---

Tartalom

Előszó
Bálint Péter: Film és folklór
Bán András: Magyar képek
Biczó Gábor: Az asszimiláció fogalmának etimológiai-filológiai elemzése
Boglár Lajos: Kajapó történetek
Borsos Balázs: Penészleki emlékezet
Braun, Peter: Östliche Landschaften
Csiki László: Gulyás Gyulának
Dallos Csaba: Eltűnt az idő
Dezső Gábor: Nosztalgiázás 33 év után, avagy békepipázás a Konstanca utcában
Feld István: Korai kastélyok és kúriák Északkelet-Magyarországon
Frida Balázs: Mind the gap!
Gasparik Attila: "Gyulám, Gyulám, te mindenem!"
A. Gergely András: Hangosbeszéd és/vagy morálfilozófia: politikai és kulturális magatartás-minták a Gulyás-filmekben
Gulyás András: A mikrofonvédő, amely valójában termosztartó volt
Gulyás János: Film-élet-képek
Hoppál Mihály: Néprajzi filmek a samanizmusról
Horváth Alice: Mű? Emlék? Védelem? Egyházasdengeleg, Szent Imre templom
Horváth Iván: Egy műfaj halála
Ilon Gábor: Filmművészet és történelmi hűség egy régész-történész muzeológus szemével
Ilyés Zoltán: Szimbolikus határok és határjelek
Kisfaludy András: Adjon Isten! - volna itt hely egy dokumentumfilmesnek?
Kotics József: A pokol bugyrai
Kovács András Ferenc: Versforgatókönyv. Munkafilm
Kuklay Antal: Pilinszky János: József Attila
Lágler Péter: Rejtekajtó
Molnár Ágnes: "...nagyon sokat gondolok rátok, ebben az átkozott szovjet paradicsomban"
Nyakas Szilárd: A 60 éves Gulyás Gyulának fonta szonettből e koszorút Nyakas Szilárd
Petneki Áron: LX avagy az életkorok vizualizálása
Pozsonyi Márta: "Kedves népek az évek! Tegnap hoztak, ma is hoznak valamit..."
Szarvas Zsuzsa: Képek egy finn család életéből
Szász János: Hattizednyi csentenárium
Szekfü András: Ne sápadj!
Takács András: A viselet Széken
Tari János: Filmidő a néprajzi filmekben
Tóth Péter Pál: Pillanat-képek
Tabula gratulatoria

---

Előszó

Jelen kötet Gulyás Gyula hatvanadik születésnapját köszönti. Szándéka szerint a benne összegyűjtött írások szerzői és a gratulálók - kollégák, pályatársak, barátok és tanítványok - ezzel ünneplik a magyar dokumentumfilm egyik legnagyszerűbb teljesítményét felmutató alkotót. Ez a vélemény lényegében arra a tényre támaszkodik, hogy a hatvanas évek végétől napjainkig megszületett alkotások, melyek szigorú műfaji értelemben besorolhatatlanok - szocio-, dokumentum-, néprajzi vagy antropológiai film -, az elmúlt több mint három évtized társadalmi és kulturális változásait megértő módon láttatják és elemzik.

A közelmúlt iránt módszeresen érdeklődő laikus és szakember számára az igen szerteágazó, de még várhatóan sokat gazdagodó életmű megkerülhetetlen. Mámó, Medve Alfonz, Balladák filmje, kitelepítések, hadifogság, Nagygéc és sorolhatnánk a végtelenségig; Gulyás Gyula kimeríthetetlen kíváncsiságának, széles érdeklődésének emblematikus hívószavai.

Ezt a többértelmű sokszínűséget jelen kötet híven tükrözi. Amint az ünnepelt életpályájának különböző pontjaihoz más és más okokból kötődő szerzők, éppúgy az itt szereplő írások is igen tág horizontot idéznek elénk. A kaleidoszkóp- szerűség azonban egyáltalán nem idegen a Festschrift műfajától. Ez a magyarra talán egyszerűen csak ünnepi kötetként fordítható kifejezés eredetileg sem támaszt szigorú formai, tematikus vagy stiláris követelményeket. Meghatározása szerint több szerző hozzájárulása egy személyiség tiszteletére létrehozott írásműhöz. Felkérő levelünkben ezért - élve a gyanúperrel, hogy formalizált kérésünk eleve reménytelen -, nem is szabtunk sem műfaji, sem tartalmi elvárásokat. És mi lett mindezen szabadság eredménye? Valamiféle "vegyes felvágott". Másként fogalmazva inkább mondjuk azt, hogy igen gazdag étlap, amely - képletesen szólva - visszaadja az ünnepelt eddigi szellemi kalandozásainak "ízvilágát". Vagy megint másként szólva: főhajtás egy igazi vagabundus előtt.

A kifejezés korunk köznyelvében bevett értelme szinte semmit sem ad vissza a fogalom eredeti jelentéséből. A latinok az olyan vándort nevezték vagabundusnak, aki elég bátorsággal és invencióval bír az ismeretlen föld felfedezéshez, elég merész ahhoz, hogy a bevett "határokat" átlépve átadja magát az idegenség varázsának, és kíváncsiságának engedve bebarangolja az ismeretlent. A "csavargó" bölcsességének mércéje pedig az, hogy tapasztalatait mennyiben képes másokkal megosztani. A film nyelvén és a mindennapokban folytatott beszélgetések egyaránt arról tanúskodnak, hogy vagabundusunk ezen elvárásoknak kiválóan megfelel: valamennyien nagyon sokat tanulunk tőle!

a szerkesztő

---