---

Tartalom

BEVEZETÉS
ELŐSZÓ

I. RÉSZ: IFJÚSÁG A HÁBORÚBAN
Sorsom kezdete
Tokaj: A természet költeménye, a magyarok földje
Eger
A Felvidék, Kárpátalja és Erdély
Egy kis nyári munkatábor
Budapest
Béke és háború
Kis ország, nagy háború
Felderítés és akció
Az Utolsó Offenzíva
Határ a Morvánál
Pihenés és gondolkozás
Hajnali riadó
A Szögesdrót világa: a Zwetl Koleraláger
Hadifogoly transzport
Elosztó láger
A constanzai gyűjtőláger
Utazás a Fekete-tengeren
Élet és halál a hatos sakállágerben
A 44-es halálláger
A 4-es kórházláger
A reménység útja

II. RÉSZ: GEOLÓGIA - AZ ÉLETMENTŐ TUDOMÁNY
Egyetemi éveim Budapesten
A geológia gyakorlása Magyarországon, 1952-1956
A recski érctelep geológiai kutatása
A recski érc és Neo-Európa
1956. október 23.

III. RÉSZ: AMERIKA FÖLDJÉN
Ábel a rengetegben
Érckutatás amerikai módra
A Viburnum Trend felfedezése
A kutatás gazdasági alapjai
Három évtized az amerikai felsőoktatásban

EPILÓGUS
FÜGGELÉK
VÁLOGATOTT IRODALOM

---

Előszó

Nyolcvanöt éves vagyok, régmúlt idők utolsó hírnöke. Bizonyságul hozom szemem és fülem által látott és érzékelt eseményeket az utódok, a kortársak és a történészek számára.

Miután naplót sohasem vezettem, nem mehetek a napok apró részleteibe, de talán annál érdekesebb és fontosabb a látószögem. Ami fontos és érdekes, arra emlékezem. Tehát látószögem egyéni és a valóságban gyökerező. Nem takarok el semmit, és nem ferdítem el az eseményeket. Az esemény és a gondolkozás együtt jár, mint az öregember és a botja.

Miért írok tehát? Azért, mert tanú vagyok, a 20-ik század történelmének tanúja, e nagy emberi tragédia egyik szereplője. Mert a 20-ik század a fehér ember kultúrájának, a nagy európai civilizációnak legnagyobb tragédiája. E nagy és világot hódító kultúrának e század volt a legnagyobb és végzetes temetője. Sokan terveztek birodalmi jövőt, hódítást, írtak parancsokat, s rendezték a világ sorsát. Sokan írtak történelmet, megmagyarázták a bizonyítványukat. Végül is mindenki jót akart, s mindenki ártatlan volt. Nagy emberek nagy írásai már mind megjelentek. Én csak megírtam mit jelentett nekem, amikor 13 éves voltam és kitört a második világháború, ami elrabolta ifjúságom legszebb éveit.

Ha írtam volna naplót, az már régen elveszett volna az orosz hadifogságban. A gyakori éjjeli riadó és motozás célja minden ceruza és papír elkobzása volt. Miután a szovjet hadseregnek építtettünk hadiutat a Kaukázus hegyein keresztül, a körülmények a legszigorúbbak voltak. Majd Magyarországon a kommunizmus alatt nem volt ajánlatos emlékezni, vagy ilyesfajta dokumentumokat otthon tartani. Később az 1956-os magyar antikommunista forradalom után menekültünk, minden dokumentum és papír, ceruza nélkül. A papír, a ceruza, az írott szöveg mindenütt súlyos börtönt jelentett. A naplóírók tehát mindig súlyos helyzetbe kerülhettek. A papír és ceruza a diktatúrák nagy ellensége volt és ledöntésükben nagy szerepe volt az információs forradalomnak.

Egész életemben, még a legsúlyosabb körülmények között is arra koncentráltam, hogy kizárjak agyamból mindent, ami rossz, koncentráljak a jövőre, majd felejtsek el és zárjak ki minden rossz élményt életemből. Az amerikai tengerészgyalogságnak pont ez a filozófiája. "Ne arra koncentráljunk, ami nincs, hanem arra, ami van". Így egész véletlenül úgy gondolkodtam, mint a tengerészgyalogság. A középiskolai és egyetemi tanulmányok kitűnő szintű befejezése, az amerikai doktorátus megszerzése, a hasznosítható ércek megtalálása és felfedezése mind erre a filozófiára épített. Az amerikai és magyarországi földtani felfedezések, a tudományok művészetének megtalálása, egész életműködésem lelki felújulást és elméleti koncentrációt tett lehetővé. Így nem csak fizikailag, de pszichológiailag, lelkileg is túléltem a legnagyobb élet-megpróbáltatásokat. Túléltem a bombázásokat, a hét hónapos frontszolgálatot, a nagy világháborút, a nagy béke kitörésének kapcsán hadifogságba való elhurcolásomat, a GULÁG halálrendszerét, a világtörténelem legnagyobb gépesített mészárlását, a legnagyobb becsapásokat, hazugságokat, kiéheztetéseket, börtönöket és kínzókamrákat, amit a nagy politikai diktatúrák működtettek.

Sarasota, 2011.

Kisvarsányi Géza
Professzor Emeritus

---