---

Tartalom

Ajánlás (Kapolyi László)
A szerkesztő előszava (Horn János)
Bőhm József: Szerencsés embernek tartom magamat
Csom Gyula: A csacsifogattól a professzori székig
Detrekői Ákos: Visszaemlékezések
Földessy János: Bakancsos kacskaringók
Horváth J. Ferenc: A petróleumlámpától a vezetékes energiaipar szabályozásáig
Juhász József: Életem első 80 éve
Kubovics Imre: 58 év a felsőoktatásban
Mészáros Ernő: Tudományos pályám: az egyeditől az általánosig
Penninger Antal: Egy mérnöki és tanári pályakép az emlékek szűrőjén keresztül
Rybach László / Ladislaus Rybach: A "Sokminden"
Stefanovits Pál: Életutam
Tihanyi László: Visszatekintés
Zettner Tamás: Életem története
Epilógus (Pölöskei Ferenc)

---

Előszó

A "sorozat" most már biztosan befejező kötetét tartja kezében a tisztelt Olvasó.

Élnek emberek közöttünk, akiknek útja elágazások, kitérők nélkül nagyon ritkán esetleg kis zsákutcával, de biztosan vezet a cél felé. Élnek emberek, akik hajnalban kelnek és este, amikor lefekszenek, biztosan érzik, nem telt hiába a napjuk.

Én úgy gondolom, hogy szerencsés embernek tarthatom magam azért, mert megtaláltam azokat - sajnos nem mindenkit - akikre (mind ebben a könyvben, mind a "sorozat" korábbi köteteiben megszólalókra is igaz) érvényesek a fenti gondolatok és Paul Valerynek (1871-1945) a Francia Akadémia tagjának, a francia költészet kiemelkedő alakjának azon mondása, hogy "Vannak, akik azért igazmondók, mert nincs tehetségük ahhoz, hogy hazudjanak.". így a "sorozat" minden könyvében az igazságot olvashatják. S a "sorozat" minden oldala remélem maradandó lesz bízva abban mint ahogy Fridrich von Logeu (1604-1655) német epigrammaköltő is megírta, hogy "Bölcs elmék alkotását sem bősz idő, sem álság nem nyelte soha el.". A "sorozat" minden könyvében - és természetesen ebben is - a megszólalók eredeti szövege került közlésre. Minden szöveg a megszólaló saját nézeteit tükrözi ezzel is biztosítva az eredetiséget.

Hogyan kezdődött a "sorozat"?

2000. november 23-án - kezdeményezésemre - Schalkhammer Antal (1946-2002) a bányászszakszervezet elnöke, országgyűlési képviselő meghívta a szakszervezet éttermébe azokat a volt bányászati vezetőket, akik abban az évben ünnepelték 70., 75., 80. születésnapjukat. Az első meglepetés akkor ért, amikor minden meghívott elfogadta a meghívást és mintegy négy órán át tartó program alatt számtalan érdekes, talán soha nem hallott/ismert történet hangzott el. Ez sarkalt arra, hogy a szénbányászat korábbi első számú vezetőit megszólaltassam és történetüket könyv formájában megjelentessem.

Legnagyobb örömömre - egy kivétellel - minden volt meghatározó szénbányászati vezető vállalta a feladatot, a könyv kiadásához sikerült szponzorokat, ezek között voltam én is, megnyernem és 2002-ben megjelent az "Egy szakma tündöklése és hanyatlása avagy hogyan látják a szénbányászat elmúlt 50 évét azok, akik művelték és irányították" c. mű, melyben kilenc írás olvasható.

A könyv kereskedelmi forgalomba nem került. 400 példányban jelent meg. A kötetet a megszólalók, a szponzorok, a szakmai állami vezetők, a szakma akadémikusai, országgyűlési képviselői a bányászati művelődési intézmények, jelenlegi és volt bányavárosok, bányász községek, a szakirányú egyetemek, a szakmai tudományos egyesületek könyvtárai, a szakma jelenlegi és korábbi meghatározó személyiségei kapták meg.

A számomra váratlan kedvező fogadtatás adta azt az ötletet, hogy a munkát folytatni kell és ennek eredményeként jelentek meg teljesen hasonló feltételek mellett a "sorozat" további kötetei, de most már 500 példányban.

A "sorozat" utolsó kötetének "A földtan a visszaemlékezések tükrében" c. könyvet terveztem. Az epilógus megírására Meskó Attilát az MTA r. tagját, az MTA főtitkárát kértem fel. "Epilógus helyett" c. írásában többek között az alábbiakat írta: "Ismerve a kötetek szerkesztőjének szakma iránti szeretetét, aktivitását, azt remélem, hogy ez a sorozat folytatódni fog... várom a folytatást". Ez a biztató gondolat bátorított fel, hogy felkérjem az MTA X. osztály kiemelten földtannal és bányászattal foglalkozó tagjait, hogy írjanak életútjukról. Ennek eredményeként jelent meg az MTA 2007. évi Közgyűlésének napján az "Életutak - Földtudósok az Akadémián" c. könyv.

Ez a könyv is - mint minden korábbi - igen kedvező fogadtatásra talált és úgy gondoltam, hogy 2008-ban még egy könyvet kiadok, hiszen a környezetvédelem, az energetika (ami a bányászattal áll kapcsolatban) eddig nem jelent meg a könyvekben. 16 felkért (közülük sajnos hárman végül visszamondták vállalásukat) vállalta a "megszólalást" és 2008-ban jelent meg az "Életutak - földtan, környezetvédelem, bányászat, energetika" c. könyvem, melynek ajánlását Szabados Gábor a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elnöke írta. Csak pár sor az ajánlásból: "Bár tiszte szerint e néhány sor előszó kellene, hogy legyen, s tisztem szerint csak e könyvre kellene méltó szót keressek, most mégis, ehelyütt is legyen még-re kérem Horn Jánost, e könyv éltetőjét, a fáradhatatlan válasz keresőt, a nyughatatlan építeni, s menteni akaró erőt: legyen még!, hogy el ne vesszen valami is, amit "ész, erő és szent akarat" nemes fáradságával valaha is megteremtett, ami ezé az országé, ezé a nemzeté azé volt, s ami érte meg is kell, hogy maradjon." Több mint háromszáz megkeresést kaptam, mindegyik a folytatást kérte. Ezeknek nem tudtam ellenállni és ennek eredménye a most megjelent könyv. De ez valóban a "sorozat" befejező kötete. Külön megtiszteltetés, hogy ezen sorozatzáró könyv ajánlását az MTA X. Osztály (Földtudományok osztálya) rendes tagja, epilógusát az MTA II. osztály (Filozófiai és Történettudományok osztály) rendes tagja, az ELTE Új és legújabb magyar történelem tanszék emeritus professzora írta. A "sorozat" könyvei között még megjelent a "Képeslap - Bányászat" (az eredeti képeslapok a tulajdonomban vannak) és a "Bányászati emlékhelyek" c. könyvem szintén hasonló feltételek mellett.

Külön öröm számomra, hogy eddig megjelent könyveimnek - mint ennek is - kiadását csak nyomdai költség terhelte, sem a megszólalók, sem a szerkesztő - aki maga is minden könyvnek a szponzora volt - semmilyen tiszteletdíjban, vagy egyéb juttatásban nem részesült. Csak azt sajnálom, hogy több korábban felkért szerző lemondta a vállalását, de ez a korábbi könyvek szerkesztése során is előfordult.

A most megjelenő könyv tiszteletpéldányát már több korábbi "megszólalónak" nem tudom átadni, de e sorokkal tisztelgek Budai László, Cseh Németh József, Fazekas János, Fekete Lajos, Hámor Géza, Meskó Attila, Neuberger Antal, Szabó Nándor, Salamon Miklós, Tóth István, Zsuffa Miklós emléke előtt.

...és most a köszönet:

Köszönetet mondok mindazoknak, akik a könyvekben megszólaltak (83 tudós, szakember), az ajánlások és epilógusok íróinak, a kiadások támogatóinak, a nyomdai munkákat előkészítő és kivitelező dolgozóknak.

Lectori salutem

Horn János
Budapest, 2009. február

---