---

Tartalom

A MONITOROZÁS FOLYAMATA
Az önkéntesek
Az önkéntesek toborzása
Az önkéntesek képzése
Az önkéntesek tevékenysége
Az önkéntesek első lépései
  Internetes keresés
  Telefonos kapcsolatfelvétel
  Személyes kapcsolatfelvétel
A képzést követő monitorozás
A monitorozó lap
Ügyek követése
Kapcsolat az áldozatokkal
A monitorozás akadályai
  Belső nehézségek
  Külső akadályok
    A tájékozódás nehézségei, a párkapcsolati erőszak kategóriájának ismeretlensége
    A monitorozással kapcsolatos bírósági ellenkezés
    Zárt tárgyalás

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE
Számszerűsíthetően értékelt adatok
Minőségi megfigyelések
  Polgári perek
  Büntető ügyek
  Távoltartás iránti ügyek
A legfontosabb szempontok
  Nyilvánosság, transzparencia
  Nyilvánosság a tárgyalás előtt
  A tárgyalási jegyzék jogszabályi háttere
  A tárgyalási jegyzék adattartalma
  Nyilvánosság a tárgyaláson
  Zárt tárgyalás
  A határozathirdetés nyilvánossága
  A nyilvánosság egyéb területei
  A nyilvánosság problematikája a számok tükrében
Közérthetőség, kiszámíthatóság
  Várakozás
  Kezdés, késés, csúszás
  Ki kicsoda
  Artikuláció
  Indokolás
  A bántalmazás figyelmen kívül hagyása
Tisztességes eljárás
  A hatalmi struktúra megmerevítése
  Emberi méltóság sérelme
  Direkt áldozathibáztatás a tárgyalás, kérdezés során
  Sztereotípiák
  Az áldozattal szembeni durvaság és annak megengedése (rendfenntartás)
  A bántalmazás témájának eltüntetése
  Áldozatellenes döntések
Visszajelzések
Hogyan értékelik a programot az önkéntesek?

AJÁNLÁSOK
Egyetemeknek
A jogalkalmazóknak
  Képzés, képzés, képzés!
  Tárgyalótermi viselkedés és pszichológia
  A tájékozódás elősegítése
  A tárgyalási jegyzék előzetes nyilvánosságra hozatala
  Adatvédelem
A jogalkotónak
  Közérdekű adatok
  Áldozatközpontú igazságszolgáltatást!
Mindenkinek

FÜGGELÉK
A monitorozás céljai, módszertana
A bíróság megközelítése
Fogalomtár
A bírósági szervezetrendszer
A monitorozással érintett eljárások
A bíróságfigyelő menetrendje
Monitorozó lapok

---

Bevezetés

A PATENT Jogvédő Egyesület 2013 októbere és 2014 októbere között a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével Magyarországon elsőként indított olyan programot, amely kifejezetten a párkapcsolati erőszakkal érintett bírósági - polgári peres és nemperes, valamint büntető - ügyek tárgyalásainak laikus megfigyelésére irányult. A program nem csak ebben a témakörben, hanem egyébként is egyedülálló, úttörő jellegű, mert hazánkban semmilyen szisztematikus, közérthető ellenőrzése nem létezik a harmadik hatalmi ág tényleges, mindennapi, nyilvánosság előtt zajló tevékenységének.

Nem véletlen, hogy a bíróságfigyelés éppen a családon belüli erőszak és a partnerbántalmazási ügyek kapcsán indult el és valósult meg. A "court watch" hagyománya a nők elleni erőszak emberségesebb bírósági kezelésének elősegítését célozta a nyilvánosság erejével. Ennek egyik amerikai megvalósulása programunk inspirálója a WATCH projekt (Women At The Court House, nők a bíróságon). A párkapcsolati erőszak olyan témakör, amelynek kezelésére a jogalkalmazók rendszerint kevéssé felkészültek, itt az egyik legjellemzőbb az előítéletek, a bagatellizálás, az áldozathibáztatás érvényesülése. A programot az Amerikai Egyesült Államokban több helyen már bejáratott és bevált minták figyelembevételével, de a magyar sajátosságokhoz igazítva terveztük meg. Ennek során arra törekedtünk, hogy több, legalább három magyar bíróság munkájáról kapjunk részletes képet. Igyekeztünk a projektet úgy megvalósítani, hogy a bíróságok tevékenységét a lehető leghétköznapibb módon közelítsük meg és a lehető legkevésbé torzított optikán keresztül lássuk-láttassuk - úgy, ahogy az van, ahogy a valóságban működik.

A bíróságfigyelő program önkéntesek tevékenységére épült. Az önkéntesek - bár néhány kiemelt célcsoportot szólítottunk meg - olyan laikus állampolgárokból állt össze, akik tanulmányaik, foglalkozásuk, érintettségük vagy puszta érdeklődésük alapján jelentkeztek erre a tevékenységre. Joghallgatók, pszichológus- hallgatók, gyakorló jogászok, szociális szakemberek, valamint bántalmazott nők egyaránt szerepelnek köztük. Egyetlen elvárás volt a monitorozás kapcsán velük szemben: az emberi szempont megfigyelése, az áldozatok hatósági kezelésének érzékelése.

A megfigyelés tehát kizárólag a laikus állampolgár szemszögéből valósult meg. Azt szerettük volna látni-láttatni a monitorozó önkénteseken keresztül, hogy mit tapasztal "az ember" abból, amit a bíróságok tesznek. E célból következően is a bíróságfigyelő program így sok minden NEM volt: nem törekedtünk jogász-szakmai, pszichológiai, szociológiai vagy egyéb tudományos eredmények gyűjtésére, nem végeztünk kutató, aktamegismerő, ügyfélellátó tevékenységet. Persze maga a bíróságfigyelés tudományosan elemezhető, és több irányban is továbbfejleszthető. A bíróságfigyelő önkéntesek jelenléte pedig önmagában is áldozatsegítő tevékenység. Egyes önkénteseink a monitorozás folyamatát és eredményeit értelemszerűen felhasználták szakmai-tudományos karrierjükhöz is. Általánosságban azonban a monitorozás optikája megmaradt a kívánt spektrumon, az eljárások nyilvánossága, közérthetősége és tisztességessége vizsgálatán belül.

Az érintett bíróságok munkáját a lehető legkevésbé kívántuk zavarni, ezért önkénteseink minden feltűnést kerülve, hallgatóságként jelentek meg a tervezetten vagy véletlenszerűen kiválasztott tárgyalásokon. Így az, amit a tárgyalóteremben tapasztaltak, nem az ő tevékenységükkel, megjelenésükkel összefüggésben, hanem az eljárások hivatali és nem hivatali részesei miatt alakult úgy, ahogy alakult.

A most lefolyt magyar "court watch" közvetlenül és kifejezetten befolyásolni sem kívánta a bíróságok tevékenységét. Tapasztaltuk, hogy a nyilvánosság sok helyen egyáltalán nem magától értetődő és a bíróságok - több pozitív fogadtatás és visszajelzés ellenére - sem a mindennapokban, sem a felső vezetés szintjén nem értik, nem kívánják ezt a fajta nyilvánosságot. Jelen programnak nem volt feladata a társadalom és ezen belül a hivatalok megváltoztatása,e projekt keretében pusztán állapotfelmérést tartottunk: a bíróságok átláthatóságát és a párkapcsolati erőszak bírósági kezelését céloztuk megfigyelni.

Reményeink szerint a monitorozás egy idő után egyfajta mozgalommá tudja kinőni magát, melyet a Patent Egyesület saját alaptevékenysége körében szívesen támogat, koordinál. A bíróságok nyilvánosság általi ellenőrzése, tevékenységük kontrollja és bírálhatósága ugyanis a jogállamiság alapelemei közé tartozik - feltéve, hogy valakik vállalják is ezt a kontrollszerepet. Nem lehet minden tárgyalásra jogvédőt állítani - de minden nyilvános eljárás körül ott van a civil kontroll lehetősége, a tágabb és szűkebb közösség érdeklődése vagy érdektelensége, akkor is, ha hagyományos értelemben véve "magánügyekről" van szó.

A vizsgált párkapcsolati magánügyek ugyanis együttesen a szó legszorosabb értelmében közügyek: nem csak a testi sérülések képezik a közegészségügy tárgyát, de a legszigorúbban a társadalom morális közegészségügyének kérdése az, ami a családokon, párkapcsolatokon belül folyhat és folyik. Nemzedékek erkölcsi és mentális épsége a tétje a napvilágra és a nyilvánosság elé kerülő visszaélések hatósági kezelésének.

Számos pozitív példa mellett jó néhány visszásságot tártunk fel a munka során, kezdve a tájékozódástól, bírósági eljárások hozzáférhetőségétől, a valódi nyilvánosságon keresztül az egyedi esetek kezelésének emberségességéig. Ezen megállapítások alapján összegző ajánlásokat fogalmaztunk meg a jogalkotó, a jogalkalmazó és a tudomány-oktatás képviselői felé. Kiadványunk részeként közrebocsátjuk "Bíróságfigyelő Kisokos" elnevezésű, a projekt során összeállított, szabadon formálható, akár egyedi igényekhez is hozzáalakítható monitorozó kézikönyvünket, melyet több kapcsolódó területen is (pl. oktatás, egyetemi szakmai gyakorlat, továbbképzés) hasznosíthatónak tartunk.

Ezúton mondunk köszönetet kitartó és elkötelezett önkénteseinknek, akik nélkül ez a program nem jöhetett volna létre. Köszönjük továbbá mindazon bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek a lehetőséget, akik nyilvánosság előtt folytatott munkájukat látni engedték, akár tudatosan, akár nem is sejtve, hogy őket "megfigyelik". Jó lenne, ha minden jogalkalmazó abban a tudatban végezné munkáját minden nap, hogy figyelik...

---