---

Tartalom

1. Kísérletek a Youtube-ról
2. Az emberi test gondolattérképen
3. Kitalált ökoszisztémák, számítógépes modellek
4. Webkamerából mérőeszköz
5. Molekuláris törzsfa
6. Fehérjeszerkezet játékban
7. Időjárási napló számítógépen
8. Definíciós videók
9. Érzékcsalódások
10. Sejtosztódás tárgyanimációban
11. Helyszíni tudósítás a Nagy Bummról
12. Mendel törvényei
13. Egygénes tulajdonságok vizsgálata közösen
14. Adatok a világból
15. Európa enciklopédia
16. World Wind kiegészítések
17. Kísérlet videók
18. Mikroszkópos fényképezés
19. Közös információgyűjtés
20. Tudományosság felmérés
21. Diverzitás
22. Biokémia memory
23. Képletrajzolás
24. Fehérjék a monitoron
25. Biokémia szépen
26. Háromszögelés GPS-el
27. Áramkörök
28. Metszetek rajza interaktív táblán
29. Számítógéppel az égen
30. Troll fizika
31. Papírrepülő készítés és vizsgálat
32. Ismeretterjesztő blogok
33. Határozókulcs gondolattérképpel
34. Élő kapcsolás a tanterembe
35. Hogy áll a világ?
36. Értékelőtáblázatok
37. Evolúció egy perc alatt
38. Globális problémák összefüggései
39. Szövegfeldolgozás könnyen és együttműködve
40. Tudománytörténeti idővonal
41. Tervezzünk mozgó lényt!
42. Civil szervezet alapítása
43. Gaia
44. Kiselőadások kicsit másként
45. Boncolás a monitoron
46. Mindennek az atom az oka
47. Döntések
48. Közös felelősség
49. Webes dokumentumfilm
50. Klasszikus genetika - genetikai klasszikusok
51. Biomok panoramio-val
52. Gyorsblogok otthoni feladatok dokumentálására

---

Bevezetés

Ha valaki valaha megírja majd a természettudományok oktatásának hazai történetét (amire azért nem vennék mérget), a harmadik évezred első évtizedét biztosan nem aranykorként fogja benne jellemezni. A természettudományos tanárképzés gyakorlatilag megszűnt, kettes érettségi átlaggal is be lehet jutni a tudományos/műszaki pályákra és a gyerekek fejében a valóságshow szereplő sokkal kívánatosabb karrier, mint a Nobel-díjas tudós. Különféle bizottságok jöttek létre, hogy megtalálják a kiutat az útvesztőből. A javaslatok között szerepelt már a reál és humán gimnáziumok visszaállítása, a kötelező érettségi egy természettudományos tárgyból vagy éppen a természettudományokat tanítók magasabb anyagi megbecsülése.

Nem tisztem megítélni, hogy mi húzná ki a természettudományok szekerét abból a méretes kátyúból, amibe került, és minthogy a gyakran nagy garral beharangozott tervekből eddig még semmi nem valósult meg, tapasztalati tényeket sem tudok felsorakoztatni az egyes változatok mellett. Gyakorló tanárként viszont azt gondolom, nagyon sokat tehetünk azért, hogy tárgyunkat érdekessé, izgalmassá, szexivé tegyük és ebben az új technika nagy segítségünkre lehet.

Minden gyerek természettudósként indul, bölcsődés, óvodás korában élvezettel figyeli meg az állatokat, öntöget össze színes löttyöket és végez komoly kísérleteket a gravitáció mibenlétét kiderítendő. Aztán ha egy végzős középiskolai osztályt megkérdezünk, melyik volt az általuk legjobban utált tantárgy a kémia és a fizika biztosan dobogós helyezést ér el az ellenszenv versenyben. Valami történik útközben, valahol elveszítjük az érdeklődést, talán abban a pillanatban, amikor a fizika átalakul varázsigeként megtanulandó képletek és szabványszerűen megoldandó feladatok sorozatává, amikor kémia órán először hangzik el, hogy "ha rosszak vagytok, nem lesz kísérlet", amikor biológiából nem jut idő az érdekes és vicces élőlényekre, mert haladni kell. Az IKT lehetőséget ad arra, hogy valamennyit visszacsempésszünk az izgalomból és a varázslatból a természettudományok tanításába. nem csodaszer természetesen és nem is arra való, hogy helyettesítse a közvetlen tapasztalatot. Ha egy kísérletet el lehet végezni, ha egy élőlényt meg lehet figyelni, akkor ezt kell tenni, kár előkapni a számítógépet hozzá. Ha azonban a kísérlet túl hosszú ideig tartana, az anyagok hozzá beszerezhetetlenek vagy túlságosan veszélyesek, ha az Antarktiszra kellene elutazni hozzá, akkor kifejezetten jól jöhet, ha mindezt a számítógépen modellezzük. Hasznos lehet a számítógép abban is, hogy tágítsa a természettudományos tárgyak kereteit, legyen lehetősége azoknak is élvezni az órákat, akiket elsődlegesen a társadalomtudományok vagy a művészetek érdekelnek.

Ez a könyv ebben próbál segítséget nyújtani. Nem óravázlatokat gyűjtöttem egybe, több okból is. Úgy gondolom, a klasszikus óravázlat mindig egy speciális helyzetre alkalmazva értelmezhető csak. Egy adott osztályban, egy adott tanítási folyamatban használható csak és a pontos másolása csak több bajt okoz, mint amennyit használ. A leírtak azonban valamivel többek az egyszerű ötleteknél vagy oldalismertetőknél, elsődlegesen is abban, hogy mindegyiket próbáltam már a tanításban, kipróbált dolgokról van szó. Ugyan nem szerepel a célok és eszközök felsorolása egyik esetben sem, sőt még a tantárgyat és a témakört sem adom meg, de viszonylag részletesen írom le, hogy milyen tanórai szituációban miként és milyen tapasztalatokkal használtam az adott eszközt.

Azt remélem, hogy ez a könyv olyan lehet, mint egy igazán jó szakácskönyv. Az igazán jó szakácskönyvet nem csak akkor olvassa az ember, amikor éppen főzni akar valamit, sőt akkor a legkevésbé, fontos benne, hogy a recepteken érződjön, kipróbált és működő dolgokról van szó, de komoly szakács számára ez a recept csak inspiráció, nem pedig olyan utasítás, amit maradéktalanul követni kell. Azt remélem, ezt az ötvenegynéhány tanórai ötletet is lehet majd olvasgatni csak úgy szórakozásból, de arra is jó, hogy azután bátran el lehessen térni tőle, amikor órára kell készülni.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

---