---

Tartalom

Bevezetés: a családon (párkapcsolaton) belüli férfierőszak a jog számára nem létező jelenség

1. Láthatatlanná tett férfierőszak
  A bántalmazás eltüntetése

2. Eltántorító mechanizmusok
  Magánindítvány
  Magánvád
  "Hamis vád"
  A bántalmazó eltüntetése
  A gyerekláthatás (kapcsolattartás) - az elkövető felelősség alóli mentesítésének fontos terepe
  A bántalmazottak valóságának figyelmen kívül hagyása
  A bántalmazott nőt tettestársként kezelik a hatóságok
  A segítő szakemberek képzetlenek
  Diszkrimináció

3. Igazságügyi pszichológus szakértők

4. Összegzés

---

Bevezetés

Ennek a tanulmánynak az első változata 2009-ben jelent meg a Rendszerbe zárva: Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nők és gyerekek elleni férfierőszak jelenségét ma Magyarországon? A NANE és a Patent Egyesület egy éves kutatási és pereskedési programja című kiadványunkban. Mostani, megújított verziójában arra törekedtünk, hogy az eltelt évek tapasztalataihoz igazítsuk meglátásainkat, s a korábbi tanulmányból megtartott néhány jogesetet újabb példák bemutatásával frissítsük.

Több korábbi kiadványunkban is kifejtettük, hogy noha a nők elleni férfierőszak minden adat, információ, sőt, a férfiak, a nők, a gyermekek, a hatóságok, az intézmények számára is közismert jelenség, mégis láthatatlan. Ez a láthatatlanság abban áll, hogy noha mindenki tud a létezéséről, mégis az egyének és a szervezetek, a hatóságok, az intézmények és maga a jog egyaránt úgy csinálnak, mintha nem is lenne. Ez a láthatatlanság az erőszakkal szembeni fellépés talán legfontosabb gátja. Ügyeinken keresztül azt kívánjuk bemutatni, hogyan biztosítja az erőszak láthatatlanságát maga a jog.

Mintha jogalkotó és jogalkalmazó egyaránt olyan szemüveget hordana, amelyen keresztül csak a normaszegés látható. A normális, "helyes", ésszerű viselkedést nem látja a jog. S mivel a férfiak által a nők és gyermekek sérelmére elkövetett erőszak olyannyira elterjedt, "normális", és általában szankció nélkül marad, a jogalkotó és a jogalkalmazó akkor sem látja és értelmezi helyesen, ha közvetlenül a szeme előtt történik.

A jog (a jogszabályi keret és a jogalkalmazás) számára nem csak az erőszakot fedi homály, de annak áldozata is másnak látszik, mint ami: túlságosan is sokszor nem sértettként, hanem csupán tanúként, esetleg zavaró elemként, igen gyakran a bajok okozójaként vagy egyenesen tettesként jelenik meg az eljárásokban. Jogrendszerünk, amely a többségi hatalommal rendelkezők (fehér, középosztálybeli és heteroszexuális férfiak) szempontjain és tapasztalatán alapul, s így (a rugalmatlan jogalkalmazás következtében) a nem ebbe a csoportba tartozók helyzetére nem vagy csak nagy nehézséggel alkalmazható, nem képes, illetve nem is hajlandó megragadni a bántalmazott nők valóságát. Így az állam elkerüli az áldozatokat illető segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét; nem tesz ugyanakkor eleget a megelőzés körében ellátandó feladatainak sem.

Stratégiai ügyeink megválasztásakor igyekeztünk minél nyilvánvalóbban bemutatni, miként alkalmazzák a hatóságok ugyanazokat a jogszabályokat a férfiak számára előnyös, a nők számára hátrányos, tehát diszkriminatív módon. Tanulmányunk végére jutva az Olvasó is meggyőződhet róla, hogy a bántalmazott nők számára Magyarországon jelenleg a jogszolgáltatás nem esik egybe az igazságszolgáltatással.

---