti mondatok - egy bíró, egy nemi erőszakot átélt nő és két, az Amnesty International által meginterjúvolt rendőrtiszt mondatai - jól mutatják, milyen akadályok tornyosulnak Magyarországon azok előtt a lányok és nők előtt, akik az igazságszolgáltatáshoz fordulnak, mert valaki megerőszakolta őket. A szexuális erőszak nagyon sok nő életét teszi tönkre a világ minden országában, s a bűnelkövetők felelősségre vonása minden kormány és társadalom számára kihívást jelent. Ám Magyarországon a kormányzatnak és az igazságügyi és bűnüldözési szerveknek még nagyon sok tennivalójuk van, ha szembe akarnak szállni azokkal az előítéletekkel, amelyek a nemi erőszakot vagy a szexuális erőszak más formáit átélő nők számára megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik, hogy jogorvoslattal éljenek.

A nemi erőszakot illetve általában a szexuális bűncselekményeket leggyakrabban az áldozatok otthonában követik el, és az áldozat ismeri az elkövetőket: hiszen az elkövető leggyakrabban az áldozat férje, élettársa vagy korábbi partnere. Magyarországon mind ezidáig nagyon kevés felmérés és tanulmány készült a szexuális erőszakról, de becslések szerint csaknem minden harmadik nő szenvedett már el fizikai erőszakot a partnerétől. Az egyetlen viszonylag friss tanulmány a családon belüli fizikai és szexuális erőszakról, amelyben több mint 1000 nőt kérdeztek meg, azt mutatja, hogy a megkérdezettek 28%-a állítja: előfordult már, hogy a partnere megverte, és a válaszadóknak több mint 7%-a mondta azt, hogy a partnere kényszerítette már őt erőszakkal szexuális kapcsolatra.

A nemi erőszak és a szexuális erőszak minden formája sérti a nők emberi jogait. A kormány felelőssége a magánszemélyek által elkövetett bűncselekmények esetében abban áll, hogy biztosítania kell, hogy a törvények és az eljárásokat szabályozó egyéb rendelkezések megfelelő keretet nyújtsanak a védelemhez, hogy ezeket megfelelően alkalmazzák is a nők védelme érdekében, és hogy az erőszakot elszenvedő nőket aktívan támogassák az igazságszolgáltatásban és a jogorvoslatban. Az államnak ezeket a kötelezettségeit tartalmazzák azok a nemzetközi emberi jogi törvények is, amelyek megtartása mellett Magyarország elkötelezte magát.

A kormány a közelmúltban tett néhány lépést a megfelelő irányba. 1997-ben megváltozott a Büntetőtörvénykönyv, és az új Btk. immár elismeri, hogy a házasságon belüli nemi erőszak is bűncselekmény. 2003-ban az országgyűlés határozatot fogadott el a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról. Szintén 2003-ban született az Országos Rendőrfőkapitány 13/2003. (III.27.) ORFK Intézkedése a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására.

Ám a diszkrimináció és a tagadás, amellyel a nőknek továbbra is szembe kell nézniük, ha fel akarnak lépni a szexuális bűncselekmények elkövetői és a családon belüli bántalmazás ellen, azt mutatja, hogy Magyarországon hiányzik a politikai akarat, hogy az állam szembeszálljon az igen elterjedt, az igazságszolgáltatás rendszerét és az egész társadalmat átható előítéletekkel. Továbbra is fennáll az a követelmény, hogy az áldozatnak bizonyítania kell a fizikai ellenállást, és ugyanakkor jellemző maradt a késedelmes rendőri reakció is, valamint a képzett szakemberek és speciális szolgáltatások hiánya az igazságügyi és az egészségügyi rendszerben: ezek a tényezők mind csökkentik azok számát, akik feljelentést tesznek szexuális erőszakkal kapcsolatos bűnügyekben. Azok a lányok és nők, akiket megerőszakoltak, arra számíthatnak, hogy nem hisznek nekik és stigmatizálják őket.

Ez a jelentés megmutatja - részben megerőszakolt illetve családon belüli erőszakot túlélő nőkkel, illetve rendőrtisztekkel, bírákkal és emberi jogi szervezetek képviselőivel készített interjúkon át -, hogy milyen elterjedt az elhallgatás és a tagadás Magyarországon a szexuális erőszakkal, és különösen az intim partnerek által elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatban. Példákat nyújt arra, hogy az ilyen bűncselekmények romboló hatással vannak a nők életére, és hogy milyen nyíltan előítéletesek és diszkriminatívak a nőkkel szemben a törvények, a bűnügyi igazságszolgáltatási rendszer hivatalai és a támogató szolgálatok is. Megvizsgálja, milyen akadályok hátráltatják a nőket abban, hogy jogorvoslatért folyamodjanak, és megmutatja, milyen kötelességeket és feladatokat rónak a kormányra a nemzetközi törvények.

Az Amnesty International felszólítja Magyarország kormányát, hogy tartsa tiszteletben, védje és biztosítsa a nők jogait egyes törvények módosításával, azzal, hogy biztosítja a jogorvoslat lehetőségét és megvalósulását, és hogy megfelelő irányelveket, normákat dolgoz ki és képzéseket nyújt a szexuális bűncselekmények áldozataival dolgozó szakemberek számára. A kormány feladata az is, hogy megfelelő támogató szolgálatokat állítson fel a szexuális erőszak áldozatai számára, hogy kutatásokat végezzen és adatokat gyűjtsön a lehető legjobb szabályozások kidolgozása érdekében, és hogy a nyilvánosság tájékoztatásával és felvilágosításával aktívan tegyen a társadalmi előítéletek ellen. A szexuális erőszakkal kapcsolatos bűnügyekkel éppen olyan komolyan szembe kell szállnia, mint más személyek ellen irányuló erőszakos bűncselekedetekkel. Amíg nem történnek hatékony lépések ezen a téren, a lányok és a nők Magyarországon továbbra sem élhetnek megfelelően azzal a jogukkal, hogy diszkriminációmentes fogadtatás nélkül fordulhassanak a bűnüldözési és az igazságszolgáltatási szervekhez jogorvoslatért.

---