---

Tartalom

Előszó
Bevezetés, módszertani megfontolások

1. A médiafelület-hierarchia változása

2. Televízió-nézési szokások változása a határon túli magyarság körében
2.1. Televíziókészülékekkel való ellátottság és vételi lehetőségek
2.2. A televíziózásra fordított napi átlagos időmennyiség
2.3. A televíziócsatornák nézettségi intenzitásának változása
2.3.1. A televíziócsatornák nézettségi intenzitásának változása (2001-2014)
2.3.2. A magyar nyelvű televíziócsatornák műsorkínálatának megítélése
2.3.3. A magyar nyelvű televíziócsatornák műsorainak nézettségi intenzitása

3. Rádióhallgatási szokások változása a határon túli magyarság körében
3.1. A rádiót nem hallgatók részarányának változása
3.2. A rádióhallgatásra fordított idő
3.3. A rádióadások vételére alkalmas eszközök használata és a rádiózás helyszínei
3.4. A rádióadók hallgatottságának intenzitása
3.5. A Magyarországról sugárzott rádióadók műsorkínálatával kapcsolatos adatok
3.5.1. A rádióadók műsorkínálatával kapcsolatos általános szintű elégedettség
3.5.2. Hallgatottsági intenzitás és népszerűségi indexek

4. A nyomtatott sajtó használatának változása a határon túli magyarság körében

5. Az internethasználat változása a határon túli magyarság körében
5.1. Az internethasználat helyszínei
5.2. Az internet hozzáférés (lefedettség) változása
5.3. Az internetet nem használók részarányának változása
5.4. Az internethasználat változása
5.4.1. A kétgenerációs internethasználat változása
5.4.2. Az internethasználat változása a honlapok nyelve szerint
5.4.4. Az internethasználat változása az információszerzés céljai szerint

Összegzés
Melléklet

A kutatás paraméterei
A kutatás mintasokaságainak reprezentativitása (százalékban)
Telekommunikációs eszközökkel való ellátottság (százalékban)
Magyar televíziócsatornákat is sugárzó műsorszolgáltatók Kárpátalján

---

Előszó

Az Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban 2011/2012-ben megvalósított médiakutatásunk után 2014 során módunk nyílt egy új, némileg más nézőpontból felépített adatfelvételre. Az akkori eredményekből készült átfogó, összehasonlító elemzést két kötetben tettük közzé, amelyek közül az elsőben1 felvázoltuk a határon túli magyarság médiafogyasztásának főbb jellemzőit és számos értékrend-mutató segítségével megpróbáltunk rámutatni a szerteágazó tendenciák összefüggéseire az identitással. A kiegészítő elemzésekből született második kötet külön tanulmányokban foglalkozik a határon túli magyar médiahasználati gyakorlattal nemek, korcsoportok, és a közösségi értékekhez való viszony szerint. Továbbá, még mélyebbre ásva, még árnyaltabb összefüggések után kutatva, külön elemzés készült a médiahasználatstruktúrák és az identitás viszonyrendszeréről. Ez utóbbi esetben az elemzés a korábbiaknál magasabb absztrakciós szinten vállalkozik az érintett nemzeti közösségek tagjainak médiahasználata és identitás-módosulásai terén tapasztalható kölcsönhatások vizsgálatára.

Az új kutatás során a korábbi, a médiatartalmak befogadójára összpontosító szemlélet helyett magukra a médiumokra irányítottuk figyelmünket. Még konkrétabban, a fő hangsúlyt arra helyeztük, hogy az anyaországból sugárzott - főként közszolgálati - médiatartalmak milyen fokú elfogadásra vagy elutasításra, érdeklődésre vagy éppen érdektelenségre találnak a vizsgált magyar közösségek különböző rétegeinek körében.

A kapott eredmények kiértékelésében és bemutatásában felbecsülhetetlen értéket jelentettek azok az adatsorok, amelyeket korábbi - több mint másfél évtizedre visszamenő - kutatásokból meríthettünk. Idősorosan ugyanis már 1997-óta szerepelnek médiablokkok az értékrend és asszimiláció kutatásokban, amelyeket különböző intézményi és megrendelői keretek között végzett, a jelenlegi adatfelvételt is lebonyolító tudományos műhely (BFI), összességében több tízezer megkérdezett, felnőtt korú, határon túli válaszadó véleményét és magatartását regisztrálva.

A kutatás részletes módszertana a következő fejezetben és a mellékletben található, azonban néhány előzetes megjegyzést már itt meg kell tennünk. Az adatfelvételt kérdőíves módszerrel végeztük, tehát a kapott eredmények nyilvánvalóan magukon viselik a módszerrel járó előnyöket és hátrányokat. Bizonyos információk, így például a vételi lehetőségekre és a médiahasználat technikai hátterének egyéb elemeire vonatkozó adatok nehezen "fordíthatók le" konkrét, egzakt számokra - holott a műszaki szakembereket és a szakpolitikusokat gyakran elsősorban ez érdekelné. A módszer behatárolta korlátok nem teszik lehetővé, hogy olyan jellegű adatszolgáltatást végezzünk, ami bármilyen szinten helyettesítheti a konkrét nyilvántartásokat, ugyanakkor a kérdőívek mindig tartalmazzák ezeket a műszaki jellegű kéréseket, hiszen a trendek mégiscsak jól követhetők, és a vételi lehetőségekhez, a műszaki eszközökkel való ellátottsághoz mindig kapcsolhatók egyéb, szociológiai szempontból fontos összefüggések.

Vannak továbbá olyan adatok, amelyek nehezen vagy sehogyan sem vethetők össze a más módszerekkel kapott, első hallásra azonosnak tűnő adatsorokkal - bármilyen nagy is legyen az elemzői (vagy olvasói) csábítás. Itt elsősorban a nézettség műszeres mérésére és kérdőíves felmérésére gondolunk. A médiumok és a reklámszakemberek által árgus szemmel követett, szigorúan ellenőrzött feltételek mellett előállított nézettségi mutató nyilvánvalóan nem vethető össze maradéktalanul a kérdőíves lekérdezés során kapott információkkal. Míg az előző konkrét időpontban, konkrét műsorra vonatkozóan, beazonosított fogyasztó által pontosan kicentizett felhasználást jelent, addig a kérdésekre adott válaszok - bármennyire is reprezentatívak - egy sor szubjektív hibalehetőséget rejtenek és olykor talán közelebb állnak a megkérdezettek preferenciáihoz, mint a valós fogyasztáshoz. Ez azonban koránt sem jelenti, hogy az így kapott adatok kevésbé lennének értékesek, mint az egzakt mérés eredményei. Értéküket két tényező alapozza meg: egyrészt a határon túli magyar közösségek végletesen eltérő körülményei egyelőre nem teszik lehetővé egy egységes kritériumok alapján működő, mégis specifikus műszeres mérési rendszer működtetését, míg az azonos struktúrájú kérdőívek azonos időben való lekérdezése a megfelelő reprezentatív mintán már bevált - ha nem is egyszerű gyakorlat; másrészt - és ez a legfontosabb - adott a korábbi felmérésekkel való összevetés lehetősége, amelyek azonos módszerrel, azonos feltételek mellett készültek, tehát a levonható következtetések, trendek, nagyon is relevánsak. Ilyen értelemben tehát joggal beszélhetünk a "nézettség növekedéséről" két felmérés között, a változás valós és kimutatható. Mindazonáltal, respektálva a szakmai terminológia jogos elvárásait, elemzésünkben a nézettség és hallgatottság helyett inkább nézettség/ hallgatottság intenzitása kifejezést igyekszünk használni, ezzel is jelezve, hogy nem teljesen egzakt, kvantitatív mutatóról van szó. Az elemző szövegben ugyanakkor az egyszerűség és a szöveg érthetősége kedvéért olykor benn maradt a "sima nézettség" is - természetesen az itt jelzett értelmezési megkötésekkel.

Még egy igen fontos körülményre kell felhívnunk a figyelmet: az adatfelvételre közvetlenül a magyar közszolgálati médiumok szerteágazó átalakítása előtt került sor, ami azt jelenti, hogy kutatásunk a régi struktúra viszonyait térképezte fel. Ami persze nem baj, hiszen a vizsgált időszak regisztrált folyamatai így még tisztábban kirajzolódtak, az eredményeket nem befolyásolták erőteljes külső tényezők. Az is külön értéket jelent, hogy immár birtokunkban van a korábbi struktúra "végső pillanatképe", azaz a legjobb kiindulópont, hogy egy újabb kutatás során lemérjük az átalakítás eredményeit. Reményeink szerint, erre mielőbb sort is keríthetünk.

A szerk.

---