---

Tartalom

I. RÉSZ
1. Kezdeti lépések
2. Az eszközök
3. A sportvívás és a történelmi vívás összehasonlítása
4. Hogyan érdemes elkezdeni?
5. Az edzésterv
6. Az edzőtársak
7. Hogyan használjuk a könyvet?
8. A képek

II. RÉSZ
1. edzés: Alapállás, vívóállás, lépés előre. A kard részei
2. edzés: Fegyveres alapállás, üdvözlés. Lépés előre, lépés hátra. Kézhelyzetek karddal
3. edzés: Szúrás testre (kis- és középtávolság). Védések: tercvédés, kvartvédés
4. edzés: Kitörés, szúrás testre kitöréssel. Fejvágás (kis- és középtávolság). Kvintvédés
5. edzés: Mell-, oldalvágás (kis- és középtávolság)
6. edzés: Külső és belső arcvágás (kis- és középtávolság). Kettős lépés előre. Átmenetek
7. edzés: Előrelépés + kitörés: fegyver nélkül, szúrással, fejvágással
8. edzés: Hasvágás (kis- és középtávolság). Mell-, oldal- és hasvágás (nagytáv.) Keresztlépés hátra (fegyvertelen)
9. edzés: Belső és külső arcvágás (nagytávolság). Keresztlépés előre
10. edzés: Keresztlépések vonalban tartott karddal. Fokél. Szabadvívás (sportszabályok)
11. edzés: Átmenetek (hárítás, meghívás). Egyenes vágás: kézről vett tempó
12. edzés: Hárítás és támadás
13. edzés: Támadás, hárítás és visszatámadás
14. edzés: Alsó hasvágás. Vonalak. Kötések (1. rész)
15. edzés: Kötések (2. rész). Hátraugrás. Szabadvívás
16. edzés: Ütések (1. rész)
17. edzés: Ugrás előre. Ütések (2. rész)
18. edzés: Pengekerülések (1. rész). Pengetámadások védése
19. edzés: Ugrás előre - kitörés. Módosított védések
20. edzés: Pengekerülések (2. rész). Szabadvívás
21. edzés: Karvágások (1. rész). Fordított alternatív vívóállás, lépések, kitörés
22. edzés: Cselek (1. rész): egyes cseltámadások
23. edzés: Karvágások (2. rész). Fokvágások. Vágáskombinációk
24. edzés: Cselek (2. rész): kettős cselek
25. edzés: Cselriposztok gyakorlása. Cselriposztok hárítása
26. edzés: Testcselek alkalmazása. Dobbantás. Cselek a pengetámadások után
27. edzés: Elővágások (1. rész)
28. edzés: Elővágások (2. rész)
29. edzés: Közbevágások. Feltartó szúrások
30. edzés: Csak szabadvívás
31. edzés: Vonali hárítási rendszer: szekondvédés
32. edzés: Vonali hárítási rendszer: prímvédés. Átmenetek
33. edzés: Pengekerülések, ütések prím és szekond meghívás ellen. Magas szekond
34. edzés: Szekszt-, szeptimvédés. Kötött akciók. Oldalmozgás
35. edzés: Egyéb hárítások. 2-ik szándékú támadások (1.): szokásos riposztok ellen
36. edzés: 2-ik szándékú támadások (2.): közbetámadások ellen. Vágáskombinációk
37. edzés: Megismételt támadások
38. edzés: Átvett támadások
39. edzés: Nyomás, lefegyverzés, csavarás
40. edzés: Lábtámadás (1. rész): belső és külső combvágás. Szabadvívás
41. edzés: Lábtámadások (2. rész): belső és külső lábszárvágás; hárítások
42. edzés: Meyer vívótípusai
43. edzés: Lábtámadások (3. rész). Belépés mint védekezés
44. edzés: Szabálytalan vívók (naturalisták)
45. edzés: Lábtámadások előkészítése. Egyenes lendítések
46. edzés: Körszerű lendítések. Balkezes vívók
47. edzés: A védekezés fontossága
48. edzés: Ívesebb szablyák használata
49. edzés: Vívástechnikai csemegék
50. edzés: Grundvívás (felszerelés, küzdőtér, bíráskodás, szabályok)
51. edzés: És némi ráadás...

III. RÉSZ
1. Hogyan tovább?
2. Köszönetnyilvánítás
3. Ami kimaradt a könyvből

FÜGGELÉK (MELLÉKLETEK):
1. sz. melléklet: Kardírás
2. sz. melléklet: Gyakorlófegyverek
Irodalom

---

Előszó

Kedves Olvasó!

Kezdeném egy rossz hírrel: "A vívást önállóan elsajátítani nem lehet, megtanulása szakszerű edzői irányítás mellett is több éves munkát igényel.? Itt esetleg azt gondolhatja az olvasó, hogy na igen, ez az a pillanat, amikor vissza lehet tenni a polcra a könyvet, és gyengeelméjűnek lehet minősíteni annak szerzőjét, hiszen tapasztalt vívóedzők véleményével ellentétes dolgot mer állítani. A szerző nem kíván foglalkozni az olimpiai kardvívás oktatásának szakmai kérdéseivel, illetve nem vitatja számos szakember több évtizednyi vívásoktatás alapján megfogalmazódott véleményét. Viszont szeretne felvázolni egy olyan lehetőséget, ami a sportvíváson túli területekre csábítja a vívás iránt érdeklődőket, miközben gondosan és módszeresen felhasználja a régi európai vívókönyveket, a modern vívásmódszertan által biztosított tájékozódási pontokat és elveket.

A Gerevich Aladár könyvében szereplő állítás természetesen igaz, viszont érdemes közelebbről megvizsgálni a modern vívással kapcsolatos néhány szempontot:

- Hány vívóedző van jelenleg Magyarországon?
- Milyen területi eloszlásban?
- Ezek a vívóedzők elsősorban kikkel foglalkoznak?
- Milyen célból?
- Milyen költségek merülnek fel az olimpiai vívás tanulása közben?

Ezekre a kérdésekre viszonylag könnyen lehet válaszolni: 176 vívóedző oktat ma hazánkban, főleg a fővárosban és megyeszékhelyeken, de néhány kisebb városban is vannak vívóegyesületek; főleg versenyzőket nevelnek, ritkábban amatőrökkel is foglalkoznak; a FIE (Nemzetközi Vívószövetség) versenyeken használható felszerelés költsége jóval meghaladja a százezer forintot. Talán nem felesleges azon is elgondolkodni: ha a jelen segédletben felvázolt módszertant követve már legalább három embernek - szorgalmas edzőtársaimnak és nekem - sikerült sérülések nélkül elsajátítani és gyakorolni a történelmi vívást, évente pár alkalommal részt venni különféle hagyományőrző vívóversenyeken, biztonságosan vívni más vívóiskolák képviselőivel, akkor nagy valószínűséggel ez másoknak is sikerülhet. Így a körülményei által jelenleg még korlátozott, de a vívás iránt érdeklődő sportrajongó is megkaphatja az izgalmas kaland lehetőséget, illetve a részletes segédlet esélyt ad arra, hogy a tanulás, illetve az önképzés során elkerülhesse a leggyakoribb hibákat és a körülményekhez képest a legrövidebb úton elérhesse kitűzött célját, miközben sok-sok kellemes órát tölt a vívás gyakorlásával, felejthetetlen élményeket és új barátokat szerezve. Ha az önálló edzés megfelelő szintű biztonság mellett történik, akkor ez a kalandozás az európai történelmi harci hagyományok birodalmába csak pozitív élményekkel járul hozzá a vívás iránt érdeklődő személyiségfejlődéséhez és kreativitásának kiteljesedéséhez.

Ez a könyv nekik lett összeállítva, és az európai kultúrkör egykezes, történelmi kardvívásával foglalkozik, tehát hasznos lehet:

- hagyományőrzőknek
hazánkban ez a fenti, nem túl szerencsés szakkifejezés jelöli az angol nyelvterület reenactor szóval meghatározott szubkultúra tagjait, kik egy adott történelmi esemény (pl. csata, hadjárat, háború) újrajátszásával vagy living history-val foglalkozókat, akik egy egész korszak életének (mindennapok, háborúk stb.) bemutatásával foglalkoznak, rendszeresen tartanak bemutatókat, ahol a vívás is szerepet kap; általában életlen, fém fegyverekkel és a sportvívásban megszokott fejvédek nélkül, miközben a vívók az adott korszak ruházatát, illetve harci felszerelését viselik;

- LARP szerepjáték vívóinak
(angolul Live Action Role Playing), elő szerepjáték, a kártyás, dobókockás variációnál mozgalmasabb, bizonyos szintű vívással is egybekötött változat;

- HEMA vívóknak
(angolul Historical European Martial Arts) a történelmi európai harcművészetekkel foglalkozóknak, akik már ismernek egy HEMA alapfegyvert, általában a hosszúkardot, de más fegyvernemek iránt is érdeklődnek; ők a történelmi korok harci kultúráját tanulmányozzák, modern védőfelszerelést használnak, a korabeli vívóeszközök modern, de korhű másolataival vívnak és általában nem viselnek korhű öltözetet; a HEMA gyakorlói közül is azoknak, akiket érdekel az egykezes kard vagy a szablya, de nem ragaszkodnak ahhoz, hogy csak egy adott korszak vagy szerző által behatárolt tudásanyagot ismerjék meg, illetve még nem kívánnak fém gyakorlóeszközt venni az egykezes víváshoz;

- olyan sportrajongóknak, akik korábban - egyáltalán - nem tanultak olimpiai tőr-, párbajtőr- vagy kardvívást;

- olyan idősebb sportvívóknak, akik különféle okok miatt, már régen abbahagyták a rendszeres vívást, viszont ki szeretnének próbálni egy másik - a történelmi fegyverekhez közelebb álló - vívóeszközt, egy másfajta szabályrendszert és az ehhez kapcsolódó vívói hozzáállást;

- és azoknak, akik már gyakorolják a történelmi egykezes kardvívás valamelyik válfaját és szeretnének rendszerezni tudásukat, esetleg némi segítségre szorulnak a víváselmélet egyes pontjainak értelmezésében, mivel a saját vívórendszerükben még nem jelent meg részletes módszertani segédlet.

Tehát elsősorban azoknak, kiknek nem adatott meg, hogy vívóedző útmutatása mellett sajátítsák el e szép és izgalmas sport alapjait, és erre - nagy valószínűséggel - a jövőben sem lesz lehetőségük. Például azért, mert vidéken élnek és legközelebbi vívóterem 50-70 km-re található, és tanulás vagy munka után, gépkocsi nélkül, elég körülményes eljutni az esti edzés helyszínére, meg vissza. Tulajdonképpen egy felkínált alternatíva kíván lenni a könyv, amikor is: a semmi, vagy az alapszintű, edzői asszisztencia nélküli, de alapos és rendszerezett ismeretanyag közül választhat az olvasó.

A könyvben bemutatott koncepció és rendszer megnevezésére több változat is felmerült: népvívás, népi vívás, grundvívás stb. Talán a grundbirkózás szó mintájára megalkotott grundvívás fejezi ki a legjobban, hogy ez egy modern rendszer, nem kapcsolódik semmilyen élő vagy már csak a néprajzkutatók által ismert népi hagyományhoz (ezért nem népi vívás). A rendszer egyik lényeges vonása, hogy egy megfelelően szabályozott, biztonságos és komolyabb anyagi ráfordításokat nem igénylő környezetet teremt az európai történelmi vívás gyakorlásához, miközben komoly intellektuális és testi kihívásokkal szembesíti a résztvevőket. Fontos hangsúlyozni, hogy a rendszer kizárólag a történelmi európai hagyományokból kíván meríteni és nem használja fel más, főleg távol-keleti vívóhagyományok egyes elemeit, mivel Európa döbbenetesen gazdag vívóirodalmának tanulmányozása során ténylegesen megtapasztaltuk, hogy őseink már mindent kitaláltak, amit tudni lehet és érdemes a vívásról. Tiszteljük az európai kultúrkörön kívüli hagyományokat követő hazai és külhoni vívókat, de mi elsősorban a saját vívókultúránkat szeretnénk megismerni és megélni!

"Vívni nem lehet könyvből tanulni, az elmélet ismerete magában még senkit nem tett jó vívóvá, de ahhoz, hogy valaki igazán jó vívó legyen, szükséges az elmélet tudása. A kezdő vívó könyvből ismerkedik meg a műszavakkal, az alapfogalmakkal; így jobban megérti? társa magyarázatait. A haladó vívó a közös gyakorlás után - a vívói alapismeretekkel felfegyverkezve - a könyv segítségével rögzíti a gyakorlati oktatás tanúságait, "megismeri haladása logikus sorrendjét, megtudja, mit végzett már, mit kell még megtanulnia. A kész vívó teljes áttekintést szerez rendszere felett, biztos útmutatást a legapróbb részletekben is, melyeket a gyakorlati oktatás esetleg elhanyagolt vagy meg nem értett."

---