---

Tartalom

Tények az autizmusról
Jellegzetes viselkedési formák
Az autizmus diagnózisának lelki feldolgozása
Hogyan segíthetek nagyszülőként?
A gyermek és a nagyszülő közti kapcsolat, szeretet
Kommunikáció a gyermekkel
Szociális nehézségek
Rugalmatlan tevékenységszervezés
Érzékelés
Viselkedésproblémák
Motiváció, nevelés
Étkezési kérdések
Riport Zalán nagymamájával
Riport Latka nagymamájával
Ajánlott irodalom

---

Előszó

Kedves Nagyszülő, kedves Olvasó! Engedje meg, hogy bemutassuk kiadványunk elkészülésének hátterét.

2007-ben született meg a kisfiunk, akinek világra jövetelének egyaránt örült családunk minden tagja. A fejlődése eleinte teljesen szabályszerűnek tűnt. Úgy 1,5 éves lehetett, mikor jeleztem a védőnőnek, illetve a gyermekorvosunknak, hogy a kicsi nem kezd beszélni. "Nem gond, a fiúk később kezdik." Nem hagytam annyiban a dolgot, egy fejlesztőházhoz fordultunk, hogy mérjék fel a gyermeket. Felhívta rá a figyelmünket a gyógypedagógus, hogy a gyerek nagyon sokat dobog a lábával és a keze csecsemőtartásban van, "ez nem jó". Javasolta, hogy kérjünk komplex kivizsgálást a Budapesti Korai Fejlesztő Központban. 2 éves korában került sor a vizsgálatra. Mi addigra már elég biztosak voltunk az autizmus diagnózisban, hiszen szembetűnő volt az állandó pörgetés, a homoktól való irtózás, az étkezési probléma, a gyerekektől való félelme és a beszédfejlődési késés. Ennek ellenére - bár az autizmust nem zárták ki - akkor még nem kaptuk meg a diagnózist, viszont fejlesztést javasoltak.

Ekkor kezdtünk utánajárni, hogy milyen fejlesztési forma lenne az ideális. Rájöttünk, hogy az interneten nem található olyan oldal, ahol kimondottan az autizmus-specifikus fejlesztéseket meg lehetne találni, sem pedig az egyéb, szülőket érintő kérdésekről sincsen egy átfogó tájékoztató oldal. Így mikor már jelentős mennyiségű információ volt a birtokunkban, szerettük volna ezt megosztani a többi szülővel: így jött a www.auti.hu információs portál ötlete, majd szülőtársak segítségével a megvalósítása. A portálon egy fórumot is üzemeltetünk, ahol rendszeresen felmerülő téma, hogy a nagyszülők (és a távolabbi rokonok) nehezen értik meg és fogadják el az unoka autizmusát. Ebben szeretnénk segíteni ezzel a kiadvánnyal Önnek és családjának. Szeretnénk, ha jobban megértené az egész család az autizmussal élő gyermek gondolkodásmódját, erősségeit és nehézségeit. Szeretnénk, hogy könnyebbé váljon a szülők és nagyszülők közti kommunikáció és együttműködés és ezáltal gördülékenyebben teljenek a mindennapok, harmonikusabbá váljon a családi élet.

Hogy a történetünk mesélését is befejezzük: szerencsére hamar találtunk autizmus-specifikus fejlesztő helyet, ahova már 4 éve járunk fejlesztésre (és más helyekre is jártunk: tornázni, zeneterápiára). Az autizmus diagnózist 3 évesen kaptuk meg.

Az utóbbi években nagyot fejlődött a kisfiunk. Ugyan a kommunikációja még mindig elég csekély, de valamelyest beszél, az érdeklődési köre szélesebb és javulnak az étkezési problémák. Integráló oviba jár, ahol teljes mértékben elfogadták a pedagógusok és a gyerekek is, segítik és együttműködnek velünk a fejlesztésben.

A családunk elég nehezen fogadta el kisfiunk autizmusát. Eleinte a jóindulatú, bizakodó tagadás dominált, később a passzivitás. Viszont ahogy múltak az évek, egyre szembetűnőbbé vált kisfiunk mássága, ezért szép lassan elfogadták a dolgot és igyekeznek tájékozódni az autizmusról, részt venni az életünkben.

Kiadványunk egy rövid összefoglaló sokakat foglalkoztató témákról egy szülő szemszögéből, a teljesség igénye nélkül.

Munkánkat Őszi Tamásné autizmus-szakértő támogatta: ez úton is köszönjük a segítségét!

A szülőtársaknak köszönjük a fotókat, Latka és Zalán nagymamájának pedig a kérdéseinkre adott őszinte válaszaikat.

---