A határon túli magyar sajtó Trianontól a XX. század végéig
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
BALASSA ZOLTÁN: A CENZÚRA TÖRTÉNETE CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1918-1992. A MAGYAR SAJTÓSZABADSÁG LEHETŐSÉGEI
"Az újságírók tolla a legkönnyebben hajlítható"
1. Provizórium - megszállás - vörös uralom - statárium 1918-1920
2. A csehszlovák rendőrállam a trianoni diktátumtól a bécsi döntésig 1921-1938
3. Cseh-Szlovákia 1938-1939
4. Szlovák Állam 1939-1945
4.1. Általános jogi szabályozás
5. Csehszlovákia úton a totalitárius hatalom felé 1945-1948
6. A népi demokrácia és a szocializmus korszaka 1948-1968
7. A Prágai Tavasz 1968 .43
8. A neosztálinisita korszak 1969-1989
10. A jelen időszak 1989-
KOVÁCS ELEMÉR: A MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ ÉS SAJTÓSZABADSÁG TÖRTÉNETE KÁRPÁTALJÁN 1918-1989
1. Kisebbségi létben
1.1. A vázolt időszak történelmi eseményeinek kronológiája
2. Lapok, szerkesztők
2.1. Kiadók
3. Cseh világ Kárpátalján
3.1. Társadalmi, társasági és egyesületi élet
3.2. Irodalom
4. Újra Magyarország részeként
5. A Szovjetunió kötelékében. Második kisebbségi korszak
5.1. A szovjet éra sajtótörténeti korszakai
5.2. Az enyhülés évtizedei
5.3. Magyarországi sajtótermékek Kárpátalján
5.4. Kárpáti Igaz Szó: mérték és igazodási pont
5.5. Polgárjogi mozgalom a Szovjetunió legnyugatibb megyéjében
GYŐRFFY GÁBOR: A MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ ÉS SAJTÓSZABADSÁG TÖRTÉNETE ROMÁNIÁBAN 1918-1989
1. Az erdélyi sajtó az 1918-1940 közötti időszakban
1.1.Politikai háttér
1.2 Erdélyi magyar sajtókiadványok
1.3. Az erdélyi sajtó korlátozása
2. Az erdélyi magyar sajtó a második bécsi döntés után 1940-1944
3. Az erdélyi sajtó a kommunista diktatúra időszakában
3.1. Politikai háttér
3.2. Az erdélyi sajtó a sztálini időszakban 1944-1953
3.3. Cenzúra és propaganda az 1953-1965 közötti időszakban
3.4. Az erdélyi sajtó a Ceauşescu-korszakban
MÁK FERENC: MAGYAR SAJTÓ A DÉLVIDÉKEN 1914-1989
1. A továbbélni-tudás forrásvidékén 1914-1944
1.1. Bevezetés
1.2. Bácsmegyei Napló
1.3. Délbácska - Reggeli Újság
1.4. Laptársak a pályán és a pálya szélén
1.5. A folyóiratok
1.6. Sajtószabályozás a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén
1.7. 1941-1944 és ami utána következett
2. A "dolgozó ember felszabadításának és a társadalom humanizálásának" a szolgálatában 1944-1989
2.1. Szabad Vajdaság - Magyar Szó
2.2. 7 Nap: "Írtam mindenről, amit szocializmusnak hívnak"
2.3. Dolgozók: "az igazi demokrácia hazájában"
2.4. A Híd, mint az ideológiai alapvetés fóruma
2.5. Új Symposion: igényesség és új szenzibilitás
2.6. Üzenet: "keresi azt, amit a múltban eltakart a hallgatás"
2.7. Létünk: a teljesebb világkép ígérete
2.8. Hitélet: a katolikus elkötelezettség hangja
2.9. Rádió és televízió
2.10. Sajtószabályozás a titói Jugoszláviában
2.11. Kitekintés
MÁK FERENC: A HORVÁTORSZÁGI MAGYAR SAJTÓ 1914-1989
1. Horvát-szlavónországi magyarok
2. A hazához való hűséges ragaszkodás érzésével
3. Irányított a nemes törekvésekben
4. "Amíg a magyar sajtó béklyókba verve"
5. "Jöjjön el végre a humanizmus"
6. A nemzeti öntudat ápolása
7. Sajtószabályozás Horvátországban és a Horvát Köztársaságban
BENCE LAJOS: A SAJTÓ- ÉS SZÓLÁSSZABADSÁG, AVAGY A MURAVIDÉKI MAGYARSÁG KÜZDELMEI A XX. SZÁZADBAN
Bevezető
1. Az elszakadás felé - közelgő vihar vészes előjelekkel
2. A gyorssajtó a fejlődés szolgálatában
3. A sajtószabadság ügye az elcsatolás utáni években
3.1. Vádemelés Balkányi nyomdász ellen
3.2. Lapalapítások és beszüntetések a '20-as években
3.3. Betelepítések és kitelepülők - magyarok és szlovének az agrárreformban
3.4. A magyarság ügyét is felvállaló sajtótermékek: a Szabadság és a Muravidék
3.5. A második világháború utáni sajtóalapítási tervek
3.6. Lapalapítási kísérlet az '56-os forradalom és szabadságharc "árnyékában"
3.7. A Népújság indulása - az első három évtized tapasztalatai
4. A rendszerváltás után. A Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet megalakulása
5. Az elektronikus média: magyar nyelvű rádiózás és tévézés
6. Irodalom születik, avagy az ötágú síp új ága
PAÁL VINCE: A BURGENLANDI MAGYAR SAJTÓ 1920-1989
1. Burgenland népessége
2. 1921-1945
3. 1945-1990
4. Kitekintés a jelen felé
Bevezetés
A könyv, amit az olvasó kezében tart, arra vállalkozik, hogy egy kötetben képet adjon az első világháborút lezáró békeszerződések következtében elszakított magyar területek magyar sajtójáról - ideértve az elektronikus médiumokat is -, ezen belül is legfőképpen a sajtószabadság érvényesülésének lehetőségeiről.
A trianoni békeszerződés a magyar sajtó történetében is tragikus cezúrát jelentett. A magyarság egyharmada idegen uralom alá került, és ezzel az elszakított területek magyar nyelvű sajtója az utódállamok nemzeti kisebbségekkel türelmetlen, sőt ellenséges közegében volt kénytelen működni. A sajtó és hatalom viszonya ritkán konfliktusmentes. Igaz volt ez a vizsgált korszakban a magyarországi helyzetre és a szomszédos országok sajtóviszonyaira is. Az egyes országok többségi nyelvű sajtójánál azonban a kisebbségek sajtója annyiban még kedvezőtlenebb helyzetben volt, hogy a hatalom és nyilvánosság hagyományos ellentétén túl a többségi nemzet asszimilációs törekvéseivel is kénytelen volt szembenézni. Mivel a sajtó - nyomtatott vagy elektronikus - szinte kizárólagosan a nyelvet használja az információ közvetítőjeként, a nyelv pedig a nemzeti identitás egyik legfontosabb ismérve és fenntartója, a mindenkori asszimilációs törekvések a kisebbségi nyelv visszaszorítását, végcélként pedig annak teljes kiszorítását tartják kívánatosnak. A történelmi Magyarország területéből részesülő szomszédos államok nem azonos módon viszonyultak a fennhatóságul alá kerülő magyarság sajtójával szemben. Ezen magatartásukat meghatározta az adott állam politikai berendezkedése, a honos magyar kisebbség érdekérvényesítő ereje, a helyi magyar sajtó hagyományai, beágyazottsága az adott régió gazdasági és társadalmi viszonyaiba. Elmondható azonban, hogy a magyar sajtó valamennyi utódállamban a korábbiakhoz képest kedvezőtlenebb helyzetbe került.
Az elszakított területek magyarsága és ezzel párhuzamosan az ottani magyar sajtó nagyon különböző öröklött adottságokkal rendelkezett. Amíg Romániához, a Szerb- Horvát-Szlovén Királysághoz (későbbi Jugoszlávia), Csehszlovákiához több százezres, sőt milliós (jelentős részben egy tömbben élő) lélekszámú magyar lakosságot csatoltak, addig Ausztriához néhány tízezer magyar került, akik ráadásul jórészt szórványban helyezkedtek el. Néhány tízezres tömbmagyarság került a későbbi Horvátország és Szlovénia területére is. Ugyanakkor idegen uralom alá kerültek az egyetemes magyar kultúra és így a magyar sajtóélet olyan meghatározó központjai mint Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, Kassa, Pozsony, Beregszász, Szabadka stb.
Érdekesség, hogy az elszakított területek egy részén, saját jogszabály híján, egy jó ideig még az 1914. évi magyar sajtótörvény volt érvényben, így a Felvidéken, a Kárpátalján, és a Délvidéken is. A két világháború közötti Csehszlovákiáról általában mint liberális polgári demokráciáról szokás beszélni, ehhez képest meglepőnek tűnhet, hogy az első Csehszlovák Köztársaság idejében a sajtószabadságot 16 korábbi, érvényben maradt osztrák és magyar előírás és 34 új, immár csehszlovák jogszabály korlátozta. Romániában 1923 és 1933 között elvileg nem volt cenzúra, de az új alkotmány idevonatkozó rendelkezéseit a magyarok lakta területeken egyszerűen nem alkalmazták, és a magyar újságokat továbbra is cenzúra alá vonták.
A második világháborút lezáró párizsi békeszerződések jórészt érvényben hagyták a trianoni határokat, illetve visszaállították azok időközben végrehajtott módosításait. (A legjelentősebb változás, hogy Kárpátalja, amely 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, immár, mint az Ukrán Szocialista Köztársaság területe, a Szovjetunió részévé vált.) A vizsgált magyar lakta területek sajtója szempontjából meghatározó tényezőnek bizonyult, hogy Ausztria kivételével valamennyi érintett ország szovjet érdekszférába került. Ez azzal a következménnyel járt, hogy miután mindenhol a kommunista pártok vették át a hatalmat, és a kiépülő diktatúrákban a sajtó is teljes mértékben alárendelődött a kizárólagos vezetést birtokló kommunista pártoknak. Az egyes szocialista országokban voltak ugyan hangsúlybeli eltérések a sajtó irányításában, de az alapvetően mindenütt azonos eszközökkel folyt, és ezek eleve nem tették lehetővé, hogy sajtószabadságról egyáltalán beszélni lehessen. A magyar nyelvű sajtót emellett mindegyik érintett országban, ideértve a polgári demokráciákhoz tartozó Ausztriát is, továbbra is sújtották, az országonként eltérő nyíltabb vagy burkoltabb asszimilációs törekvések.
A kötet szerzői között van egyetemi oktató, költő, művelődéstörténész, publicista, újságíró, történész. (Többükre nemcsak egy megjelölés vonatkozik.) Részben a szerzői gárda sokszínű összetételéből, részben az egyes régiók már említett különbözőségéből, részben pedig az egyes területek sajtótörténete eltérő fokú feldolgozottságából adódóan a tanulmányok megközelítése és feltáró módszere is heterogén. (A délvidéki és a horvátországi magyar sajtó bemutatásánál az egyes magyar nyelvű sajtóorgánumok történetének felvázolásán van a hangsúly, és ezen keresztül kísérlete meg bemutatni a szerző a horvátországi és a szerbiai magyarság sajtójának helyzetét, küzdelmét a sajtószabadságáért. A felvidéki magyar sajtószabadság helyzetét feldolgozó tanulmány a sajtórendészet, és azon belül a cenzúra nyílt és burkolt megmutatkozását emeli ki. A burgenlandi magyar sajtó történetének feldolgozása alig elképzelhető az asszimilációs folyamatok, a magyar iskolaügy és kulturális intézmények tárgyalása nélkül. A sajtójogi szabályozás, és a sajtórendészet, valamint a sajtóorgánumok komplex bemutatására Erdély esetében kínálkozott a legszélesebben lehetőség.)
A kötet néhány tanulmánya említést tesz arról is, mennyire volt lehetősége a kisebbségi sorban élő magyarságnak a magyarországi lapok beszerzésére. A sajtótermékek szabad (vagy éppen akadályozott) áramlása külön kutatási téma lehetne, erre az érdekes területre kötetünk szerzői egyelőre csak utalás szerűen térhettek ki. A két világháború között Csehszlovákiába pl. az ellenzéki magyarországi lapokat általában beengedték, a kormánypártiakat viszont nem. 1918 után hosszú évekig szünetelt a magyarországi könyvek és lapok Romániába való bevitele, a Ceauşescu-érában pedig a magyarországi sportújságot is elkobozták a határon az utazótól. A második világháború után, az '50-es évek végétől viszont Kárpátaljára nagyrészt zökkenőmentesen be lehetett vinni magyarországi könyveket és újságokat. A burgenlandi magyarság a két világháború között a magyarországi könyveket és újságokat jórészt zavartalanul beszerezhette, a vasfüggöny leereszkedése után azonban az azokhoz való hozzájutás rendkívül megnehezült. Ennél is kacskaringósabb volt azonban a szocialista tábor legliberálisabb országának számító Jugoszlávia hatóságainak észjárása: békülékenyebb időkben viszonylag szabad volt a könyvek és lapok áramlása az anyaországból és viszont, de árgus szemekkel figyelték és tiltották a sajtótermékek és könyvek cseréjét az egyes utódállamok magyar kisebbségei, így pl. a vajdasági és az erdélyi magyar kulturális központok között. Ezt a "történetet" tehát még meg kellene írni, ahogyan a témakör számos egyéb vonatkozását, részletét is kiaknázhatják még a kutatók, ilyen szempontból tehát kötetünk semmiképpen nem lezárása, sokkal inkább kezdete a feltáró munkának.
A szerkesztők