---

Tartalom

Ajánlás az olvasóhoz
(A sorban rozzant pótkocsi)

KISZÁMOLÁS
(Belőle szövettem)
(Létbe dobva)
(Ahogy, ahol, amikor)
(Kiszámolás)
(Az anyaméhben)
(Ős-sötét)
(Szaggatott öröm)
(Ott fogok lakni)
(Világra jössz)
(Nem láttam, csak néztem)
(Szirmok ropognak)
(Ha már megszülettem)
(Anyám, senkinek)
(Ott, az én falumban)
(Marad a kavics)
(Fikció)
(Reggel)

A BÁJOS TÁNCOSNŐ
(1 / születés)
(2 / táncra fel cudar élet!)
(3 / kezdj vele valamit)
(4 / a tánc)
(5 / a járom)
(6 / észre sem vettem)

ÁLMODHATNÉK SZÍNES GÖMBÖKRŐL
(Anyámtól)
(Őseim régi öregek)
(Örökség)
(Reggeli ujjgyakorlat)
(Álmodhatnék színes gömbökről)
(Púp és ajándék)
(Sikoltó percem)
(Elrajzanak a színes szitakötők)
(Írmagvetés)
(A szekrény)

CLIMACUS ÉS B. D. TÁRSASÁGÁBAN
(A Súrlott Grádics-hoz)
(Megidézés)
(De belehalt)
(Baráti intelem néhány sírfelirat miatt)
(Azt a levelet)
(Vendégszöveg B. D-tól)
(Anio völgyében)
(Szentlélekről Csíksomlyóra)

EZ MAGA A FÖLD
(A gólya és a béka)
(Egy kisvárosi költőhöz)
(Elhallgatok)
(Alapműveletek)
(Kitántorog a szó a számból)
(Levél Lászlóffy Csabához, valahová)
(Tulajdonképpen)
(Kattints rá)
(A szoftverben benne van)
(Még nem tudom)
(Azt hiszed, szabad vagy)
(Az udvarhelyi "A VERS"-hez)
(A fedélzeten)
(Le kellene védeni)
Vár-Lak
  (Kedeinél, kávészünetben)
  (Műteremben)
  (Portré)
  (Ez maga a Föld)
(A róka meg az ordas)

KÖNYVBŐL KIHULLT PERCEK
(Könyvből kihullt percek)
(Fakuló kép nagyapáról)
(Fürge macska ugrik át)
(Csobbanhatna, de éppen nem megy)
(Ropogó harmat)
(Ijedt dérverésben)
(Játszi hangok)
(Egy cimborához)
(Memoár)
(Üvegfákon)
(Két zsebedben)
(A kereszt)
(Sebaj)
(Kicserélnéd, de nincs mód rá)
(Sírok, nagyon fáj)
(Második napja)
(A belátható messzeség)
(Sárguló kövek)
(Félig megírt levél)
(Ahogy így fekszem)
(Harminchat hét felett)
(Hiány)
(Ha lehullok)
(Nem elég)
(A kérdés)
(Itt állok)

Kérdésre kérdéssel (Cseke Gábor)
A szerzőről

---

Utószó

Albert-Lőrincz Márton makacs kérdező; még akkor is inkább kérdőjelet sejthetünk mondatai mögött, amikor igazából nem teszi ki, csak sejteti - azzal, hogy versei sose adnak választ, inkább csak gondolati irányt jelölnek, mindenek előtt az élet nagy kérdéseivel vívódó, gondolkodó embernek.

Amilyen a költő maga.

Lépésről lépésre tanúi lehetünk, miből is állnak Albert-Lőrincz Márton szerint a nagy élet-kérdések.

Mindenek előtt az ontológiai gyökerek érdeklik: miként, miből és mikor lettünk, milyen körülmények között és örökséggel kerültünk napfényre, bölcsőnkbe, gyermekkorunk fészekvilágába?

A költő érdeklődése természettudományosan sokoldalú. Lírai regisztere nem egyhúrú, de motívumaik összefüggnek, szorosan egymásba illeszkednek, egységes folyamatba rendezőnek. Nem merevülnek logikai lánccá, de koncentrikus körökbe rendeződnek és egymást bővítve állnak a kötetépítés szolgálatába.

Szerkesztői minőségben is inkább szíves olvasójaként igyekszem tájékozódni ebben a sokunk számára tanulságos és jelentéses világban. Természetes, hogy ennek határait a hozzá közel álló személyiségek és a velük kapcsolatos élmények, gondolatok, megérzések határozzák meg. A ciklusok természetesen simulnak egységbe, s van, amikor egyenesen fűzért alkotnak, amikor egy-egy vers nem él önálló életet, viszont nélkülözhetetlen köve egy jól eltalált építménynek.

Az identitás, a költői lét, a "mi végre" szüntelen megkísértése és kihívása jellemzően vonul végig Albert-Lőrincz Márton lírai gyakorlatain. Az adott és kapott válaszok nem elégítik ki, mindig akad egy újabb kérdés, amire a legjobb további kérdéssel válaszolni, amíg az ember el nem éri a titkok titkának fészkét. De mert az ilyesmivel még senki nem találkozott, megmarad az alkotó elérhetetlenség sóvárgó világában.

Ez az az állapot, mely verseinket életre hívja...

Csíkszereda, 2016. szeptember 11.
Cseke Gábor

---