---

Tartalom

ELŐSZÓ

I. CSOPORT: ÉLELMI ÉS ÉLVEZETI SZEREK IPARA
BURCHARD KONRÁD, malomigazgató, a főrendiház tagja
'SIGMOND ELEK, szeszgyáros és gőzmalom-tulajdonos, Kolozsvártt
'SIGMOND DEZSŐ, szeszgyáros és gőzmalom-tulajdonos, Kolozsvártt
RIEGER GYÖRGY, malomigazgató
RADVÁNY ISTVÁN, gőzmalomigazgató, Miskolczon
LEIPZIGER VILMOS, szeszgyáros
ADLER KÁROLY, szeszgyári igazgató
BELICZAY IMRE, bábsütőmester
TOPITS JÓZSEF, tésztagyáros
STÜHMER FRIGYES, czukorkagyáros
PALUGYAY JAKAB, vendéglős és bornagykereskedő, Pozsonyban

II. CSOPORT: VAS-, FÉM- ÉS GÉPIPAR
GANZ ÁBRAHÁM, vasgyáros
SCHLICK IGNÁCZ, vasgyáros
MECHWART ANDRÁS, vas- és gépgyári igazgató
RAJKA PÉTER, gépgyáros, Kolozsvárott
MADARÁSZ ANDRÁS, vas- és rézhámoros, Csetnek-Pécs
ID. KIRNER JÓZSEF, puskaműves
VIDATS ISTVÁN, gazd. gépgyáros
RÖCK ISTVÁN, gazd. gépgyáros
HAVAS SÁNDOR, vas- és lánczgyáros
OETL ANTAL, vasöntőde- és gépgyár-tulajdonos
WALSER FERENCZ, harangöntő és tüzoltószergyáros
JUNGFER GYULA, műlakatos
SELTENHOFER FRIGYES, tüzoltószergyáros, Sopron
ZELLERIN MÁTYÁS, nagybádogos és érczműves
KÜHNE EDE, mezőgazd. gépgyáros, Mosony
GÖMÖRI SZONTÁGH PÁL, rézhámoros, Csetnek

III. CSOPORT: FA-, BÚTOR- ÉS ÉPÍTÉSI IPAR
GRÓF ZAY ALBERT, faiparos, Zay-Ugrócz
BÁRÓ POPPER LIPÓT, faiparos, Trencsén
GREGERSEN GUILBRAND, ács- és faiparos
ID. KÖLBER FÜLÖP, kocsigyáros
THÉK ENDRE, épület- és mű-asztalos
KRÁMER SÁMUEL, kárpitos
WALSER JÁNOS, kádármester
WALSER JAKAB, kádármester
YBL MIKLÓS, műépítész
BOBULA JÁNOS, építész

IV. CSOPORT: FONÓ-, SZÖVŐ- ÉS BŐRIPAR
VALERÓ ANTAL, selyemgyáros
FELMAYER ANTAL, kékfestőgyáros, Szeged
FELMAYER ISTVÁN, kékfestőgyáros, Székesfehérvár
CZELL FRIGYES, gyapjufonó, gyapjumosó intézet-tulajdonos, Brassó-Keresztény falu
DÜCK GYÖRGY, bőrgyáros, Brassó
SZILÁGYI ISTVÁN, gombkötő
BAKAY NÁNDOR, kötélgyáros, Szeged
STREITMANN JÓZSEF, kötélgyártó, Gyöngyös

V. CSOPORT: MŰIPAR
SZENTPÉTERY JÓZSEF, ötvös
FISCHER MÓR, porczellángyáros, Herend
ZSOLNAY VILMOS, majolikagyáros, Pécs
FISCHER IGNÁCZ, majolikagyáros
ZAHN J. G. üveggyáros, Zlatnó
GÖPFERT MIKSA, üveggyáros, Zay-Ugrócz
TRATTNER KÁROLYI ISTVÁN, nyomdász
ID. EMICH GUSZTÁV, könyvkereskedő és nyomdász
POSNER K. L. kőnyomdász és műkönyvkötő
LOVAG FALK ZSIGMOND, nyomdaigazgató
TÜRK GYÖRGY, papirgyáros, Brassó
KRÁLIK SÁMUEL, órás
SCHOLCZ RÓBERT, szobafestő

VI. CSOPORT: FORGALOM ÉS KERESKEDELEM
LÉVAY HENRIK, a magyar biztosító társ. igazgatója
KAUTZ GYULA, nemzetgazd. iró, az osztr. magy. bank alkormányzója
TOLNAY LAJOS, volt vasutigazgató
B. KOCHMEISTER FRIGYES, a budapesti keresk. és iparkamara elnöke
Dr. SZVETENAY MIKLÓS, a budapesti keresk. és iparkamara volt titkára
WEISZ B. F. volt nagykereskedő
JELLINEK MÓR, a közúti vasutak megalapítója
GMEINER GYULA, petroleumgyáros, Brassó
BRÁZAY KÁLMÁN, nagykereskedő

VII. CSOPORT: AZ IPAR SZELLEMI MUNKÁSAI
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, a nemzet napszámosa
KOSSUTH LAJOS, az iparegyesület első igazgatója
TREFORT ÁGOSTON, vallás- és közoktatásügyi miniszter
Dr. SZABÓKY ADOLF, az orsz. iparegyesület volt alelnöke
MATLEKOVITS SÁNDOR, a keresk. és iparügyi minisztérium államtitkára
KELETI KÁROLY, az orsz. statisztikai hivatal főnöke
GRÓF ZICHY JENŐ, az országos iparegyesület elnöke
RÁTH KÁROLY, a keresk. s iparkamara alelnöke
MUDRONY SOMA, az orsz. iparegyesület igazgatója
LANGE TRAUGOTT PÉTER, Brassó
GÁMÁN ZSIGMOND, keresk. és iparkamarai titkár, Kolozsvár
KATONA ZSIGMOND, gyógyszerész, Kecskemét
LENGYEL ANTAL, Szolnok

---

Előszó

Iparunk fejlődése ma már biztosabb nyomokon halad. A kisérletek és erőlködések keretéből már rég kiléptünk s bizonyos megállapodott, programmszerű fejlődés tör magának utat, mely a politikai és gazdasági viszonyok kedvezése esetén, a föltartózhatlan haladás ösvényének nevezhető. És ha ez uton előre haladunk, miután az 1885. évi országos általános kiállitás a hazai ipar fejlődésének első korszakát úgyszólván berekesztette, egy pillanatra szükséges megállapodnunk, hogy visszatekintsünk a multba, az eddig megvívott küzdelmekre és eddig elért sikereinkre. A mi ezután történik, annak hű krónikása lesz a mindinkább fejlődő napisajtó és a szakirodalom. De a régiek érdemeit már ma is moha födi s csak kegyeletes utánjárás, gondos kutatás után sikerűlt azok emlékét a feledéstől megóvni, kik már akkor hírt és dicsőséget szerezlek a magyar iparnak, mikor az erős és életképes magyar iparnak csak csirái voltak még meg.

Pedig a mai fejlődésben már szervezve látjuk az ipari szakoktatást is. A fiatal iparos-nemzedék ma kedvezőbb viszonyok között indúl az iparos pályára. Nem anyagilag kecsegtetőbbek e viszonyok, hanem társadalmilag. Jobbjaink elismerik az ipar fontos hivatását, a művelt iparosság helyzete a társadalomban ma sokkal kedvezőbb. És elértük az időt, hogy ma már az iparos fogalma alatt nem csak a kérges tenyerű tipikus kézművest értik, hanem a művelt, képzett, a kor színvonalán álló s a legelőkelőbb osztályokkal egyenrangú, felvilágosodott polgárt. És mikor a fiatal iparos-nemzedék szervezett iskolákban képeztetik, vagy mikor kijárta inaskodása éveit, adjunk kezébe egy könyvet, melyből megismerje a magyar ipar érdemes úttörőit, hogy régi jeleseink buzdító példáján okúlva, a becsület, a tisztesség, a tökéletesedés terén igyekezzék fejlődni és haladni, hogy lelkesüljön az ipar fejlődésének nagy eszméjéért, hogy tanuljon a nehézségekkel megküzdeni, ismerje meg a kitartás jutalmát és barátkozzék meg azzal az eszmével, hogy nemcsak mint közönséges munkásnak kell robotmunkáját leróni, hanem gondolkoznia kell ipara természetéről, be kell hatolnia mestersége titkaiba, fejlesztenie kell iparát, tökéletesítenie önmagát s így a kor színvonalára emelni mind a kettőt. És a nemes példák buzdítják a fiatal iparos-nemzedéket az alkotásokra, foglalkoztatják elméjét és fogékonynyá teszik szivét a szépre, a nemesre és a jóra.

Ez a czélja e műnek. És e czéljánál fogva nemcsak a serdülő-, a zsenge fiatal iparosok kezébe való. Habár első sorban arra van szánva, hogy az ipariskolai zárvizsgálatok alkalmával mint jutalom könyv, a jobb és értelmesebb tanulók között kiosztassék; hanem arra is van szánva, hogy a haladottabb fiatalság, a mesterlegények, a munkások és az önálló fiatal iparosok is haszonnal forgassák. Végre pedig e műnek kétségtelenül ipartörténelmi fontossága is van, a mennyiben egyes iparágak meghonosítására és fejlesztésére nézve hasznos és alapos útmutatásokkal szolgál.

...

E mű tökéletesítése és kiegészítése különben sohasem lesz befejezhető. A régiek nyomába ujak jönnek, érdemek érdemekre halmozódnak s a krónikásnak mindig lesz kiegészíteni valója. És ha ez irányban az eddig járatlan utat egyengetnem sikerült s példámat kellő tapintattal és diszkréczióval mások is követik, bizonyára nem fog feleslegesnek látszani az a kezdeményezés, melynek eredménye gyanánt a "Magyar Ipar Uttörői"-nek e kötetét a nagy közönség használatára bocsájtom.

Budapest, 1887. junius 1.
Gelléri Mór.

---