Szilágyi Gábor
Tűzkeresztség
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS
I. UTAK ÉS TÉVUTAK
Járt utat járatlanért
A tervek csak tervek maradtak
Valahol Európában
Három betiltott film és semmi más
Történelmi lecke fiúknak
II. A POLITIKA SZOLGÁLÓLÁNYA
Tématervek
Írók a filmgyártásban
Ahol a cipő szorított
A szervezet csapdái
Korszerű igények - korszerűtlen műszaki feltételek
III. A RÉGI ÉS AZ ÚJ
A történelem torz tükörképe
Talpalatnyi föld
Széthulló dzsentrivilág
Ruha teszi az embert
Elnyomás, szolgasors - ez volt a rend ezer évig
A pozitív hős
Úri huncutság - úri önkény
A prímási palást árnyékában
A nemzeti nyelv, a tudomány s a művészet szentháromsága
A hazaszeretet iskolája
Nem a valóság, annak égi mása
Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett
Szántsd a földet, elvtárs, a magot vígan vesd!
Oly szép az élet, ezt zúgják a fénylő gépek
A humor és az ideológia kényszerházassága
Banditák és mintakatonák
Földön-égen zeng az új dal, ifjúság, ifjúság
Név- és címmutató
Bevezetés
A) Nemcsak a magyar nép, de a magyar filmgyártás történetében is korszakhatár az 1945-ös esztendő. Egy intézményrendszer omlott össze a háború végeztével, és kezdett újjászerveződni, immár új alapon, új elképzelésekkel. Sokan és sokféleképpen képzelték, látták a jövőjét. Bíztak benne, hogy a háború végeztével nemcsak egy társadalmi rend, de egy, a filmet érintő és meghatározó szemléletmód is örökre a múlté.
Többségben voltak azok, akik bíztak egy új szellemű, demokratikus magyar társadalom létrejöttében, amely kulturális politikájának középpontjába a művészi értéket állítja, és leszámol az alacsony igényű, kommersz történetek futószalagon történő gyártására berendezkedett filmiparral. A demokratizmus pluralizmust is jelentett. Az országban több párt működik ekkor, többféle politikai hitvallással, ideológiával, aminek elvben tükröződnie kell majd a jövő magyar filmgyártásában is.
A történelem, a valóság azonban másként alakult. Nagyon kevesen tudták csak, hogy olyan politikai pókerben vesznek részt, amelyben a lapok előre le vannak osztva, sőt cinkeltek.
Az első három esztendő azokkal a csatározásokkal telt el, amelyeket a különböző, jelentős pártok önálló filmgyártásuk megkezdése érdekében folytattak. Az államosítás hivatalos jelzése volt annak, hogy az illúziókkal végleg le kell számolni. Magyarországon nem lesz pluralista, demokratikus filmgyártás.
Magyarországon állami, monopolizált filmgyártás lesz, amelyik a sztálini művészetpolitika szellemében, egy bürokratikus kultúrapparátus szemléletét, világfelfogását, ideológiáját hivatott tükrözni.
A Talpalatnyi föld sikere még azt a hitet keltette, hogy ezen a modellen belül is lehet kiválót alkotni, de az utána következő kéttucatnyi film már azt bizonyította, hogy ez a siker még az előző korszakból átörökölt, viszonylag szabad szellemiség eredménye volt.
Szovjet modell alapján, a vulgarizált marxista ideológia és esztétika értékrendjének érvényesítésével a magyar filmgyártás szovjet fiókmodellé válik, de a tanítvány sokszor - szavakban és tettekben egyaránt - túltesz mesterén. Közismert, szomorú "dicsőség", hogy a magyar filmgyártás hozta létre a "legkeményebb" sematikus filmalkotásokat Közép-Kelet-Európában, példázva az új típusú, "szocialista" művészet modellértékű működését.
Munkánk arra keresi a választ, hogy milyen történeti-társadalmi körülmények között, milyen személyi feltételek mellett, milyen események hatására született meg ez a modell. E témáról forráskutatás alapján dokumentált, tényfeltáró és összegző munka a mai napig nem jelent meg Magyarországon. Többéves levéltári kutatás, az egyes művek aprólékos vizsgálata, a politika döntést hozó fórumainak állásfoglalása alapján kíséreltük meg feltárni a korszak e fontos művészeti ágának és egyben propagandaeszközének tumultuózus történetét, amely nem szűkölködik egyéni tragédiákban, megalkuvásban, pályamódosításban, váratlan és nem kiérdemelt sikerekben egyaránt. Igyekeztünk szemléletesen érzékeltetni azt, hogy az ellenőrzés nélküli hatalom milyen kártevésre képes a művészeti életben és a köztudatban, ha hosszabb-rövidebb ideig kontroll nélkül marad. Révai József szerepének, személyének és működésének bemutatása arra is jó példa, hogy - filmgyártásunk történetében mindaddig egyedülálló esetként - miként hagyta rajta egy "erős", dogmatikus egyéniség keze nyomát egy korszak arculatán.
Miközben elemezzük a politika behatolásának okait és mikéntjét, bemutatjuk a film körül zajló politikai jellegű, de művészeti elvekben is testet öltő pártcsatározásokat, illetve párthatározatokat, elveket és elvként megfogalmazódó dogmákat, elsősorban magukra a filmekre koncentrálunk, mivel film- és nem politikatörténetet írunk. Részletesen ismertetjük a filmalkotások keletkezésének történetét; a téma és a feldolgozásmód körül kialakult vitákat; a forgatókönyvek "fazonírozását"; a művészetelméleti és filmkészítési gyakorlat problematikus kérdéseit, filmjeink újdonságnak számító témavilágát. Műfaj és tematika alapján csoportosítjuk a filmalkotásokat, vizsgáljuk típusaikat, a központi akarat által vezérelt modellképzés folyamatát és a modellből elénk táruló társadalmi típusok, konfliktusok, értékek és normák ábrázolásának alakulását filmről filmre. Érzékeltetjük, miként hatolt be a politika fokozatosan, de könyörtelen következetességgel a magánélet minden területére; miként követelte meg - és meg is kapta - filmekben illusztrált, merev, egyoldalú tételeinek konkrét és jelképértékű ábrázolását. Olyan tényekkel, adatokkal szolgálunk a magyar film történetének e rövid, de jelentőségében méreteihez viszonyítva aránytalanul nagy, jövőt meghatározó, máig ható szakaszáról (különösképp abban a tekintetben, hogy megteremtett és konzervált egy gyártási szisztémát, egy filmipari modellt, egy esztétikai-ideológiai értékrendet), amelyek mindeddig nem láttak napvilágot.
B) Habent sua fata libelli - nemcsak a könyveknek, hanem a kutatásoknak is megvan a maguk sorsa.
Az, amelynek eredményét most kezében tartja az olvasó, 1971-ben kezdődött a hajdani Magyar Filmtudományi Intézetben. Ennek középtávú kutatási terve fogalmazta meg első ízben a magyar film - kezdetektől napjainkig terjedő - története megírásának feladatát.
E célból indult meg - kizárólag az 1945-1956-os korszak történetéhez alapul szolgáló - levéltári forráskutatás és feltárás, amelyet (talán a korszak problematikus voltára való tekintettel) mindaddig nem végeztek el. Közel 250 dobozból álló, még rendezetlen, ún. levéltári fondanyag feldolgozását kezdtük meg az Új Magyar Központi Levéltárban (de kutattunk az Országos Levéltárban és a korabeli Művelődésügyi Minisztérium Központi Irattárában is), amit öt évvel később, 1976-ban fejeztünk be. Hátravolt azonban még két, jellegében egymástól és az előbbitől eltérő, de az értékelés megalapozottsága szempontjából, a feldolgozás körének végsőkig lehetséges tágítása érdekében nélkülözhetetlen forrásanyag átfogó, részletes feldolgozása.
Ebből az egyiket a korszak sajtóanyaga (napi és hetilapok, szaklapok, szűk körben terjesztett, sokszorosított kiadványok), a másikat, a leglényegesebbet maga a filmanyag, az alkotások szolgáltatták. Az utóbbi tematikus, a filmek tartalmát érdemben elemző vizsgálata - bármilyen különösen hangzik is - mindaddig, sőt máig nem készült el, de még részletes tartalmi ismertetésükre sem került sor.
Mindez jó előre jelezte az elvégzendő munka nehézségét. Már rendelkezésre állt valamennyi adat (feldolgoztuk a teljes iratanyagot, a korszak sajtóját, többször megtekintettük a filmeket), a korszak játékfilmtörténetének megírására azonban nem kaptunk megbízást. Ma már úgy ítéljük meg, jobb is, hogy erre nem került sor. Akkoriban ugyanis - minden valószínűség szerint - ez a filmtörténet nem születhetett volna meg. Az egyéni és kollektív kutatói szabadság korlátai ezt lehetetlenné tették, a politikai-ideológiai követelmények szükségszerűen torz képet eredményeztek volna; az intézményes és főként az öncenzúra nem hagyta volna érvényesülni a valós szempontokat, a történetileg oly szükséges hitelességet.
A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívumból időközben - névváltozással - Magyar Filmintézet lett, s a magyar film történetének megírása ismét napirendre került.
1987 elején A Magyar Filmintézet középtávú működési koncepciója (1987-1989) I. Célok és feladatok című fejezetének 2. pontjában rögzítette, hogy - egyebek közt - "nem mondhatunk le a magyar filmtörténet [...] tudományos igényű kézikönyveinek tető alá hozásáról. [...]"
Mikor már végleg elveszettnek tűnt több év kutatómunkája, és a cédulaanyagot belepte a por, a szerencse mégis ránk mosolygott. Megkezdődhetett tehát a filmek ismételt megtekintése, a forrásanyag ellenőrzése és rendszerezése, majd a legnehezebb: a magyar játékfilm 1945-1953 közötti történetének megírása. Az eredmény megítélése már nem a mi feladatunk.
C) Néhány szót még a feldolgozás és a kutatás céljáról. Nem "csupán" egy filmtörténet megírása volt (bár mint cél ez sem lebecsülendő), amely - a történeti kutatás sajátosságának megfelelően - minden tényt figyelembe vesz, és igyekszik "beépíteni" a megírandó munkába. Ezen túlmenően egy korszak légkörét kívántuk visszaadni (ebből adódik a sok szó szerinti, szöveghű idézet), megpróbáltuk érzékeltetni a kor "szellemét", ideológiáját, amely az emberi tevékenység egy meghatározott, kiemelkedő fontosságú területén (a művészet egyik ágában) kiformálta e néhány év arculatát.
...
Budapest, 1987-1989