---

Tartalom

Szerkesztői bevezető

Apró István: Vitaindító

Makkai Béla: Az anyanyelvi sajtó szerepe a kivándorolt magyarság identitásformálásában
1. A kivándorlás és következményei
2. Az anyanyelvi kultúra és az ó-hazához való kötődés ápolása (1860-1901)
2.1. A Bukuresti Magyar Közlöny
2.2. A Bucuresti Híradó
3. A külhoni magyar sajtó a magyar nemzetvédelmi törekvésekben
3.1. A Bukaresti Magyar Újság és a Romániai Hírlap
3.2. A Romániai Magyar Újság
3.3. A Szlavóniai Magyar Újság
3.4. A Bukaresti Magyar Hírlap
4. Összegzés

Kiss Tamás: Asszimiláció és határ-megerősítés. Vegyes házasságok és a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció Erdélyben
1. Erdély és az erdélyi magyarok
2. Elméleti keretek
2.1. Fő kapcsolódási pontok
2.2. További elméleti és normatív szempontok, politikai tétek
3. Adatforrások
4. A vegyes házasságok aránya
5. A vegyes (és homogén) házasságok irányában ható tényezők
6. A vegyes családokon belüli etnikai szocializáció
7. A román cenzusok kategorizációs gyakorlata és a vegyes családban élő gyermekek klasszifikációja
7.1. A gyermekek klasszifikációját befolyásoló tényezők
8. Következtetések

Gereben Ferenc: Nemzeti identitás és olvasáskultúra határon innen és túl
Identitástípusok kulturális vonzatai
Előszó
1. Identitástudat
1.1. A fogalomról röviden
1.2. A nemzettudat változatai
1.3. "Mit jelent az Ön számára magyarnak lenni?"
1.4. Identitástípusok
1.5. Tartalomelemzéses identitáselemek
1.6. Az anyanyelvnek a többi identitáselemhez való viszonya
1.7. Nemzeti jelképek
1.8. Nemzeti önkép
1.9. A nemzettudat tartóssága és változékonysága
2. Médiahasználat
2.1. Audiovizuális médiumok
2.2. Internethasználat
2.3. Sajtótermékek olvasása
3. Könyvolvasási szokások
3.1. Miért éppen az olvasás?
3.2. Olvasási körkép az ezredfordulóról
3.3. Mi történt az ezredforduló után?
4. Identitás és olvasáskultúra
4.1. Bevezető gondolatok
4.2 Jövőkép-típusok és olvasási teljesítmények
4.3. Identitáskategóriák és az olvasás
4.4. Következtetés
5. Néhány összegző gondolat

Pap Tibor: A kisebbségi identitás rétegeinek egymásra épülése a XXI. században
1. A kisebbségi lét és az identitás társadalmi konstrukciója
1.1. "Az újrakisebbségesülés" időszaka Kelet-Európában
1.2. A tranzíciós társadalmak nosztalgikus viszonyulása a szocialista múlthoz: A balkanizáció és az EU-csatlakozás, mint kvázi-alternatívák
2. Formatörténeti áttekintés: hogyan váltak az újkor birodalmainak politikai emancipációért küzdő etnikai közösségei "a demokrácia vakfoltjai"-nak megjelenítőivé
2.1. A probléma társadalomelméleti megalapozása
2.2. A probléma politikatudományi megalapozása
2.3. A demokrácia vakfoltja
2.4. A kisebbségek térbeli elkülönülésének problémái
3. A "dinamikus demokrácia" és az Európai Unió
3.1. A globalizáció, mint az európaizáció kontextusa
3.2. A globalizáció hatása az integrációra
3.3. Az integrációk mozgatóiról
4. Az Európai Unió cselekvőképtelensége és a képviselet
4.1. Az EU-s identitás kiépülésnek elakadása
4.2. Az EU-identitás és az EU-képviselt összefüggése

Apró István: Globalizáció, idő, tér, identitás
1. Emlékezés, lokalitás, identitás
2. Örökség és történelem
3. Az örök jelen kísértése
4. Térbeli csapdák
5. A modern
6. A globalizáció

---

Szerkesztői bevezető

Korábban már kiadtunk egy tanulmánykötetet a Médiatudományi Könyvtár sorozatában, Média és identitás címen (MK 11), amelyben a korunkat alapjaiban meghatározó tömegmédia és az identitás viszonyrendszerét próbáltuk körüljárni különböző aspektusokból és még különbözőbb módszerekkel. A téma kimeríthetetlennek bizonyult, így a Médiatudományi Intézet 2015 nyarán újabb konferenciát szervezett a témában, ismételten olyan felkért előadókkal, akik a maguk tudományos területén kutatják ezt a kérdéskört. Történész, médiakutató szociológus, olvasásszociológus, tanulmányait olvashatjuk a kötetben, miközben az elméleti trendek esszéisztikus számbavétele sem hiányozhat.

A Vitaindító - funkciójának megfelelően - provokatív kérdésfelvétele a média és az identitás lehetséges viszonyrendszerére irányul. Egyik fókusza ezúttal a történelemszemlélet, a kollektív emlékezet változása a mediatizált világban. Ezt a gondolatmenetet követi a Vitaindító folytatásának is értelmezhető, Globalizáció, idő, tér, identitás című, (a kötetben utolsóként szereplő) áttekintés.

Kevéssé kutatott és a mai köztudatban is csak esetlegesen előforduló terület a Trianon előtti évtizedekben a környező régiókba - főként a Román Királyságba és délszláv területekre, Szlavóniába valamint Boszniába - kivándorolt magyarok problematikája. A XIX. század utolsó harmadában, a megélhetési és boldogulási feltételek több összetevős romlása következtében jelentős tömegek hagyták el a Monarchiát, elsősorban az Újvilágban keresve a jobb életet. A legszegényebbek és leginkább kiszolgáltatottabbak azonban, főként az ország déli, délkeleti, túlnépesedett megyéiből, az olcsóbb földbérlet és akár szerényebb munkalehetőségek reményében is a közelebbi, fent említett régiókat választották. Mihamar kiderült azonban, hogy a viszonylagos földrajzi közelség (vagy akár a közös államhoz való tartozás!) egyáltalán nem jelentett nagyobb védelmet a kisebbségi helyzetbe került bevándorlóknak a xenofób támadások, majd a tervszerű, agresszív asszimiláció ellen. A magyar állam sokáig maga sem vett tudomást a több tízezernyi "kallódó lélek" veszélyeztetettségéről, majd a felfokozott nemzeti indulatok jellemezte 1870-es, '80-as években megszülettek az első hivatalos mentőprogramok. Ezek készítői hamar felismerték az anyanyelvű sajtó identitás-fenntartó szerepét, és egyik fő eszközként használva a tömegmédia akkori egyedüli képviselőjét, számos lapot alapítottak és szponzoráltak az érintett régiókban. Makkai Béla hiánypótló tanulmánya ezekbe a kevéssé ismert és ma már forrásaikban is nehezen hozzáférhető sajtótörténeti epizódokba kínál betekintést.

Kiss Tamás tanulmánya az erdélyi vegyes házasságokról és a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció vizsgálatán keresztül az erdélyi magyarok és románok közötti etnikai határ jellegéről, vagyis a két etnikum közötti viszonyról értekezik. Empirikus értelemben a tanulmány újdonsága, hogy (minden eddig kutatással ellentétben) mikroszintű adatokra (egyéni rekordokra) épít. A főként a népszámlálási adatokból szerkesztett adatbázisok a házasságban (illetve 1992-ben és 2002-ben párkapcsolatban) élő magyarok, valamint a vegyes családban élő gyermekek viszonyait tették kutathatóvá. Így például azokat a tényezőket, amelyek az exogámia irányában hatnak, továbbá azokat, amelyek a vegyes házasságban élő gyermekek (szülők általi) identitásválasztását meghatározzák.

Kérésünkre Gereben Ferenc, több mint 25 éven át végzett olvasásszociológiai kutatásainak legfőbb tanulságait foglalta össze. Az identitás kérdéskörét vizsgáló kutatók általában hanyagolják vagy csak érintik a könyvolvasás szerepét, hiszen az érdeklődés középpontjában a korszerűbb, összehasonlíthatatlanul gyorsabb (ezért aztán "hatásosabbnak" is gondolt) médiumok állnak. A nemzeti identitás genezisében azonban kulcsszerepet játszott a könyv, a McLuhan nyomán klasszikussá vált "első tömegmédiai eszköz", és bár szerepe többször átalakult, mára minden bizonnyal csökkent is, az anyanyelv megőrzése és a nemzeti önazonosság megtartása szempontjából továbbra is releváns kutatási célpont. Különösen így van ez a határon túli magyar közösségek körében, ahol a kisebbségbe, sokszor szórványba szorult anyanyelv nagyon is rászorul az írott szó klasszikus, lassú mankójára. (Ugyanakkor ebből a megközelítési irányból fokozottan izgalmassá válik az anyaországi kontroll, hiszen itt éppen a kisebbségi hátrányok, a többségi pressziók és az egyéb negatív momentumok hiánya segít meglátni a "történelmi léptéket", a változások igazi természetét.)

Nincs könnyű dolgunk, ha a rendszerváltó országok intézményi átalakulását, a szóba kerülő nemzeten túlra mutató identitáskonstrukciók mentén is megpróbáljuk rekonstruálni. Az egyes államok hosszú évtizedes formatörténeti különfejlődést követően visszatértek a többségi elvű döntéshozatalon alapuló rendszertörténeti formációhoz. Ez azonban az előző időszakban érvényesülő keretek között nem mindenütt tudott problémamentesen elindulni. Ennek egyaránt voltak ideológiai és szegmentációs okai. Az előbbi alatt azt értjük, hogy a szocialista egyenlőségi doktrína mentén kialakult pszeudo-nacionalizmusok, mint a csehszlovakizmus, a jugoszlavizmus és a szovjet tudat az új körülmények között alkalmatlan volt az állami szintű politikai programok újraalkotására. Pap Tibor a fentebb vázolt összetett kérdéskört az általa jól ismert, a többszörösen is "problematikus" jugoszláv, illetve szerb példán mutatja be, ahol még a rendszerváltozás folyamata is több, élesen különválasztható szakaszra bomlik. Általánosabb vizekre evez, amikor a globalizációról, mint az európaizáció kontextusáról és a globalizáció integrációra tett hatásairól, valamint az EU-identitás és az EU- képviselet összefüggéseiről értekezik.

A szerk.

---