Bolle János
A selyemtenyésztés Japánban
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. A selyemtenyésztés története eredetétől kezdve jelen fejlődési fokáig
II. A szederfa-tenyésztés
1. A szederfa és válfajai
2. A szederfa tenyésztésének módja
III. A selyemhernyó tenyésztése
1. A tenyészdék
2. A felnevelés
3. Az etetés
4. A selyemhernyók átágyazása
5. A gubózó-kunyhók
6. A hernyótenyésztés jövedelme Japánban
7. A petetermelés
IV. A selyemhernyó betegségei
1. Ragályos betegségek
2. Az uzsi, vagy a selymér élősdi legye
V. A selyemipar
VI. A selyemtermelés statisztikája
Függelék
A selyemhernyó sárgasága vagy hájkórja: mint élősdi-betegség
Előszó
Az az utazási segély, melyet az osztrák, valamint a magyar földmivelésügyi magas ministeriumok utalványoztak számomra, lehetővé tették, hogy 1893-ban tanulmányutat tegyek Japánban s ott töltsem a nevezett év egész selyemtenyésztési campagne-át.
A következő jelentés magában foglalja mindazt, a mit a nevezetesebb japáni selyemtenyész-központokban tapasztaltam. - Szakemberek már rég beutazták előttem a selyemtenyésztés ősi hazáját, de épen a hosszu időköz miatt, vagy talán más okokból is, nem nyujthattak oly kimeritő leirást a japán selyemtenyésztés jelenlegi állapotáról, mint a hogy azt ma teheti a selyemtenyésztési területek legutolsó ujitásaival ismerős szakértő.
Mindenekelőtt azt a tényt kell konstatálnunk, hogy Japán az utolsó időben a selyemtenyésztés terén is óriási előmeneteleket tett, melyeknek hatása Európában is érezhető a távoli Japán nyersselyemkivitelének tetemes emelkedése folytán. S ezt a néhány év alatt mutatkozó haladást, nemcsak az idézte elő, hogy Japánban nem késlekednek a tudományos vivmányok gyakorlati alkalmazásával, hanem első sorban az is, hogy a japán selyemtenyésztő nem csupán a haszon kedvéért, hanem veleszületett hajlamból részesiti a tenyészdéket, azon pontos gondozásban és lankadatlan ápolásban, mely elengedhetetlen kelléke a selyemhernyó-tenyésztésnek, mely nálunk általában nem található. Ebben áll a japán selyemtenyésztő egész titka s ennek a szenvedélyes, soha nem pihenő tevékenységnek köszöni azt is, hogy az Európában is ismeretes hernyóbetegségek, melyek a japán tenyészdékben is uralkodnak, ott mégsem visznek véghez olyan pusztitást, mint adott körülmények között nálunk.
E jelentésben igyekeztem, áttekinthetőleg összefoglalni mindazt, a mit tudni érdekes a szederfa-tenyésztésről, a hernyó-tenyésztési módról, a pete szerzéséről és górcső-vizsgálatáról, valamint a japáni selyemiparról s nem mulasztottam el, statisztikai adatokra támaszkodva, megemlékezni a japáni selyemkivitelről, mely oly fontos befolyást gyakorol selyempiaczainkra s a mely ellen - sajnos - csak azon fegyverekkel küzdhetünk, melyekkel a japánok vivták ki jelen piaczukat: az észszerü selyemtenyésztés szabályainak pontos betartásával, jó fajokkal, jó petével és jó ápolással. Ez legyen az európai selyemtenyésztőknek is jelszava.
Azon tárgyak között, melyekkel Japánban való tartózkodásom alatt főleg foglalkozni kivántam, első helyen a hernyóbetegségek voltak. Oly kérdés, melyet az ottani viszonyok folytán eddig kimeritőleg megismerni nem sikerült s igy az ujabb kutatásoknak érdekes tért s uj eredményeket nyujthatott. Az Európában létező összes hernyóbetegségek szórványos eseteivel találkoztam: a pebrine és mészkór ott is ugyanazon jól ismert okokra volt visszavezethető; a renyhekór és sorvadás, daczára a járvány fellépésére előnyös viszonyoknak, oly gyéren volt képviselve, hogy a nevezett betegség beható kutatására, sajnálatomra hiányzott a szükségelt anyag. Ellenben a sárgaság, mely meglehetős mértékben uralkodott az uzsi-légy pondrója által megtámadott tenyészdékben, élősditermészetének felfedezésére vezetett.
Ezen felfedezés tudományos és gyakorlati jelentősége szembetünő: ha kipuhatoltuk a sárgaság okát, megtettük az első lépést leküzdése felé, ha bebizonyitottuk a betegség ragályos voltát, azt is tudjuk, hogy milyen eszközökkel szálljunk szembe, a sárgaság által okozott hernyóvesztességgel. Ugyanez a betegség a vadon élő hernyók között is előfordul, figyelemre méltó, hogy az apácza-hernyó (Psilura monaca) bábját is megtámadja s elpusztitott egy kártékony rovart, a mely még nagy mennyiségben lépett fel, óriási károkat okozott Ausztria és Németország fenyőerdőiben. A betegséget eddig hibásan, a renyhekórral azonositották.
A sárgaság tanulmányozását, melyet Japánban kezdtem meg, csak a mult esztendőben fejezhettem be kielégitő eredménynyel s ezen kutatásokat, jelen uti-jelentés függelékéül hozzuk nyilvánosságra, hogy vele együtt eredményük az érdeklődők bővebb körének is hozzáférhető legyen.
Japánban mindenütt a legszivélyesebb fogadtatással s olyan előzékenységgel találkoztam, melyet csak finom müveltségü lakosságtól várhatunk, mindazon személyek, a kikkel ott érintkezésbe léptem, a legnagyobb érdeklődést tanusitották tanulmányutam czélja iránt s segédkezet nyujtottak, amely nélkül, aligha felelhettem volna meg feladatomnak.
Mindenek előtt azonban köszönettel tartozom a ma már sajnos, elhunyt yokohamai osztr.-magy. konzulnak, lovag Kreithner János urnak, kinek halálát gyászolják mindazok, a kik ismerték és tisztelték; neki köszönhetem, hogy utazásaimban a kormányhatóságok szivélyes módon segitségemre voltak. A terület, melyet beutaztam Tokiótól északra és délre terjed, magába foglalva a hires selyemtenyésztési kerületeket Sinshiut, Oshiut, Gioshiut és Tamamashit.
A földmivelési osztály igazgatója Shiro Fudzita ur ajánlata folytán, megengedte Gotô földmivelés- és kereskedelemügyi minister Ő Excellentiája, hogy a nevezett kerületekben tett tanulmányutamban kisérőm legyen a tudós Dr. Sasaki Ch., a ki mint tanár müködik a komabai mezőgazdasági intézetnél, a mely a tokiói császári egyetem külosztályát végezi.
A szeretetreméltó támogatásáért, a melyben részesültem, itt fejezem ki legmelegebb köszönetemet, melylyel a császári földmivelésügyi társulatnak, a selyemtenyésztési-egyletnek tartozom, épugy mint az értelmes hernyótenyésztőknek, kikkel gyakran léptem érintkezésbe.
A szerző