---

Tartalom

AJÁNLÁS
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS A CSALÁDKUTATÁSBA

I. RÉSZ. AZ ELEK CSALÁD TÖRTÉNETE 1745-ig
1. fejezet - AZ ELEK NÉV RÉGI IRATOKBAN 1272-1526
2. fejezet - CSALÁDUNK BORSOD MEGYÉBEN (1280-) 1464-1598
3. fejezet - CSALÁDUNK SAJÓSZEGEDEN, MAJD NEMESBIKKEN 1598-1635 - NEMES ELEK JAKAB
4. fejezet - CSALÁDUNK UNG MEGYÉBEN, NAGYKAPOSON (1600-) 1635-1739
5. fejezet - CSALÁDUNK KARCAGON 1739-1745

II. RÉSZ. AZ ELEK CSALÁD HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
6. fejezet - HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A 18. SZÁZADBAN
7. fejezet - CSALÁDUNK FAZEKASKÉNT VÁSÁRHELYEN 1745-1793
8. fejezet - CSALÁDUNK NEMESKÉNT VÁSÁRHELYEN 1745-1793
9. fejezet - AKIK VÉTETTEK A TÖRVÉNY ELLEN 1800-1838
10. fejezet - LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMOK AZ ELEK CSALÁDOKRÓL 1838-1849
11. fejezet - CSALÁDTÖRTÉNET 1794-1849
12. fejezet - CSALÁDUNK A SZABADSÁGHARCBAN 1848/1849
13. fejezet - BETYÁROK 1849-1852 (ELEK JAKAB ÉS ELEK FERENC)
14. fejezet - ELEK CSALÁDOK AZ ÖSSZEÍRÁSOKBAN 1848-1859
15. fejezet - DOKUMENTUMOK AZ ELEK CSALÁDOKRÓL 1849-1883
16. fejezet - ELEK CSALÁDOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A 20. SZÁZAD ELEJÉN

III. RÉSZ. SZŰKEBB CSALÁDOM 300 ÉVES TÖRTÉNETE
Szépapám dédapja - Fazekas Elek András (1705-1757)
Szépapám nagyapja - Nemes Elek András (1732-1796) és Novák Erzsébet
Szépapám apja - Nemes Elek András (1763-1825) és Hegedűs Anna
Szépapám - Nemes Elek János (1790-1849) és Tóth Mária
Szépapám testvérei
Ükapám - Nemes Elek János (1815-1906) és Hódi Erzsébet
Ükapám testvérei
Ükapám családfája
Dédapám testvére - Elek Áron (1840-1902) és Molnár Sára
Dédapám testvérei
Dédapám - Elek András (1843-1923) és Benyhe Zsófia
Nagyapám testvérei
Nagyapám testvére - Elek András (1875-1958) és Dopsa Eszter
Nagyapám - Elek Imre (1877-1957) és Földesi Rozália

FÜGGELÉK
I. rész - NEMESBIKKI ROKONAINK
II. rész - NAGYKAPOSI ROKONAINK
III. rész - ROKONAINK? A SAJÓSZENTPÉTERI ÉS DOMAHÁZI ELEKEK
IV. rész - "KELE ISTVÁN" - SZABÓ MIHÁLY ELBESZÉLÉSE
FORRÁS ÉS IRODALOM JEGYZÉK

---

Ajánlás

Dr. Elek András nyugdíjas hódmezővásárhelyi háziorvos, a Kosársuli elnöke és edzője, családtörténeti összefoglaló könyvet írt a Kárpát-medencében élő Elek családok egy részének történetéről - a középkortól napjainkig.

Természetes, hogy egy olyan nemzetnek, amelynek honfoglalása óta ezer-száz éves történelme van, nagyon sok értékes családot éltetett, akik sorsunknak meghatározói voltak. A feudalizmusban elsősorban ide tartoztak az uralkodók, főnemesek, nemesek, főpapok és hadvezérek. Ezt követően politikusok, tudósok, művészek csatlakoztak hozzájuk. Jól tudjuk, hogy hazánk sorsát nemcsak ők befolyásolták. Az a nagyon sok, elszegényedett "hétszilvafás" kisnemes, a jobbágyok, zsellérek, iparosok, a népességünket tekintve meghatározó, egyszerű parasztemberek is hozzá járultak ahhoz, hogy sok űzetés, népirtás és árulás után maradt magyar a Kárpát-medencében.

Kik voltak az Elekek? Családfakutató írónk a középkorból fönnmaradt, elérhető iratoktól napjainkig, az orális történelmi forrásoktól a mikrofilmekig, több évtizedes levéltári, egyházi dokumentumok kutatásával, és a még föltalálható Elek családoknál végzett látogatásokkal, munkát és fáradságot nem kímélve, anyagi áldozatot hozva, a szó nemes értelmében megszállottként gyűjtötte az egész nemzetség elérhető történetét. Megvizsgálta minden írásban, vagy szóban föllelhető, a családjához besorolható ember személyiségét, élettörténetét, vagyoni állapotát.

Kiderült, hogy a török hódoltság után elnéptelenedő Vásárhelyre települt Elekek között jogosan lehet büszke Őseinek a fazekasságban betöltött úttörő szerepükre. Valószínűsíthető, hogy Hódmezővásárhelyen a 18. század közepén ők honosították meg ezt a fontos, később népművészetté váló iparágat, mielőtt itt egyedül álló módon, három városrészben kialakultak a színek és formák szerint elkülönülő fazekas központok.

Nem feledkezhetünk meg az Elek család hazafiasságáról sem. Az 1800-as évek elején nemesként mindig harcra készen álltak. Jó néhány Elek vett részt Kossuth oldalán az 1848/49-es szabadságharcban, majd a szerző tárgyalja az első és második világháborúban, a hazájukért elesett családtagok szerepét.

Az elmúlt fél évezred során az Elekek között nagyon sok rendű és rangú ember megtalálható, de az igazán meghatározó, értékteremtő az a jobbágy-, majd gazdatársadalmi réteg volt, amely szorgalmával, emberfölötti munkájával szüntelenül gyarapította családja vagyonát. A megannyi virilis cívist adó módos gazdák ezzel nemcsak saját és városuk értékeit, hanem a nemzetet is gazdagították. Mi volt ezekért a fizetség? 1945 után az osztálygyűlölő megtorlás, kuláklista, vagyonelkobzás, meghurcolás. Az, hogy a társadalomból nem lehetett őket teljesen kiszorítani, mutatja, hogy a ma élő nemzedék jelentős része értelmiségiként szolgálja tovább a hazáját.

Bármilyen társadalmi minőségben vizsgáljuk az embereket, valljuk be, nincs olyan család, amelynek ne lenne takargatni való tagja. A szociológiai vizsgálatok szerint, minden modern államban vannak "semmire kelők", közel tízszázaléknyi arányban. Ők azok a dologtalanul, valamilyen irracionális eszme alapján ingyen élő, a társadalomnak semmilyen hasznot hajtani nem kívánó, lusta, vagy kimondottan ellene forduló, börtöntöltelék típusai.

Szerzőnk nem hagyta ki a bűnöző életmódot folytató "betyár" Elekeket sem, sőt, a velük kapcsolatos adomákat és publicisztikai műveket is közölte. Talán elsőnek ő mutatta ki, hogy törvénytelenül élő elődeik - egy-két nemzedék után nem vitték tovább az Elek nevet - fiú utód nélkül haltak ki. Vagyis, az ilyen embereket a törvénykezés mellett, az életmódjuk, a biológiai, szociológiai körülményeik is megbüntették.

Megszokott, hogy a 20. század végétől kezdve nagyon sok család, a különböző írásos dokumentumok alapján, saját maga, vagy a megbízott szakemberek segítségével igyekszik kutattatni, majd megíratni történetüket. Így hitelességében, kvalitásában rendkívül szerteágazó kéziratokkal vagy kiadványokkal lehet találkozni. Dr. Elek András előrelátóan birkózott meg a feladattal.

Miközben saját nemzetsége adatait gyűjtötte, mintegy "ujjgyakorlatként", két másik család múltjával is behatóan foglalkozott. 2010-ben előbb a felvidéki eredetű, de Hódmezővásárhelyen kiteljesedett Maczelka család 300 éves történetéről, majd 2011-ben a Bodrogi család 500 éves Tisza-menti életéről írt egy-egy könyvet, amelyek magánkiadásokban jelentek meg. Mindkét nemzetség tagjai - Maczelka József nábobtól kezdve, a Bodrogi család városatyáinak soráig - beírták nevüket helységünk történelmébe. E két tanulmánykötet alapozta meg azt a tudást, amellyel dr. Elek András nekivágott az Elek család történeti forrásainak könyvvé érleléséhez.

Professzionális fölkészültséggel rendelkező történésznek is nagy föladatot jelentett volna rendet alkotni a sok ezernyi adatban, és ezeket rendszerezni, elemezni. Nem ismétlés az, amikor könyvében egy-egy fontos személyt több helyen is azonos adatokkal jellemez, mivel ezek az átültetések más szempontok szerinti megvilágításban olyanok, akár a hologramok, több dimenzióban mutatják be a szereplőt. Nem volt kis gond, amikor azt kellett kiválasztania, mi maradjon meg anélkül, hogy a kötet ne legyen újramesélő.

Az Elek családtörténet megírójának ez a munkája egy mélyen érző embernek, nemcsak racionális alkotása, hanem fölemelő, és példát mutató, lelkileg megerősítő teljesítménye. A száraz tényeket remekül oldotta és olvasmányossá tette a szájhagyományok és az írók által a családról megőrzött elbeszélés betétekkel. Könyvét őszinte tisztelettel ajánlom az olvasóknak!

Hódmezővásárhely, 2014. január 11.
Szenti Tibor

---