---

Tartalom

BEVEZETÉS
A kutatás tárgya
A kutatás módszertana
A kutatás programja
A kutatás fogalmi apparátusa, "nyelve"
A terminológia fogalma és jelentése
A tudományos metanyelv

(FILM)MŰFAJELMÉLET ÉS/VAGY (FILM)SZÖVEGELMÉLET: KÍSÉRLET A FILM MINT SAJÁTOS SZÖVEGOSZTÁLY TIPIZÁLÁSÁRA, ELBESZÉLÉS ÉS CSELEKMÉNY VISZONYÁNAK TISZTÁZÁSÁRA
A szöveg
  A szövegfogalom meghatározása
  A szövegfogalom szinonimái
A szöveg típusai
  A típusalkotás általános elvei
A funkcionális-pragmatikus szempontokra épülő szövegtipológia
A kifejezés síkja/a tartalom síkja közötti megkülönböztetésre és a szintaktikai-szemantikai kritériumokra építő tipológia
A filmszövegek tipológiája
A film fogalma szövegtipológiai perspektívában
A filmi elbeszélés két/kettős szintje
Elbeszélés és cselekmény: a (film)szöveg két szintje
Elbeszélés és cselekmény: egy szövegelméleti probléma múltja
Elbeszélés és leírás: a cselekményábrázolás két modalitása

FILMI SZÖVEGSZINT ÉS FILMBELI CSELEKMÉNYSZINT. A RÉTEGEK STÁTUSZA ÉS VISZONYA
A filmi-filmbeli szövegszint, a filmbeli-nem-filmi cselekményszint és a filmbeli-nem-filmi tudattartalmak szintjének viszonya
A szintek közötti kapcsolatok és megfelelések
A szintek közötti formalizálható kapcsolat

A CSELEKMÉNY MELYSZERKEZETE: A LOGIKAI-SZEMANTIKAI SZINT GRAMMATIKÁJA
A grammatika meghatározása és összetevői
A logikai-szemantikai szerkezet és a (film)cselekményszerkezet grammatikájának közös vonásai és fogalomrendszere
A logikai-szemantikai mélyszerkezet grammatikája
Morfológia
Az izotópia
Szintaxis

A CSELEKMÉNYKUTATÁSTÓL A CSELEKMÉNY ELMÉLETÉIG
Egy (film)cselekménytipológia körvonalai
A (film)cselekmény izotópiáját meghatározó kritériumok. Grammatikalitás és szemanticitás mint az érthető/értelmezhető (film)cselekmény jellemzői

A (FILM)CSELEKMÉNY GRAMMATIKÁJA: I. MORFOLÓGIA
A szemémától az aktánsig
Az aktánstól az aktorig
Az aktánsok paradigmatikai viszonyai
A predikátumok osztálya
Az aktanciális modell. A funkcióktól az aktánsokig: a mese morfológiájától a cselekmény grammatikájáig
A funkciók párosítása
A funkciók ismétlődése mint cselekményszerkezeti sajátosság
Az aktanciális szerepek rendszere
A (film)cselekmény alanya
A (film)cselekmény tárgya: a vágy tárgya és a csere eszköze
A (film)cselekmény alanyának és tárgyának viszonya
A (film)cselekmény mozgatója és a (film)cselekmény haszonélvezője
A cselekvő segítője és hátráltatója
A kollektív aktáns
A (film) cselekmény szerkezet egységeinek hierarchiája
A cselekményszerkezet eleminél nagyobb egységei

A (FILM)CSELEKMÉNY-GRAMMATIKA ÖSSZETEVŐI: II. SZINTAXIS
Elemi szintaktikai műveletek
A (film) cselekmény programok interferenciája
A cselekményalakzat mint nagyobb (film)cselekményszerkezeti egység
Az érték fogalma és státusza a (film)cselekménygrammatikában
Az értékek szintagmatizálása
Az érték vándorlása/cseréje a cselekmény mozgatója és a cselekmény végrehajtója/haszonélvezője között
Az objektív értékek cseréjének topológiája
A transzformáció
A transzformáció fogalmának eltérő értelmezése a cselekmény-grammatikában
A szövegek közti transzformációk
A szövegen belüli transzformációk
A modalitás problematikája a cselekménygrammatikában
A modalitás fogalma
Modális prédikátum → modális érték
A modalitások szerepe a (film)cselekmény-grammatikában
Modális struktúrák: I.: (1) és (2): a kompetencia és a performancia
Modális struktúrák: II.: (3): a műveltetés
A valóságra (= az igazságra) vonatkozó modalitások [: a veridikció avagy az igaz állítások] rendszere: [4]
A megismerőtevékenység mint a (film)cselekményen belüli önálló [független] értelmezési szint [izotópia]
A (film)cselekménymozzanatok taxonómiája
Az elemi (film)cselekményegységek [: cselekménymozzanatok] tipológiája
(Film)cselekménymozzanatok

A (FILM)CSELEKMÉNYMODELLEK JELLEMZŐ VONÁSAI
A (film)cselekményszerkezet mint elemi struktúra
A (film)cselekményszerkezet mint cselekménymozzanatok sorozata
A (film)cselekményszerkezetek modellálása
A (film)cselekménymodell alkotórészei: [1] a cselekményalakzatok
A (film)cselekménymodell alkotórészei: [2] a (film)cselekmény sémája mint cselekményalakzat-típusok rendező elve. A cselekvéssor: erőpróbák és erőfeszítések sorozata
Az összeütközés. A vita és/vagy összecsapás [:konfliktus] mint alakzat [:forma]
A szerződés
Az értékek cseréje
A (film)cselekményprogramok

BEFEJEZÉS

JELMAGYARÁZAT
A HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE
TÁRGYMUTATÓ
NÉVMUTATÓ
ANGOL NYELVŰ ISMERTETŐ
OROSZ NYELVŰ ISMERTETŐ

---

Bevezetés

Fejlődéstörténetének elmúlt hatvan esztendeje során a film megosztotta az elbeszélő irodalommal azt a sajátosságot, hogy mindig valamiféle cselekményre épült. Most, hogy az irodalmi gyakorlat és az irodalmi értékek rendszere a cselekményt nélkülöző irodalmi szövegtípusokat a kivételesség [: a megtűrt] státuszából átemelte az általánosan elfogadott kategóriájába, hovatovább a film marad az egyetlen olyan ábrázolási forma, amelyben alkotás [mű] nem létezik, nem létezhet cselekmény nélkül - bár vannak és voltak a film történetében is olyan törekvések, amelyek a cselekmény kiiktatását tűzték ki célul.

A cselekmény konkrét [: egyes alkotásokban testet öltő] megnyilvánulásától függetlenül, voltaképpen mi a cselekmény? Hogyan és milyen jellemző jegyekkel lehet leírni és elemezni? Mindig változó-e vagy vannak állandó, hosszabb-rövidebb ideig állandósult alkotóelemei, összetevői, amelyek nem csupán egy mű, de több filmalkotás cselekményét is jellemzik?

A cselekmény kutatása az elmúlt tíz esztendő folyamán önálló tudományággá vált, és azok az eredmények, amelyek a mítoszok, mesék, regények és novellák elemzése során születtek, tanulsággal és modellül szolgálhatnak a film kutatásában is, hisz a cselekmény nem csupán egyetlen, hanem több ábrázolási formára jellemző, a műveket alkotó lényeges elem. Kutatásunkban felhasználtuk azokat az eredményeket, amelyek az elmúlt években születtek, de csupán azokat vettük figyelembe, amelyek a film kutatásában, a filmcselekmény jellemzésében és leírásában is gyümölcsöztethetők. Valamennyi megállapításunk - ebből adódóan - a film és a cselekmény viszonyára korlátozódik.

A film cselekménye - minden látszat ellenére - nem ott keresendő, ahol - másokkal egyetértésben mi is - kutatásunk kezdetén hittük. A cselekmény a film látható/érzékelhető szintje alatt/mögött fedezhető fel, és e felfedezéshez le kell hántani róla a szöveg [:az ábrázolás] burkát. Az olyan sokszínű, egymástól oly sokban különböző filmalkotásokban csak ezzel az elvonatkoztatással - és az elvonatkoztatást kifejező formális/leíró apparátus segítségével - juthatunk el oda, hogy a cselekményt megkülönböztethessük attól, ami annak látszik, de voltaképpen nem az. A cselekmény - bár a film leglényegesebb alkotóeleme - még nem maga a film, csupán a film egyik komponense, a cselekmény elemzése tehát nem a film, csupán a film egyik összetevőjének vizsgálata. A filmi ábrázolás számos rendszer közreműködésének, működésének eredménye, amelynek majd mindegyike a cselekményével egyenrangú státuszú.

Minden kutatás - a szó tág értelmében véve mint tevékenység - legyen az tudományos vagy praktikus, filozófiai vagy művészeti, naiv vagy naivnak látszó kérdésekkel kezdődik. A tudományos kutatás e naiv kérdések "problémákká" alakításával kezdődik. Néhány éve, egy másik témán dolgozva, adatok után kutatva, kezünkbe akadt egy könyv, egy kommentált filmográfia. A szerzők - a filmek adatainak közlésén kívül - rövid tartalmi ismertetésekkel is szolgáltak. Megragadta figyelmünket, hogy ezekben a rövid, két három mondatos rezümékben mennyi az azonos vagy hasonló elem. Mintha hetven esztendő - ennyit ölelt fel a filmográfia - több ezer filmje a látszólagos, tematikus különbözőségek ellenére, néhány - öt, tíz, száz, pontosan nem tudni mennyi - sémára készült volna, mintha a cselekmény - némi, de elhanyagolható változással - ugyanazokat a történettípusokat hordozta, ismételte volna évtizedeken át. Mindez - akkor intuíció volt. A kutatás ezt kísérli meg igazolni, bizonyítani.

Az olvasó bizonyára meglepődik, hogy nem talál a könyvben ún. filmelemzéseket, amelyeknek jelenlétéhez olyannyira hozzászokott a filmművészetről írott értekezésekben. Másoknak nem is annyira az elemzések, mint inkább a [filmre] hivatkozások hiánya szembetűnő. Mindez több okra vezethető vissza. Talán nem haszontalan elidőzni egyik-másik kifejtésén.

Két szempont döntő annak megítélésében, vajon helyes vagy helytelen a példák, hivatkozások elmaradása. Az első a kutatás funkciója, a második a példák, hivatkozások funkciója egy adott vizsgálatban.

A kutatás - vizsgálati módszerét illetően - lehet deduktív [alapkutatás] vagy induktív [alkalmazott kutatás]. Deduktív és induktív vagy induktív és deduktív azonban csak egymás után és sosem egyidőben. Az alapvető szempont, hogy miből indul ki és hová igyekszik eljutni a kutatás. A jelenségek [az egyedi] felől közelít a lényeg [az általános] felé vagy fordítva. Az első esetben az indukció módszerével dolgozik, teremti meg tárgyát, a második esetben a dedukcióhoz folyamodik. Az első esetben művekből indul ki, a második esetben felvetésekből, egy hipotézisrendszerből. Az első esetben adott és magától értetődő a hivatkozás egyes alkotásokra, konkrét (film)jelenségekre, a második esetben a hivatkozás jogosultsága, megalapozottsága vitatható. Utóbbi esetben ugyanis nehéz eloszlatni azt a látszatot, hogy a hivatkozások, példák a hipotézisek igazolásáthivatottak szolgálni, hipotézisekét, amelyeknek tudományos igazolása csak egy/több korpusz már elvégzett vizsgálatán alapulhat. Ellenkező esetben e hivatkozások alibifunkciót töltenek be, amelyeket az olvasó vagy elfogad - ha a maga gyakorlatával és ismereteivel egyező, akkor igen -, vagy elutasít [ha e gyakorlatnak, ismereteinek ellentmondanak]. Ha elfogadjuk, hogy a tudományos kutatás - a tudomány valamennyi ágában - egy műveletláncolat, amely a megfigyelésből, elemzésből, hipotézisek felállításából, majd azok ellenőrzéséből, hitelesítéséből vagy elutasításából áll, akkor azt is elfogadhatjuk, hogy a hipotézisalkotás [az elméletalkotás] szakaszában a konkrét példáknak, hivatkozásoknak nincs funkciójuk, mert nem egy, a hipotézisrendszerben megadott elvek és műveletek alapján végzett elemzés eredményei, nem a hipotézisrendszer hitelesítésére szolgálnak. Funkciójuk ezzel ellentétes: már igaznak igyekeznek feltüntetni még bizonyításra váró állításokat, már tudományos tényként tekintenek hipotéziseket. A hivatkozások és példák tehát csak abban az esetben töltik be funkciójukat, ha az állítások igazságtartalmának ellenőrzésére hivatottak [azaz a kutatás későbbi szakaszában], amikor - többek között - a hitelesítést szolgálják. E példák igazságtartalmát az a tény határozza meg és hitelesíti, hogy egy korpuszból [: művek csoportjából] emelték ki őket és a maguk konkrét mivoltával mégis az ún. pertinens vagy általánosan jellemző jegyeket illusztrálják. A kérdés - amely ezek után joggal fogalmazódik meg az olvasóban -, hogyan? a kutató tehát nem a művekből, konkrét alkotásokból indult ki, amikor ezeket a hipotéziseket felállította? A válasz tömören: nem. A kutató filmnéző-gyakorlatából kiindulva vállalkozott a hipotézisek megfogalmazására. Noha ez a gyakorlat konkrét művekre vezethető vissza, mégsem egyenlő azokkal. E ponton világossá és nyilvánvalóvá válik az is, hogy indukció és dedukció - mint két, egymással ellentétes kutatási módszer - csak elméletben választható tökéletesen szét. A gyakorlat parancsoló szükségszerűsége mégis szétválasztásukra ösztönöz, mivel e választás végrehajtása nemcsak a kutatás eredményességét szabja meg, de egyben arra is utal, hogy milyen funkciót tölt be a vizsgálódás. Könnyű és hálás feladat lett volna a nézői gyakorlatból kiindulva példákat citálni, olyanokat, amelyek többé kevésbé megegyeznek az olvasó nézői gyakorlatából levont következtetéseivel. Inkább vállaljuk azonban a példák elmaradásáért járó bírálatot, mintsemhogy kiragadott példákkal hitelesíteni igyekeznénk egy még igazolásra váró hipotézisrendszert. Csak több és többféle korpuszon végzett elemzés bizonyíthatja, hogy a műben megfogalmazott felvetésekben mi és mennyi az igazságtartalom, a továbbgondolkodásra késztető vagy éppenséggel az elvetendő.

Budapest, 1976-1978

---