Gyalókay Jenő
A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
I. Földrajzi helyzet. Erődítések
II. Hadműveleti tervek
III. Erőviszonyok
IV. A besztercei hadosztály harcai Dobay alezredes parancsnoksága alatt
V. A besztercei hadosztály Bem vezetése alatt
VI. A besztercei hadosztály Damaszkin alezredes vezetése alatt
Bevezetés
Az 1848-49-i szabadságharc erdélyi eseményei közül, csupán a segesvári ütközetnek van bőséges magyar irodalma, de ennek is csak közvetve, Petőfi eltűnésével és halálával kapcsolatban. Itt-ott olvashatunk valamit még a "piskii híd"-ról is, de már maga a voltaképeni téli, tavaszi és méginkább a nyári hadjárat, merőben kiesett az általánosabb érdeklődés köréből. Érthető tehát, hogy a besztercei honvédhadosztály viselt dolgai is, fölötte mostoha elbánásban részesültek. A hadtörténelmet szakszerűen művelő katonaíróink se vállalkoztak bővebb leírásukra, a polgári történetírók pedig - természetesen - még kevésbbé.
Igaz, hogy ennek az egyáltalán nem dicsőséges 43 napnak történetéből nem lehet lélekemelő olvasmányt csinálni, de megírásához mégis csak hozzá kell fognunk, hogy az eddiginél több világosságot deríthessünk az erdélyi nyári hadjáratnak erre az eseménycsoportjára is. Ez az elgondolás vitt reá. hogy megkíséreljem a besztercei hadosztály harcainak részletes feldolgozását, a felkutatható és legalább valamennyire komoly figyelmet érdemlő - de gyakran egymással ellenmondásba is keveredő - kútfők kellő megrostálása alapján.
Ne várja tőlem senki, ennek a hat hétnek hiánytalan történetét. Ezt a rendelkezésre álló forrásanyag hézagos és általában felületes volta már eleve kizárta; arra pedig nem lehet már reményünk, hogy eddigelé ismeretlen, hiteles adatok kerüljenek valahonnan elő.
Talán feltűnhetik, hogy aránylag kevés magyar okleveles és elbeszélő forrást idéztem. Nem azért tettem, mintha főként osztrák vagy orosz szempontból akartam volna megírni a szóbanforgó hadosztály történetét. Más okaim voltak. Ugyanis, az Országos Levéltárban és a Nemzeti Múzeum levéltárában, alig találtam tárgyamba vágó adatot. Az erdélyi főkormánybiztosság levéltárának - az úgynevezett Csányi-levéltárnak - megmaradt része pedig 1849 június 26-ával megszakad.
A magyar elbeszélő kútfőknek a besztercei hadosztályt érintő fejezetei, vagy tele vannak tévedéssel, vagy nem mondanak semmi újat. Az előbbi csoportból való például Czetz: "Bems Feldzug in Siebenbürgen" című, jólismert művének a nyári eseményekről szóló része. Szerzője se mint harcos, se mint szervező, nem szerepelt ebben a hadjáratban; a szabadságharc bukása után tüstént külföldre ment s ott a menekült szemtanúk - tudjuk - igen gyakran helyt nem álló, zavaros elbeszélése nyomán írta meg könyvét. A második csoportba tartozó írók pedig többnyire csak azt ismételik - rövidebbre fogva - magyarul, amit Ramming már 1850-ben, jóval terjedelmesebben írt meg németül.
A legutóbbi időkig ő volt az egyetlen, aki az 1849-i nyári hadjáratnak a bécsi Hadilevéltárban 1850-ig összegyűlt teljes iratanyagát feldolgozhatta. Ha tehát Rammingnak - saját őszinte vallomása szerint - nem sikerült minden homályt eloszlatnia, akkor még kevésbbé sikerülhetett azoknak, akik ebbe a forrásanyagba be se pillanthattak.
A bécsi Hadilevéltárnak az erdélyi nyári hadjáratról szóló iratgyűjteménye, nagyobb részében osztrák eredetű. Bem hadseregében általában kevesebbet írtak; de még ebből is elkallódhatott elég a dévai fegyverletétel után, még mielőtt az osztrákok lefoglalhatták volna. Az erdélyi hat kerületi parancsnokság irattárai pedig nyomtalanul eltűntek, vagy megsemmisültek.
Báró Heydte Ágoston dragonyos alezredes, akit a szabadságharc után az erdélyi főkormányszékhez osztottak be, a múlt század ötvenes éveinek elején nagy buzgósággal és meglehetős sikerrel gyűjtötte a bécsi Hadilevéltár számára, a mindenfelé szétszóródott írásokat. Ezeket Ramming se látta, én azonban már felhasználhattam.
Az egyetlen elbeszélő magyar kútfő, amely Rammingtól függetlenül s a többinél bővebben szól a besztercei hadosztályról, Thoroczkay Sándornak "A 73. honvédzászlóalj története" című, 1888-ban megjelent tanulmánya. Sajnos, ez se mentes azoktól a hibáktól, amelyeket minden olyan író elkövet, aki már csak évtizedek elmúltával, emlékezetből veti papírra mondanivalóit. Sok, könnyen kimutatható tévedésén kívül, azzal is számolnunk kell, hogy Thoroczkay korántse elfogulatlan bírálója az átélt eseményeknek; munkáját tehát csak nagy óvatossággal szabad felhasználnunk.
Minden egyébről szóljon az itt következő tanulmány maga. Most még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy tárgyilagos történelmet, nem pedig regényt, vagy mesét akartam írni. Ez szolgáljon annak magyarázatául, hogy az olvasó nem találja meg benne, a nemzeti hiúságnak talán hízelgő, de elfogulatlan munkába nem való tömjénezést, amely mindmáig elhomályosítja a szabadságharc legtöbb hadieseményének valódi képét.
...