---

Tartalom

Zsámboki László: Ajánlás
Horn János: A szerkesztő előszava

Ádám Antal: Visszaemlékezés tanulmányaimra és szakmai pályafutásomra
Bárdossy György: Visszaemlékezés szakmai életutamra
Hetényi Magdolna: Első a hallgató: oktatás a Szegedi Tudományegyetemen
Kovács Ferenc: 50 év a bányászat szolgálatában
Marosi Sándor: Egy sajátos szakterület, a geográfia képviselőjének visszaemlékezése
Meskó Attila: A geofizikától a környezetfizikáig
Nemecz Ernő: Ahogy én láttam...
Pantó György: Fél évszázad a földtudományok szolgálatában
Pápay József: 45 év az olajiparban
Salamon Miklós: Egy magyar bányamérnök emlékei a nagyvilágból
Verő József: Ötven év a geofizikai kutatásban - Űridőjárás és földbelső
Vörös Attila: Egy "földtörténész" visszaemlékezései
Nagy Béla: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia X. Osztályának történetéből

---

Előszó

2000. november 23-án - kezdeményezésemre - Schalkhammer Antal (1946-2002) a bányászszakszervezet elnöke, országgyűlési képviselő meghívta a szakszervezet székházában lévő étterembe azokat a volt bányászati vezetőket, akik abban az évben ünnepelték 70, 75, 80. évi születésnapjukat.

Az első meglepetés akkor ért, amikor is minden meghívott elfogadta a meghívást és a mintegy négy órán tartó program alatt számtalan érdekes, talán soha nem hallott történet hangzott el.

Ez adta azt a gondolatot, hogy a szénbányászat korábbi első számú vezetőit megszólaltassam és a történéseket könyv formájában jelentessem meg.

Legnagyobb örömömre - egy kivétellel - minden volt első számú szénbányászati vezető vállalta a feladatot, a könyvkiadáshoz szponzorokat (ezek között voltam én is) sikerült megnyernem és 2002-ben megjelent az "Egy szakma tündöklése és hanyatlása, avagy hogy látják a szénbányászat elmúlt 50 évét azok, akik művelték és irányították" c. könyv melyben kilenc írás olvasható.

A könyv - amely kereskedelmi forgalomban nem kapható - 400 példányban került kiadásra. Tiszteletpéldányként kapták meg a bányászati művelődési intézmények, szakirányú egyetemek, egyetemi tanszékek, bányatársaságok, tudományos egyesületek, a volt és jelenlegi bányavárosok, a bányászszakszervezet szervezeteinek könyvtárai, a szakma akadémikusai és a szakma korábbi meghatározó személyiségei. A számomra váratlanul kedvező fogadtatás adta azt az ötletet, hogy a munkát folytassam.

Ennek eredményeként - hasonló feltételek mellett de most már 500 példányban - jelentek meg az "Ahogy én láttam, visszaemlékeznek az aknamélyítés, a bauxitbányászat, a bányagépgyártás, a bányamérnökképzés, az ércbányászat, a földtan, a földtani irányítás, a vízkutatás egykoron meghatározó személyiségei" (megjelent 2004-ben), a "nemCsak a szépre emlékezem, visszaemlékeznek a bányakapitányság, a geofizika, a szénhidrogén-geológia, és az uránbányászat egykoron meghatározó személyiségei" (megjelent 2004-ben), a "Főgeológusok visszaemlékezései" (megjelent 2005-ben) és a "Földtan a visszaemlékezések tükrében / tudomány-oktatás-bányászat" (megjelent 2006-ban) c. könyvek.

A művek mintegy "sorozatot" képeztek, de közben még megjelent a "Földtan és bányászat Kossuth-, Állami és Széchenyi-díjasai" és a "Képeslap Bányászat" c. könyv (hasonló feltételek mellett).

A "Földtan a visszaemlékezések tükrében" c. könyv epilógusának megírására Meskó Attilát az MTA rendes tagját, az MTA főtitkárát kértem fel hiszen ezt a könyvet a "sorozat" befejező kötetének szántam. Akadémikus Úr "Epilógus helyett" című írásában, többek között, az alábbiakat írta: "Ismerve a kötetek szerkesztőjének szakma iránti szeretetét, aktivitását, azt remélem: ez a sorozat még folytatódni fog... várom a folytatást."

Ezen biztató gondolatokat megfogadva, felkértem az MTA X. Osztály kiemelten földtannal és bányászattal foglalkozó tagjait, hogy írjanak a múltról és a máról. Hálás köszönet, hogy 12 akadémikus elfogadta a felkérést és az osztály tudományos titkára is vállalta az osztály történetének megírását.

Herbert von Karajan azt írja egy helyen: "ha valaki azt mondja elérte a célját, valószínűleg túl alacsonyra tette a mércét".

Ezt én nagyon igaznak érzem, szerencsémre, ha valamivel elkészülök, mindig megtalál egy új feladat.

De úgy gondolom, hogy ezen a területen - a visszaemlékezések megjelentetésével - a mércét most a lehető legmagasabbra tettem és ez a könyv (amelynek második kötetét 2008-ra tervezem) - természetesen a korábbiakkal együtt - tisztelget és tiszteleg a magyar földtan és bányászat minden területe előtt.

Végezetül:

Köszönet mindazoknak, akik a könyvekben megszólaltak, az ajánlások és az epilógus íróinak, valamint a kiadás támogatóinak.

Lectori salutem!

Az is külön öröm számomra, hogy ezen könyv kiadása két fontos dátumhoz köthető:

- 2007. április 7-én lesz 113 éve annak, hogy "Az OMBKE választmányának 1894. április 7-én felolvasással összekötött rendes ülésén" a 11. napirendi pontként egyhangúlag fogadták el Péch Antal tiszteletbeli tag javaslatát, mely szerint a "Glückauf" köszöntést a "Jó szerencsét" köszöntés váltsa fel,

- a könyv az MTA 177. közgyűlésének nyitónapján jelenik meg.

Ezen gondolatokkal kívánok minden Olvasónak
Jó szerencsét!

Dr. Horn János
Budapest, 2007. április 7.

---