Tanulmányok a magyar szinkronról
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS
VISSZHANG
Nikowitz Oszkár: A szinkron visszhangja a kezdetektől
Kovács Géza: A magyar szinkron a felszabadulás előtt
Újhelyi József: A szinkronizálás kezdetei a szocialista Magyarországon
Kovács Géza: A magyar szinkron ma
ALKOTÁS
Dr. Lohr Ferenc: A szinkronizálás problémái
Nemes Károly: A vizuális és auditív világ az emberábrázolásban
Fehér Imre: A szinkronrendezés néhány művészi kérdése
Szeredás András: A magyar szöveg dramaturgiája
Dr. Márkus Éva: A szinkronfilm a rendező műhelyében
Császár Miklós: Gondolatok az utószinkronról
SZINKRON ÉS SZEMIOTIKA
Dr. Horányi Özséb: A szinkron és a szemiotika kapcsolata
Terestyéni Tamás: A filmszinkronizálás és a kultúrák közötti kommunikáció
Papp Ferenc: A filmszinkronizálás és a szemiotika
A KÖTET SZERZŐIRŐL
Bevezetés
Kötetünk megjelenésének időszerűségét a magyar szinkron huszonöt éves jubileuma adja. Ugyanakkor, a bevezető tanulmányok is foglalkoznak a magyar szinkron felszabadulás előtti múltjával, a harmincas évek kezdeményezéseivel. Ez az ellentmondás csak látszólagos. Valóban történtek kísérletek korábban is Magyarországon filmek szinkronizálására, ezeknek azonban saját korukban jelentőségük úgyszólván nem volt, ma pedig legfeljebb mint filmtörténeti érdekességek tarthatók számon. A külföldi filmeknek magyar hanggal való ellátása, a probléma magas színvonalú technikai és művészi megoldása csak 1951-ben oldódott meg. Ettől az időtől beszélhetünk a szocialista kulturális politika és közművelődés tényezőjeként folyamatos, rendszeres magyar szinkronról.
Ez a kötet: kezdeményezés. Nem kiérlelt tudományos eredményeket kíván leszögezni, hanem a keresés útját vázolja fel, tapasztalatokat igyekszik általánosítani. Ebből következik, hogy szerzői csak kisebb részben teoretikusok, nagyobbrészt a gyakorlat emberei. Olyan gyakorlati emberek azonban, akiknél a szakmájukról történő gondolkodás, a tapasztalatok leszűrése elengedhetetlen háttere a gyakorlati munkának. Ezek a körülmények, a szerkesztés jellege bizonyos ismétlődéseket, átfedéseket is eredményezett az egymást követő tanulmányokban. Ezek kiiktatását nem tartottuk szükségesnek, mert megtörte volna az egyes tanulmányok ívét, eredetiségét.
Alkalom szülte a kötet megjelentetését, mégis úgy érezzük, sikerült elkerülnünk az "emlékkötet" mindig kissé poros, merev gondolattársításokat keltő hangvételét. Olyan tanulmányokat nyújtunk át, melyek egy rendkívül fontos, nagyon széles körre ható műfaj problémáit a legújabb eredmények és a legfrissebb kutatások tükrében vizsgálják. Tovább mélyítve ezzel filmművészeti kultúránkat, melyben a vizualitástól elválaszthatatlan a hang világa.
Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum
Filmelméleti és Történeti Osztálya