---

Tartalom

I. RÉSZ. A SZOVJET AVANTGARDE
  A filmelmélet kezdetei
  A gyakorlat nyomában
  A korai filmelméletek tendenciája
  Filmelmélet a forradalom előtti Oroszországban
Források és körülmények
  Film és forradalom
  Az intézmények
  A futurizmus
  A Proletkult
  A tudományok ösztönzése
  Az orosz formalista iskoláról
Lev Kulesov
  A kezdet kezdete
  Kettősség és nézetek
Szemjon Tyimosenko
  Az újítások közege
Dziga Vertov
  Lenin a filmről
  Indíttatás
  A Filmszem-elmélet
  Játék- és nem játékfilm
Az orosz formalista iskola
  Előtérben: a forma
  Viktor Sklovszkij
  Jurij Tinyanov
  Borisz Eichenbaum
Szergej Eizenstein
  Krónika és agitka
  Az eizensteini montázs
  A konfliktus-elv
  Szergej Eizenstein helye a szovjet avantgarde film elméletében
Vszevolod Pudovkin
  Más út?
  Forgatókönyv és színészi játék
A hős és a színész
  Valentyin Turkin
  A FEKSZ
  Párthatározat
  A változás szükségessége
Egy művészet keletkezése
  Általános és sajátos törvényszerűségek
  A filmművészet határai

II. RÉSZ. A HARMINCAS ÉS NEGYVENES ÉVEK
A körülmények változása
  A szocializmus megvalósítása
  A szocialista realizmus középpontba kerülése
A filmművészet átalakulása
  Okok és következmények
Útkereső viták
  1933-tól 1935-ig
Néhány tudományos próbálkozás
  Nyikolaj Lebegyev
  Szergej Eizenstein továbblépése
Korlátozás és korlátozottság
  A hanyatlás

III. RÉSZ. A MAI SZOVJET FILMTUDOMÁNY
A filmtudomány társadalmi szerepe
  Filmtudomány nélkül
  A filmtudomány mint művészettudomány és társadalomtudomány
  A filmtudomány ösztönzése
A filmtudomány rehabilitációja
  Ismét a formanyelv
  Film és irodalom
  Dokumentáris hitelesség - művészeti igazság
  A film szintézise
  Dramaturgiai kitekintés
  Film és néző
A metafora változása
  A szimbólum ellen
  Metafora és költőiség
Szemiotikai kutatások
  Túl az esztétikán
  A nyelv átértelmezése
  A struktúra
  Jurij Lotman
  A pszichoanalitikus strukturalizmus
  A gyakorlat követelménye
A folyamatosság
  Egyetemesség és gyakorlatiság

JEGYZETEK
Felhasznált művek
Idézetek
A magyar nyelvű szakirodalom

---

Bevezetés

Ez a munka nem tűzi célul a szovjet filmelmélet valamennyi jelentős eredményének ismertetését és értékelését. Ilyen munka - ha egyáltalán lenne értelme - nyilvánvalóan a szovjet kutatókra várna.

A jelen tanulmány mást vállal feladatául. Olyat, amit a legkönnyebben néhány pontba szedve lehet megfogalmazni. Elméletileg: segíti megszüntetni azt a kényszerű helyzetet, amelyben a filmmel foglalkozók újként fedeznek fel olyasmit, amit már régen megalkottak - legfeljebb előttük ismeretlen maradt. Tehát a magyar filmtudomány létrehozását segítendő, megalapozásul bizonyos rendszerességgel át kell tekinteni az egyetemes filmtudomány eredményeit, hogy azok alkalmazhatóvá váljanak a hazai filmjelenségekre.

Gyakorlatilag: kimutatni a filmelmélet és filmművészet szükségszerű kapcsolatát - éppen a szocialista körülmények között. Támogatni ezzel azt a munkát, amely a szocialista magyar filmművészet alakításának-fejlesztésének módszereit, eszközeit keresi.

Mindennek megfelelően a tanulmány semmiképpen nem tör teljességre, bár a szovjet filmtudomány fejlődési vonalát alapjaiban megrajzolja. Azokat a mozzanatokat emeli ki és hangsúlyozza, amelyek mintegy kulminációs pontjai a fejlődésnek, és különös erővel tárják fel a filmelmélet eredményeit, szerepét a filmművészet befolyásolásában.

Ennyiben a jelen munka csak tájékoztató utalásokat tesz az egyetemes filmművészet más országokban elért eredményeire, számolva azzal, hogy azok felmérése is elkészült vagy folyamatban van.

Ugyancsak nem kíván részletes ismertetést adni a szovjet vagy nem szovjet filmművészetről, bár természetesen ilyen jellegű műnél nem lehet nem utalni annak fejlődési szakaszaira.

A tanulmány alapvető tétele az, hogy a filmművészetre, a filmművészeti gyakorlatra lehet elméletileg - az elmélet segítségével felismert eszközökkel és módszerekkel - hatni. Mindent meg kell tehát tenni a filmművészet lényegének és fejlődési törvényszerűségeinek megismeréséért. A szocialista filmművészet keletkezésében nagy szerepet játszó szovjet filmelméletet pedig különösen tanulmányozni kell.

A fenti alapvető tétel nagymértékben éppen azon a művészetteremtő szerepen alapul, amelyet a szovjet filmelmélet - elsősorban a húszas években - nemcsak a Szovjetunió határain belül, hanem az egyetemes filmművészet vonatkozásában is vállalt.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a szovjet filmelméletnek a múltban - s egy történeti műben éppen a visszatekintő aspektus a fontos - olyan eredményei és kutatási irányai is voltak, amelyek egyáltalán nem vesztették el aktualitásukat. Elegendő ezzel kapcsolatban egyrészt a filmművészet tudatváltoztató küldetését, másrészt pedig a filmművészet és a kultúra összefüggéseinek vizsgálatát megemlíteni.

Ennyi bevezetés elegendő orientációt nyújt a továbbiakban, bár nem feltétlenül küszöböli ki az esetleges csalódásokat. Ezek azonban csak azt mutatják, hogy még további vizsgálódásra van szükség a filmművészet mélyebb megismeréséhez.

Budapest, 1980-1982

---