A M. Tud. Akadémia klasszikus filológiai bizottsága az ókor-tudomány érdekében kívánatosnak mondotta ki, hogy az ókori klasszikusok műveit csonkítatlan, teljes átültetésekben s ekkép' ismerhessék meg róluk való ítéletüknek a velük foglalkozók, ne egyoldalú megismerés legyen az alapja. Ezért azt kívánta tőlem, hogy kiadásra már elfogadott, de nem teljes magyar Martialisomat egészítsem ki a kényes tárgyuk miatt kihagyott darabokkal, minthogy ezek nemcsak írójukra nézve jellemzők, hanem a kor megismerésének szempontjából is rendkívül tanulságosak, akárcsak a nápolyi múzeumnak csak komoly tanulmány céljából megnyíló, elkülönített terme, amelyben Pompeiban talált hyper-erotikus leleteket őrzik. Éppen így magában Pompeiban is több ház, különösen a Vettiusoké, gyarapítja - in situ - az ilyen leleteket, amelyek erkölcstörténeti szempontból szinte megbecsülhetetlenek.

Én eleget tettem ugyan a t. Bizottság kívánságának, (hiszen előttem állt a példa: Arany János Aristophanese, de a nyugat-európai nemzetek teljes Martialisai is), mindamellett bizonyos, kivált pedagógiai tekintetek, valamint illetékes fórumok a teljességet csak olyan megoldással tették megvalósíthatóvá, amely irodalmi mása a nápolyi múzeum elkülönített gyűjteményének: t. i. az epigrammák tizennégy könyvét kiegészítő darabok, nagyon korlátolt példányszámban, külön jelennek meg a komoly érdeklődés szolgálatára. Viszont nyereségnek tekinthetjük, hogy a forgalomba kerülő nagyobb kötet ilyen módon bizvást megtalálhatja az útját, hogy az ifjúsággal a világirodalom legnagyobb epigramma-íróját s általában a császári kor Rómáját megismertesse.

Budapest, 1942. január 15.
Csengery János