Fülszöveg

Sorsod, Magyar Hazám! nem volt kedvező, - hanem bosszús, 's mintegy az egek haragjában járó, eskütt ellenséged; siralmas sírból, siralmasabba döntött: - és, ha látszatott is ollykor a' Phorcyádák öléről vissza fordított artzal mintegy megengesztelt anya szánakozni, tsak azért volt; hogy magát sarkaidban rendítő tsapásidon annál telhetetlenebbűl gyönyörködtesse. - Lajos, és Mátyás hatalmas thrónusáról is tsak azért árasztott egedre messzebb terjedő fényt, hogy azt útóbb annál setétebb, 's végre hosszú, igen hosszú étzakába temesse.

Egy kintsedtől még sem foszthatott meg; erről Magyar még a' neved. - Nyelved az; - mellytől se a' nyúgotnak írígysége, fortélya, és uralkodásra vágyása, se a' kelet holdjának népeket reszkettető ereje, sem pedig a' belső véres háborúk, (fiaid, - nem mondom lakósid, - tsekély száma mellett is) meg nem foszthattak.

Most, egy nyúgodalmasabb tsillagzat alatt, midőn jobb rendbe szedettését, és, az annyi idő árjában elmaradozott gyöngyei felkerestetését, és életre vissza hozását reménylhetnéd; fiaid közt, - kiknek te oltalmad alatt lakást engedsz, és jóltévő öleden táplálást adsz, - ollyanok támadtak, kik azt váltóztatni, 's nem amaz, Árpád atyánktól annyi zavarodásokon, és végveszedelmek örvényein keresztűl reánk maradt eredetiségében, hanem idegen typusra öltöztetve, a' jövendő világnak által adni akarják.

De hálá Istenednek! élnek még hozzád hív, és engedelmes fiak: kezet adnak, és melletted fognak ezen ügyben. Hagyj nékem is egyet bele szóllanom, kérlek, legtsekélyebb az bizonyos, de mivel minden, mit még most adhatok; vedd jó Haza! vedd olly kedvesen a' minő érzéssel azt oltárodra teszem.

Szegeden Május 2-dik napján 1825.
A' Szerző