Szenci Molnár Albert
Discvrsvs de svmmo bono, az legföb iorol, mellyre ez vilag mindenkoron serényen és válóban vágyódik
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
I. Rész. Ez világnak sokféle javairól és azoknak külömbségekröl
II. Rész. Hogyha az Legföb jó az Testnek javaiban találtasséké?
III. Rész. Hogyha az Legföb jó az Szerencsébe találtasséké?
IV. Rész. Hogyha az Legföb jó az Gazdagságokban találtatiké?
V. Rész. Hogyha az tisztesség és ez világi dicsöség szerezzené nyugalmas bódog életet és igaz, tellyes és állandó örömet?
VI. Rész. Hogyha az szép ékes öltözet ruházat hozzoné valami hasznot az csendes bódog életre, és az igaz tellyes és állandó örömre?
VII. Rész. Hogyha az szépség ékes termet hozzoné igaz tellyes és állandó örömet és bódog életet?
VIII. Rész. Hogyha az nagy kedves épületek igaz tellyes, és állandó örömet s bódog életet hozhatnaké.
IX. Rész. Az nemességröl és vitézlö Vraságról
X. Rész. Az nagy Vrak gratiájáról, kedvéröl, kegyelméröl
XI. Rész. Hogyha az Summum bonum az legföb jó az királyságban és nagy Vraságban találtasséké?
XII. Rész. Az elmének javairól
Ismertető
A Szenci Molnár Albert által lefordított prózai művek közül a Discursus de summo bono, Az legfőbb jóról (Lőcse 1630) című erkölcsfilozófiai elmélkedés a legolvasmányosabb. Amikor a lőcsei nyomdász javaslatára és Darholcz Ferenc anyagi támogatásával e munka lefordítására vállalkozott, a könyv már régóta nem tartozott az irodalmi újdonságok közé. Német szövege, amely Georg Ziegler 16. századi latin nyelvű munkája alapján készült átdolgozás, már évtizedek óta forgalomban volt; ismeretes annak egy magyarországi kiadása (Lőcse 1618) is.
A könyv arra a kérdésre kíván feleletet adni, mi a summum bonum, a legfőbb jó, az emberi élet méltó célja és értelme. E célból számba veszi a test javait jelentő fizikai élvezeteket (jó alkalom az epikureusok szidalmazására!), a szerencse adományait, mint amilyen a gazdagság, dicsőség, szépség, rang, hatalom, és az ember szellemi képességeit. Az eredmény természetesen az, hogy a világi értékek egyike sem méltó arra, hogy a summum bonumnak tekintsük. A legfőbb jó egyedül az isten. A felhasznált történelmi példák legnagyobb csoportja a nagyurak, fejedelmek és fejedelmi kegyencek bűneit és tragikus sorsát tárja az olvasó elé. E részletekben gyakran felismerhető a feudális hatalmasok életének polgári szempontú bírálata, amely azonban, a mű korlátolt teológiai szemléletének alárendelve, csak a vallási kötöttségektől elszakadó reneszánsz életformának és a világi ideológia minden változatának cáfolatához, elutasításához szolgáltat hatásos érveket.
A magyar fordítás stílusából - az eredeti mű szellemének is megfelelően - a divatos manierista retorika dekoratív motívumai jórészt hiányoznak. Írója mindenekelőtt tanulságos olvasmányt kívánt nyújtani s ennek érdekében lehetőleg egyszerű és megszokott eszközökkel igyekezett tolmácsolni mondanivalóját. Az esztétikailag gyengébb, terjengős részleteket, az ismeretlennek érzett fogalmak mellé betoldott magyarázatokat, körülírásokat többnyire a közérthetőségre való törekvés indokolja. Így Molnár magyar prózastílusa, mely itt, élete utolsó művében a legérettebb, kortársai közüí a legkövetkezetesebben kapcsolódik a 16. századi reneszánsz műpróza polgári hagyományai-hoz. A Discursus gazdag exemplum-anyaga módot ad a fordítónak arra, hogy megmutassa, mennyire alkalmas e kiegyensúlyozott prózastílus a fordulatos, eleven, novellisztikus jellegű mondanivaló közlésére is.
Mint kora minden prózaművésze, természetesen ő is körmondatokban fogalmaz. Ezeknek szerkezete azonban világos, könnyen áttekinthető. A lassúbb folyású elmélkedő részletekben gazdagon használt szinonimák, jelzőbokrok, paralel fordulatok a gondolat pontosabb körülírását vagy nyomatékosabbá tételét, a fogalmak plasztikus, többoldalú meghatározását szolgálják. Ahol azonban a mondanivaló úgy kívánja, a körmondat a stiláris tömörítés eszközévé válik. Az elbeszélő részletekben a periódus minden egyes szakasza egy-egy tényt, a cselekmény egy-egy újabb fordulatát közli. Az elbeszélt esemény tempóját és hirtelen fordulatait az egymáshoz sokszor kötőszó nélkül kapcsolódó paralel és ellentétes mondatszakaszok sorozatával, váltakozásának ritmusával érzékelteti.
Forrás: A magyar irodalom története
https://mek.oszk.hu/02200/02228/