Sándor Beáta
Bíróságok monitorozása a párkapcsolati erőszakkal érintett esetek kezelésében
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
1. A projekt céljai és tevékenységei
2. A monitorozólapokon rögzített tartalom
3. A Bíróságfigyelő program (2015-16) eredményei és tanulságai
A tárgyalások nyilvánosságának kérdése
Még mindig a jog hálójában
Rágalmazási per indítása, eljárási zaklatás
Amikor a bíróság figyelemmel van a bántalmazásra
Példák előítéletes, a bántalmazásra vak vagy afölött szemet hunyó attitűdökre
Gyerekek mint a párkapcsolati erőszak áldozatai
A bosszú vádja
A párkapcsolati erőszak hatása a gyerekre
Szexuális bántalmazás
Az áldozatvédelem hiányosságai
Javaslat az amicus curiae jogintézményének bevezetésére
4. Interjúk bántalmazott nőkkel a bírósági eljárás(ok) során szerzett tapasztalataikról
5. Az út előre: jó gyakorlatok követése, kidolgozása és megvalósítása
Az Isztambuli Egyezmény
Integrált védelem a nemi alapú erőszakkal szemben: a spanyol modell
Szakmai módszertani útmutató a párkapcsolati erőszak elleni hatékony fellépésre
6. Ajánlások
FÜGGELÉK: A monitorozást végző önkéntesek képzése
Bevezetés
A PATENT Jogvédő Egyesület 2013 októbere és 2014 októbere között a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével Magyarországon elsőként indított olyan programot, amely a párkapcsolati erőszakkal érintett bírósági - polgári peres és nemperes, valamint büntető - ügyek tárgyalásainak laikus megfigyelésére irányult. Ezt folytatta egyesületünk 2015 tavaszától 2016 tavaszáig egy kibővített, több oktatási és kutatási tevékenységet tartalmazó, de a monitorozás folytatását is magában foglaló, 14 hónapon át futó projekttel.
A program nem csak ebben a témakörben, hanem egyébként is úttörő jellegű, mert Magyarországon semmilyen szisztematikus, közérthető ellenőrzése nem létezik az ítélkezés tényleges, mindennapi, nyilvánosság előtt zajló tevékenységének.
A bíróságfigyelés, a "court watch" hagyománya a nők elleni erőszak emberségesebb bírósági kezelésének elősegítését célozta a nyilvánosság erejével. Ennek egyik amerikai megvalósulása programunk inspirálója, a WATCH projekt (Women At The Court House, nők a bíróságon). Nem véletlen, hogy a bíróságfigyelés éppen a családon belüli erőszak és a partnerbántalmazási ügyek kapcsán indult el és valósult meg. A párkapcsolati erőszak olyan témakör, amelynek kezelésére a jogalkalmazók rendszerint kevéssé felkészültek, itt az egyik legjellemzőbb az előítéletek, a bagatellizálás, az áldozathibáztatás érvényesülése. A programot az Amerikai Egyesült Államokban több helyen már bejáratott és bevált minták figyelembevételével, de a magyar sajátosságokhoz igazítva terveztük meg.
A bíróságfigyelő program önkéntesek tevékenységére épült. Az önkéntesek - bár néhány kiemelt célcsoportot szólítottunk meg - olyan laikus állampolgárokból álltak össze, akik tanulmányaik, foglalkozásuk, érintettségük vagy puszta érdeklődésük alapján jelentkeztek erre a feladatra. Joghallgatók, pszichológus- hallgatók, gyakorló jogászok, szociális szakemberek, valamint a bántalmazást korábban megtapasztaló nők egyaránt szerepeltek közöttük. Egyetlen elvárás volt a monitorozás kapcsán velük szemben: az áldozatok hatósági kezelésének a bántalmazottak szempontjaira és valóságára érzékeny és alapos megfigyelése. Igyekeztünk a projektet úgy megvalósítani, hogy a bíróságok tevékenységét a lehető leghétköznapibb módon közelítsük meg, és a lehető legkevésbé torzított optikán keresztül lássuk-láttassuk - úgy, ahogyan a valóságban működik.
A megfigyelés tehát kizárólag a laikus állampolgár szemszögéből valósult meg. Azt szerettük volna látni-láttatni a monitorozó önkénteseken keresztül, hogy mit tapasztal "az ember" abból, amit a bíróságok tesznek. E célból következően is a bíróságfigyelő program sok minden NEM volt: nem törekedtünk jogász-szakmai, pszichológiai, szociológiai vagy egyéb tudományos eredmények gyűjtésére, nem végeztünk kutató, aktamegismerő, ügyfélellátó tevékenységet.
Az érintett bíróságok munkáját a lehető legkevésbé kívántuk zavarni, ezért önkénteseink minden feltűnést kerülve, hallgatóságként jelentek meg a tervezetten vagy véletlenszerűen kiválasztott tárgyalásokon. Így az, amit a tárgyalóteremben tapasztaltak, nem az ő tevékenységükkel, megjelenésükkel összefüggésben, hanem az eljárások hivatali és nem hivatali részesei miatt alakult úgy, ahogy alakult. (Igaz, azt tapasztaltuk, hogy a nyilvánosság sok helyen egyáltalán nem magától értetődő, és a bíróságok - több pozitív fogadtatás és visszajelzés ellenére - sem a mindennapokban, sem a felső vezetés szintjén nem értik, nem kívánják ezt a fajta nyilvánosságot.)
Bíróságfigyelő tevékenységünk célja az volt, hogy adatokat szolgáltasson állapotfelmérő tevékenységünkhöz: a bíróság működésének átláthatóságát és a párkapcsolati erőszak bírósági kezelését céloztuk megfigyelni.
Reményeink szerint a monitorozás egy idő után egyfajta mozgalommá tudja kinőni magát, amelyet a PATENT Egyesület saját alaptevékenysége körében szívesen támogat, koordinál. A bíróságok nyilvánosság általi ellenőrzése, tevékenységük kontrollja és bírálhatósága ugyanis a jogállamiság alapelemei közé tartozik - feltéve, hogy valakik vállalják is ezt a kontrollszerepet. Nem lehet minden tárgyalásra egy-egy jogvédőt állítani - de minden nyilvános eljárás körül ott van a civil kontroll lehetősége, a tágabb és szűkebb közösség érdeklődése vagy érdektelensége, akkor is, ha hagyományos értelemben véve "magánügyekről" van szó.
A vizsgált párkapcsolati "magánügyek" ugyanis együttesen a szó legszorosabb értelmében közügyek: a társadalom morális közegészségügyének kérdése az, ami a családokon, párkapcsolatokon belül folyhat és folyik. Nemzedékek erkölcsi és mentális épsége a tétje a napvilágra és a nyilvánosság elé kerülő visszaélések hatósági kezelésének.
Néhány pozitív példa mellett jó néhány visszásságot tártunk fel a munka során, kezdve a tájékozódástól, a bírósági eljárások hozzáférhetőségétől, a valódi nyilvánosságon keresztül az egyedi esetek kezelésének emberségességéig, az áldozatok szempontjainak negligálásáig. Ezen megállapítások alapján összegző ajánlásokat fogalmaztunk meg.
Ezúton mondunk köszönetet kitartó és elkötelezett önkénteseinknek. Köszönjük továbbá mindazon bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek a lehetőséget, akik nyilvánosság előtt folytatott munkájukat látni engedték, akár tudatosan, akár nem is sejtve, hogy őket "megfigyelik". Jó lenne, ha minden jogalkalmazó abban a tudatban végezné a munkáját minden nap, hogy tevékenységének értékelésére számot tartanak a társadalom képviselői, ez esetben a bántalmazottak helyzetét speciális érzékenységgel monitorozó "civilek".
Budapest, 2016. április 11.