Farkas Éva
A rejtett tudás
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
1. A NEM FORMÁLIS KÖRNYEZETBEN TÖRTÉNŐ TANULÁS HITELESÍTÉSÉNEK ÉRTELMEZÉSI KERETE
1.1. A tanulás alapfogalmai és színterei
1.2. A nem formális környezetben szerzett tanulási eredmények hitelesítése
2. A NEM FORMÁLIS KÖRNYEZETBEN SZERZETT TANULÁSI EREDMÉNYEK HITELESÍTÉSÉNEK GYAKORLATA EURÓPÁBAN
2.1. Az oktatás felértékelődése az európai oktatáspolitikában
2.2. A nem formális környezetben szerzett tanulási eredmények elismerésének ügye az európai szakpolitikai gondolkodásban
2.3. A hitelesítési eljárás konkrét gyakorlatai (Hollandia, Belgium, Spanyolország, Románia példája)
2.4. Következtetések
3. AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁST TÁMOGATÓ EURÓPAI ESZKÖZÖK
3.1. Europass portfólió
3.2. EKKR - MKKR
3.3. ECVET
3.4. Tanulási eredmények - új fogalom, új szemlélet
4. MAGYARORSZÁGI HELYZETKÉP
4.1. Az előzetes tudásmérés jogi szabályozása
4.2. Az egész életen át tartó tanulás stratégiája
4.3. Fejlesztési programok
4.4. Jogszabályi környezet 2011 után
4.5. A nem formális környezetben szerzett tanulási eredmények hitelesítésének jó gyakorlatai hazánkban
4.6. A magyarországi helyzetkép összefoglalása
5. A TANULÁSI EREDMÉNYEK HITELESÍTÉSÉNEK TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI FUNKCIÓI
5.1. Foglalkoztatást növelő funkció
5.2. Az egész életen át tartó tanulásba való bekapcsolódást ösztönző funkció
5.3. A szak- és felnőttképzési rendszer minőségi fejlesztését segítő funkció
6. A TANULÁSI EREDMÉNYEK HITELESÍTÉSI MODELLJE
6.1. A tanulási eredmény hitelesítési rendszere kialakításának alapkövei
6.2. A hitelesítési eljárás kialakításához és működtetéséhez szükséges konkrét feltételek
6.3. A tanulási eredmények hitelesítési eljárása
6.4. Javaslat a hitelesítési eljárás bevezetésére leginkább alkalmas területekre
6.5. Felhasználható források
6.6. Következtetések
7. MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ A TANULÁSI EREDMÉNYEK ÍRÁSÁHOZ
7.1. A tanulási eredmények kategóriái
7.2. Bloom taxonómia
7.3. A tanulási eredmények írásának alapelvei
7.4. Képesítések leírása - OKJ-s és egyéb szakmai végzettséget adó felnőttképzési programok
7.5. Következtetés
8. MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ A TANULÁSI EREDMÉNYEK FELMÉRÉSÉHEZ ÉS ÉRTÉKELÉSÉHEZ
8.1. A tudás szerveződése
8.2. Ismeret jellegű tudáselemek mérésére szolgáló teszt elkészítésének módszertani útmutatója
8.3. Képesség jellegű tudáselemek felmérésére szolgáló mérőeszköz készítésének módszertana
BEFEJEZÉS
1. SZÁMÚ MELLÉKLET
2. SZÁMÚ MELLÉKLET
FELHASZNÁLT IRODALOM
Előszó
Hiánypótló munkát kap az Olvasó, amikor Farkas Éva legújabb kötetét kézbe veszi, igazi újdonságot, mely meggyőződésem szerint jelentősen hozzájárul a felnőttképzés egyik fontos részterületének modernizálásához, nemzetközi elvárásoknak is megfelelő megújításához.
Hiánypótló, hiszen az élethosszig tartó tanulás egyik alapvető kérdése a felnőttképzésben résztvevő egyén előzetes tudásának mérése, illetve beszámítása, ennek ellenére e tárgykörben - a felsőoktatásban történő beszámítást kivéve - eddig még nem született összefoglaló tanulmány, és a gyakorlatban is alig működik bármilyen korábbi, az iskolán kívül szerzett ismeret figyelembe vétele. Hiánypótló azért is, mert bár Magyarországot az Európai Unió a többi tagállamhoz hasonlóan arra ösztönzi, hogy építse be a felnőttképzési rendszerébe a nem-formális és informális tanulási eredmények elismerését, és bár erre vonatkozóan több stratégiai dokumentum is született hazánkban, ezek gyakorlati megvalósítására eddig nem került sor, holott mind az egyén, mind a társadalom érdekei ezt kívánnák. Ennek többek között az is oka lehet, hogy e tárgykörben nincs a szakmában széles körben elfogadott, egységes, és a nemzetközi trendhez is igazodó fogalomrendszer, s hiányoznak azok a módszerek, amelyek segítségével a stratégiai szándék realizálható. Remélhetőleg ezen a helyzeten fog változtatni ennek a kötetnek a közreadása, hiszen arra vállalkozik, hogy tágabb kontextusba helyezze, és ezzel elméletileg megalapozza az előzetes tudás mérésének problematikáját, majd ennek alapján a praxis kialakításához szükséges módszertani javaslatokat dolgozzon ki. Igazi újdonságot jelent ez a megközelítés, hiszen nemcsak a széles spektrumot átfogó elméleti alapok megalkotására törekszik, hanem ezzel koherens rendszerben a megvalósítás modelljét is kialakítja. Farkas Éva az európai tendenciákat és a magyarországi viszonyokat egyaránt figyelembe véve, a rá jellemző kiemelkedő szakmai áttekintő képesség és tájékozottság birtokában, és mélységes szakmai elkötelezettséggel végzi el a vállalt feladatot, azzal a meggyőződéssel, hogy ennek az új rendszernek és modellnek a bevezetése egyéni, társadalmi és gazdasági érdekeket egyaránt szolgál, és alkalmas arra, hogy mérföldkő legyen a magyarországi felnőttképzési és szakképzési rendszer európai mércével is jelentős fejlődésében, modernizációjában.
Az elméleti áttekintés alkalmas arra, hogy tisztázza és rendszerbe foglalja a terület fogalomapparátusát, ami egyben azt is jelenti, hogy azt a nemzetközi terminológiának megfelelően alakítja ki annak érdekében is, hogy kiküszöbölje a fogalmak használatának eddigi bizonytalanságát. Javaslatot tesz a tanulási eredmények hitelesítése fogalmának használatára, pontosan definiálja is, mit érthetünk ez alatt, és azt is, milyen célokkal valósulhat meg maga a folyamat. Teszi ezt úgy, hogy az európai tendenciák és konkrét országok gyakorlatának összehasonlító vizsgálata alapján vonja le a következtetéseket, és alakítja ki a legoptimálisabbnak tűnő rendszert, melynek alapján nemcsak a hitelesítés végezhető el, hanem megújulhat a felnőttképzési és szakképzési rendszer is. A szakképzések bemeneti feltételeinek változása így kitágíthatja a résztvevők körét, az egyén kiválthat egy-egy modult a szakképzés során a már meglévő tudásával, akár a formális képzésben való részvétel nélkül is vizsgára bocsátható lehet, sőt munkatapasztalatainak hitelesítésével szakmai kompetencia bizonyítványt szerezhet.
A fentiek alapján kidolgozott, rendkívül alapos, minden részletre figyelmet fordító modell, mely igazodik a magyarországi jogi, társadalmi és gazdasági feltételekhez, alkalmas arra, hogy a gyakorlatban is realizálják, szakmai alapot nyújthat a jogalkotóknak, hogy nemzeti szinten bevezethessék a tanulási eredmények hitelesítését. A különböző célokkal történő hitelesítési modellek kiterjednek a bevezetésük, működtetésük, és fenntartásuk lehetőségeire egyaránt, figyelembe veszik és méltányolják azt a sokszínűséget, ami a felnőttek ismeretszerzési formáit jellemzi, és megkönnyítik a leendő munkavállalók számára a szakmai képesítések megszerzését, s ezzel társadalmi szinten növelik a foglalkoztathatóságot. Az új szemléletű modell bevezetése az egyén számára ösztönzést és esélyt jelenthetne, a társadalom számára gazdaságosabbá tenné a szakpolitikai célok elérését, ezért kiemelkedő szakmai eredmény a modell kidolgozása.
Farkas Éva munkája - bár elméletileg tökéletesen megalapozott - nem elsősorban arra törekszik, hogy az előzetes tudás mérésének elméletét megújítsa, kidolgozza, sokkal inkább arra, hogy az a gyakorlatban alkalmazható, használható legyen. Ezt mutatja az a módszertani útmutató is a tanulási eredmények méréséhez és értékeléséhez, mellyel a kötet zárul, hiszen ebben olyan konkrét gyakorlati útmutatót kaphatunk kézhez, amely közvetlen segítséget nyújt a szakemberek számára a tanulási eredmények hitelesítésének megvalósításához.
Reményeim szerint ez a munka kézikönyvként lesz használható a szakpolitikusok, a jogalkotók, és a felnőttképzésben, szakképzésben tevékenykedő gyakorló szakemberek számára egyaránt.
Dr. T. Molnár Gizella
intézetvezető főiskolai tanár