---

Tartalom

Bevezető. Halak, horgászok, homokvárak

JÓKAI
Jókai, felhangosítva. Történetek egy ócska kastélyban
Jókai legkedvesebb könyvei és a 19. század végi hírlapok intertextualitása. Kommentált szövegközlések biokertészek figyelmébe
Magnéta. Mit vonz magához a Jókai-mágnes?

JÓKAI, KEMÉNY, DANILO KIŠ, TOLNAI OTTÓ. NIKLAS LUHMANN
Kemény és Jókai
A homok stabilitása. Danilo Kiš Fövenyóra című regényének prológusa
Tézisek Tolnai Ottó (prózaírói) munkásságának alakulástörténetéről

ÁLMOK ÁLMODÓJA, WIM WENDERS. LUHMANN, ISMÉT
Asbóth, az Álmok álmodója és (most) Wim Wenders

JÓKAI, CSÁTH, DARVASI
Lám megmondtam: perverzió. Csáth-olvasásnyomok Jókai Dekameronjában
Lélektanilag minden rendben. Hol itt a probléma? Jókai Mór: Páter Péter (1880)
A Virágzabálók és a Jókai-típusú 19. századi nagyregény

EÖTVÖS, CSÁTH, OTTLIK. EGY TÉMA VARIÁCIÓI, ISMÉTLÉSEKKEL
Az irányregény irányvesztése. Eötvös József: A falu jegyzője
Csáth Géza (1887-1919). Egy kudarcos értelmiségi karriertörténet kórrajza
24 óra. Ottlik, felhangosítva

BODOR
A hatalom mártírjait megváltó hatalom mártíromsága. Bodor Ádám: Utasemberek

A tanulmányok korábbi megjelenési helyei
Rövidítésjegyzék
Névmutató

---

Bevezető

A posztmodern történelemelmélet meggyőzően beszél arról, hogy a múlt a maga komplexitásában nem megismerhető és nem birtokolható. Az irodalom története sem más, mint komplexitás-redukciók eredményeként létrejött és időlegesen kanonizálódott elbeszélések összessége. A komplexitás-redukciók határai azonban újra és újra meghúzhatók: más marad kívül, és megint más kerül belül a redukált területen. Így aztán a múltról többféle, egymással gyakran nehezen vagy egyáltalán nem összeegyeztethető, a saját maga által alkalmazott komplexitás-redukció alapján mégis érvényes narratíva hozható létre. Ezek azonban nem érvénytelenítik egymást, még akkor sem, ha radikálisan eltérő eredményekre jutnak. "A tények egyáltalán nem pulton heverő halak. Inkább olyanok, mint az óriási s néha végtelennek látszó óceánban úszkáló halak; és hogy a történésznek mi akad a horgára, részben a szerencsén, de legfőképp azon múlik, hogy az óceán mely részén halászik, és milyen felszereléssel - e két tényező persze attól függ, milyen halat akar fogni. Nagyjában-egészében a történész olyan tényekre talál, amilyeneket keres. A történelem nem más, mint értelmezés." Ha belátjuk E. H. Carr idézett mondatainak igazságát, akkor az alapkérdés már nem az, hogy egy irodalomtörténeti narratíva igaz-e vagy sem, hanem hogy elfogadható, magyarázó és megvilágosító erejű-e egy adott kor adott közössége számára vagy sem; és a kort/közösséget minősíti, hogy milyen narratívákat hoz létre, fogad el a múltról. Egy közösség narratívái az idő múlásával változnak, s ez így természetes, hiszen a múlt megismerésére való törekvés végső soron nem más, mint a jelen megértésének igénye. Ehhez pedig - a jelen múlttá válásával párhuzamosan - újabb és újabb narratívák létrehozása szükséges.

A múltról szóló elbeszélések tehát ideiglenes, törékeny és tünékeny formák. Állandó csak az anyag, az irodalomtörténet-írás médiuma, melynek komplexitása nem a mi számunkra való - de a miénk az állandó formázás, a homokvárépítés, az éppen érvényesnek hitt, érvényesnek bizonyuló megértés öröme.

Szeged, 2016. január 5.

---