Salamon Ferenc
Magyarország a török hódítás korában
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó az első kiadáshoz
Előszó a második kiadáshoz
I. Az ozmánok első hódításai.
II. Első érintkezés a magyarral.
III. Hunyady János.
IV. I. Mátyás király.
V. A mohácsi vész és előzményei.
VI. Magyarország megoszlása.
VII. Török békeügy.
VIII. Török hadügy s magyar honvédelem a XVI-dik században.
IX. Török városainkban.
X. Török adóztatás.
XI. Mozlim és keresztyén, szandzsák és megye.
XII. Szultán és király a hódoltságokban.
XIII. Magyar földesúr a török területen.
XIV. Az erdélyi fejedelmek kora.
XV. A török uralkodás utolsó szakasza.
Függelék.
Előszó
A történet magyaráz legteljesebben és világosabban, íme hát könyvem története.
A Budapesti Szemle szerkesztője, a nagy érdemű Csengery Antal, a sűrűn megjelenő történelmi kútfők rövidebb vagy hosszabb ismertetésére szólított föl 1859-ben. Egy kis könyvről akartam szólani mindenekelőtt, mely 1856-ban Kecskeméten jelent meg Szabó Károly és Szilágyi Sándor szerkesztése alatt. Ez a Nagy-Kőrösi Krónika volt, melynek egy része, valamint a hozzácsatolt okmánytoldalék, Nagy-Kőrös városának a török uralom alatti állapotját tárgyazta. Egy addig merőben ismeretlen helyzetből egyes pontokat mutatott föl, melyek minél kevésbé elégítették ki a kíváncsiságot, annál alkalmasabbak voltak fölserkentésére. A curiosumok eme kis könyvével együtt akartam bemutatni az Akadémia kiadta Történelmi Tár 1859-iki egyik még érdekesebb közleményét, mely Borsodmegye helységeinek török adózására nézve számos részletet foglalt magában. Ugyanazon évben az Akadémia figyelmét magára vonta volt egy értekezés, vagy inkább hasonló tartalmú, XVII-ik évszázbeli okmánytár bemutatása Ráth Károly levelező tagtól, melynek egy részét kéziratban is lévén alkalmam látni rövid időre, meggyőződtem, hogy Borsod- és Győrmegyében a török adózás nagyon hasonlított egymáshoz. Tudtam ezenkívül, hogy az Akadémia levéltárában több alföldi város török levelei magyar fordításban megvannak, boldogult orientalistánk, Repiczky János szorgalmából.
Így határoztam el, hogy a Szemlében bibliographiai jelentés vagy a munkálatok tartalmának száraz egymás mellé állítása helyett magát a tárgyat ismertessem s egybevetések és combinatiók utján megmagyarázzam azon curiosus tüneményeket, melyeket a merőben új adatok hieroglyphái mutattak.
...
Munkám jelen új alakban és terjedelemben egészen különböző könyv a Szemlében megjelent értekezéstől; de most is csak kisérlet nagyobb mérvben. Most is oly kezdemény, melyben a török hódításoknak hazánk külső és belső ügyeire való hatását csak alapvonásaiban tárgyazza: mintegy formulázni akartam a fontosabb kérdéseket s megmérni a tárgy terjedelmét. Átalános körvonalakat vontam s nem egy részletezett rajzot adok, azt remélvén elérni, mi gyakran a vázlat előnye, hogy egyszerűbbé, világosabbá teszi az ismertetés tárgyait.
Azon szakaszokban, melyek inkább közelítnek az események históriai elbeszéléséhez, nem az események részletes eladása levén czélom, hanem magyarázatuk, nem az adatok puszta hieroglypháit akarván közleni, hanem azt, a mit belőlök ki lehet olvasni, fölöslegesnek tartám a többnyire ismert adatok forrásának gyakori idézését.
Eme könyvben némely rész merőben új adatok nyomán készült, - más részek oly régi és közönséges könyvek adatain épülnek, mint Katona vagy épen a Corpus Juris.
Csak azt tettem ezzel, a mit a jobb történetiró tesz. Aztán saját tapasztalásom is meggyőzött róla, hogy elavultnak vagy közönségesnek hirdetett gyűjteményeinkben nagyon sok oly adat található, mely hogy egy-egy merőben új fölfedezés magvául vagy hathatós segítségéül szolgáljon, csak kutató és magyarázó belátásától függ. Történeti kérdések földerítésében előítélet, sőt gyermekes elfogultság a szerint becsülni az adatokat, a mint újabbak vagy régebbiek. Minden a fölhasználástól függ. Új adatok ép úgy lehetnek kevéssé földerítők, sőt egészen meddők, mint régi adatok termékenyek és új világosság terjesztői.
Nem akarok én mind ezzel könyvemről bármit is ígérni, csak azon nézeteimet előadni, melyek könyvem elkészítésében vezéreltek. - Hihető, hogy nem fele] meg eléggé a tárgynak s talán jó szándékomnak sem; meglehet, nem is érdemes ily hosszú élet- és jellemrajzra. De mintán már megvan, szabatosan ki akarám tenni irodalomtörténeti datumát s miután mind külső felosztására, mind formájára nézve különbözik a szokásos történelmi művektől, alakulását s az alakításában uralkodott elveket szükségesnek láttam elmondani. Ezáltal a munka jobbá nem lesz ugyan; de úgy hittem, szerkezete világosabban érthető, s rosszabbá sem lesz vele.
Pest, 1864, január 6.
Salamon Ferencz.