Nyomorgó családok és szociális szolgáltatások
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS
Szemléleti alapvetés
A kutatás módszere
MÉLYSZEGÉNY CSALÁDOK A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ KISTÉRSÉGEKBEN
Életképek
1. Bácsalmási kistérség - Vándorló családok
2. Mátészalkai kistérség - Az ópályi cigánytelepen dolgozó szociális munkás történetei
3. Mezőkovácsházai kistérség - Milyen problémákkal küzdenek a mezőkovácsházai szegény családok?
4. Sellyei kistérség - Népmese
5. Encsi kistérség - "Van itt egy példa, nem is messze tőlünk..."
A nélkülöző helyi közösségek vélekedése saját helyzetükről és szegényeikről
Tétlenség, tudatlanság, nyomor és betegség
A helyi közösségek erodálódása
Források, forrásfejlesztési kísérletek
A nyomorgó családokhoz fűződő közösségi viszony típusai
A NYOMORGÓ CSALÁDOK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI
Esettanulmányok
1. "Aki egyszer belenézett a kemence tüzébe, az nem kíván mást"
2. "Nem hiszem én, hogy abba halt ő meg... Mert ott kinn szabad világ volt"
3. "Így ment el a ház minékünk"
4. Szenvedéstörténet
A szegénység összetevői
Munkanélküliség
Megélhetési nehézségek
Lakáskörülmények
Betegségek
Szegénységdinamika és kirekesztettség
A nyomorgó családok életvitele
Túlélési stratégiák
A SZOCIÁLIS ÉS GYERMEKVÉDELMI SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE A MÉLYSZEGÉNY CSALÁDOK ÉLETÉBEN
A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások elérhetősége
Az alapszolgáltatások elérhetősége a vizsgált kistérségekben
Kistérségi feladatellátás
Az alapszolgáltatásokban dolgozó szociális munkások helyzete
Szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások a nyomorgó családok életében
Kapcsolat a szociális munkások és nyomorgó ügyfeleik között
Szolgáltatási repertoár
Szolgáltatási modellek a vizsgált kistérségekben
ÖSSZEGZÉS
A kutatás tapasztalatai
Irodalom
Bevezetés
Tanulmányunkban a mélyszegénységben élő családok és a szociális szolgáltatások közötti kapcsolatot elemezzük öt hátrányos helyzetű kistérség településein végzett interjús adatfelvételek alapján. A kutatást a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet végezte 2007-2008. évben. Kutatási kérdésünk az volt, hogy mit tesznek a szociális szolgáltatások a legnehezebb helyzetben élő családok életminőségének javításáért.
Témánk jelentőségét aláhúzza, hogy a mélyszegénység kérdése kiemelt helyen áll a hazai és európai problémák rangsorában. Az Európai Unió dokumentumaival összhangban az unió tagállamaiban prioritásként kezelik a leszakadó csoportok reintegrációját. Az egyes tagállamokban - a társadalomstruktúra különbségei és a nemzetgazdaságok eltérő teljesítménye ellenére - a legveszélyeztetettebb csoportok összetétele nagymértékben hasonlít egymásra. Ebbe a körbe tartoznak a tartós munkanélküliek, az alacsonyan iskolázottak, a roma népesség, a gyermekek, a hajléktalanok, az egyedülálló öregek, az intézményi nevelésből kikerülő 18 éven felüli fiatalok és a szenvedélybetegek. Közös jellemzőjük, hogy a fennálló gazdasági-társadalmi körülmények között nem képesek alapvető életkörülményeik megteremtésére, illetve önerejükből meglévő képességeiket sem tudják fejleszteni. A felsorolt szereplők között azoknak a helyzete a legnehezebb, akik olyan kistelepüléseken élnek, ahonnan nehezen megközelíthetőek a környékbeli városok, agglomerációs körzetek. Kutatásunk során - mint később bővebben kifejtjük - magunk is ezt a csoportot tekintettük mélyszegénységben élőnek.
A magyarországi szegénység mértékéről a Nemzeti stratégiai jelentés a szociális védelemről és a társadalmi összetartozásról 2008-2010. című dokumentumot idézzük
"A jövedelmi egyenlőtlenségek a kilencvenes évek közepéig erőteljesen, ezt követően enyhe mértékben emelkedtek. A KSH 2006. évi harmonizált EU-SILC (VÉKA) felvétele alapján, a relatív szegénységi küszöb (medián jövedelem 60%-a) alatt a lakosság 16%-a élt (2007-es adat szerint 13%). A 2006. évi felvétel adata nagyjából megegyezik az EU-25-ök átlagával. Ugyanakkor a szegénységi küszöbök értéke jelentősen eltér az egyes tagállamokban, Magyarország az egyszemélyes háztartások szegénységi küszöbének értéke alapján a 25 tagállam sorában a 20. helyre sorolható. A jövedelemegyenlőtlenségeket mutató Gini-mutató értéke 0,33, a kvintilis arány 5,5 volt Magyarország esetében, melyek némileg meghaladják az uniós átlagot. Az életkori csoportok közül a gyermekek szegénységi aránya a legjelentősebb (a 2007. évi felvétel alapján 19%). Ez az arány az életkor előrehaladásával párhuzamosan folyamatosan csökken, a 65 év felettieké 6%. A népesség egészét tekintve a magyar férfiak szegénységi rátája elenyésző mértékben haladja meg a nőkét, de az idős generációkon belül a 65 év feletti nők szegénységi aránya több mint kétszerese a férfiakénak. A szegénység fő kockázati tényezői változatlanul a következők: alacsony iskolai végzettségű vagy munkanélküli háztartásfő, sokgyermekes vagy egyszülős családok (illetve kiemelten maguk a gyermekek és fiatalok), illetve kistelepüléseken található lakóhely. A fenti tényezők a roma népességet az átlagnépességnél erősebben jellemzik, ezért sokszorosan veszélyeztetett a szegénységbe kerülés által. A TÁRKI 2007. évi Háztartás Monitor Felvételének adatai szerint (melyek a kis elemszám miatt becslésnek tekinthetőek) a romák kb. fele tekinthető szegénynek. Ezért ők tekinthetőek a szegénység és kirekesztettség szempontjából a legveszélyeztetettebb társadalmi csoportnak Magyarországon."
A szociális ellátások és szolgáltatások jelentős szerepet töltenek be a mélyszegénységgel járó rossz, egyes esetekben méltatlan élethelyzetek kialakulásának megelőzésében. Mind az Európai Unió dokumentumai, mind pedig az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiemelik a helyi szükségletekre válaszoló, innovatív és hozzáférhető szociális szolgáltatások szerepét a társadalmi befogadás és részvétel erősítésében, az inaktivitás csökkentésében, a szegénység és kirekesztettség enyhítésében és orvoslásában. Több olyan program jött létre és működik évek óta a Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért 2004-2006, 2006-2008 és 2008-20108 című fejlesztéspolitikai dokumentumok alapján, melyek a mélyszegénységben élő csoportok, és főképp a hátrányos helyzetű kistérségekben élő nyomorgó családok helyzetén kíván változtatni. Ilyenek - hogy csak a legismertebbeket említsük - a Cserehát Térségfejlesztési Mintaprogram, az "Élhetőbb faluért" program, a kistérségi szociális felzárkóztató programok, a szociális földprogram, a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program (2006), a "Legyen jobb a gyermekeknek" nemzeti stratégia (2007), melynek egyik eleme a Biztos Kezdet program, a telepfelszámolási program, és így tovább. Ezek eredményeinek egy részével kutatásunk során is találkoztunk.
A pénzbeli szociális ellátások hatásáról, szerepéről vannak adataink. A Magyarországon is felvett laekeni mutatók szerint az utóbbi években a jövedelmi transzferek nélkül, de a nyugdíjakat figyelembe véve számított szegénységi arány mutatója alapján a jövedelmi transzferek csökkentették a társadalmi leszakadás és kirekesztődés kockázatát, nélkülük a szegények aránya csaknem kétszerese lenne a transzferek utáni aránynak. Ugyanakkor keveset tudunk arról, hogy mit tesznek a szociális szolgáltatások a mélyszegénységben élők helyzetének javításáért. A személyes szociális szolgáltatások elsődleges feladata a társadalmi integráció zavarainak kezelése, a társadalmi integráció hálóiból kieső, a társadalomból kirekesztődő emberek befogadásának és részvételének elősegítése. Tapasztalati tény, hogy a szinte minden településen megtalálható családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok klientúrájának jelentős hányada a mélyszegénységben élő családokból kerül ki. Az utóbbi években a családgondozók feladata lett a korábbi ellátottjaikon túl a tartós munkanélküliek beilleszkedési programjának végrehajtása, és ezzel a foglalkoztatás eszközrendszeréből kiesett, a munka világától hosszabb-rövidebb ideje elszakadt emberek tízezreinek ellátása is.
Tanulmányunkkal szeretnénk teljesebb képet adni a szociális szolgáltatások szegénységcsökkentő, a szegények életfeltételeit javító tevékenységéről, és ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy a szociális szolgáltatások sikeresebbek legyenek a legnehezebb helyzetben élő és legkiszolgáltatottabb ügyfeleik segítésében.