---

Tartalom

ELŐSZÓ

ESZTÉTIKA ÉS IRODALOM
Nyelv, élmény, materialitás. Az értelmezést nem igénylő jelenségekről a korai magyar esztétikai gondolkodásban
Opera, jelenlét, nyelv. Az intermedialitás érvényéről korai esztétikai gondolkodásunkban

TÁRSASNYELVÉSZET ÉS IRODALOM
"Forrni kell a bornak ha valaha tiszta akar lenni." Nyelvművelés volt-e a 'nyelv mívelése' a nyelvújítás korában?
Kiválasztottak hermetizmusa. A Kazinczy-csoportok létmódjáról

ESZMETÖRTÉNET ÉS IRODALOM
Széchenyi István és a gentlemanek nyelve
További derűs rajongók. Shaftesbury magyarországi hatásáról

PSZICHOLÓGIA ÉS IRODALOM
Élmény és önnarráció. Avagy a Pályám emlékezetének használatba vétele
Webkettes önreprezentáció: kulturális "törmelékenység". Én-narratívumok és idézőjelek a világhálón érettségiző fiatalok körében

SZAKMÓDSZERTAN ÉS IRODALOM
Az irodalom, a kreativitás és a "nem-hermeneutikai"
A digitális világ emberi produktum

AZ ÍRÁSOK EREDETI MEGJELENÉSI HELYEI
BIBLIOGRÁFIA

---

Előszó

A tanulmánykötet 2005-től 2013-ig tartó első pályaszakaszom tudományközi értelemben legbátrabb írásainak gyűjteménye. A 'bátor' jelzőt egyik mesteremtől kaptam, lényegében ajándékba, mert igencsak megörvendeztetett vele. A mai napig úgy látom ugyanis, hogy egy kezdő irodalomtörténésznek, egyáltalán tudományos kutatónak az egyik legfontosabb érdeme, ha bátor. Hiszen mikor legyünk azok, ha nem fiatalon? A kiadvány tíz tanulmányának mindegyike "fiatalos", ebben az értelemben mindenképpen. De visszatekintve, végigpásztázva a sorokon, bátornak és fiatalosnak mutatkozik vitakészségében, nagyravágyásában, óvatlanságában is, időben azért talán szelídülő színezettel.

Ma már bizonnyal nem lépném át ilyen üdítő energikussággal esztétika, nyelvészet, eszmetörténet, pszichológia, szakmódszertan és irodalom határait, vagy legalábbis sokkal nehézkesebben tenném. De egyébként is sok mindent tennék másként. Bizonnyal más forrásból idézném például Kazinczy "szintetizáló programiratát", vagy kevesebb kurziválással dolgoznék. A szövegek gondozása során ugyanakkor azt a döntést hoztam, hogy csak minimális változtatásokat végzek az anyagon, így az átfedéseket sem iktatom ki, hadd látszódjék ezen a térképen, hogyan alakult egykor a táj. A tanulmányfüzér időben egy harmadéves egyetemi hallgató harcos okfejtésétől egy, a megvédett doktori disszertáció bizonyos elméleti hozadékait kiaknázó tudományos munkatárs terjengős eszmefuttatásáig ível, összességében egy önismereti tréningként is felfogható gondolatábrát eredményezve, mellyel szembesülni bizonyos tekintetben legalább akkora bátorság, mint amelyről az előzőekben esett szó. Máshogy látni, ugyanúgy hagyni nem csekély kihívás, ami persze nem jelenti azt, hogy ne gondolnám érvényesnek huszonhárom éves egykori önmagamat, a harminckét évesről nem is beszélve. Nem szerkesztgettem tehát sokat, a kompozíciónak pedig egyedül a mások által is markánsnak tartott interdiszciplináris logika szabott irányt.

Ahogy hajladoznak ezek a sorok, egymásba és egymásból, egyfajta sajátos tudományközi enjambement-jelleggel, folytonosan azzal szembesítenek, hogy mennyivel lényegesebb tud lenni a térkép, mint a táj. Mert utóbbi lehet, hogy talán nincsen is, a térkép azonban mindig elolvasható. S hogy eligazít-e, vagy csak egyszerűen tanulságos, a térképhasználó elvárásaitól, vágyaitól függően válik fontossá.

A szerző

---