---

Tartalom

1.§. Énekeskönyveink ügye az elmult századokban
2.§. Mostani énekes könyvünk létrejövetelének története
3.§. A zsoltárok eredeti szerzői
4.§. A zsoltárok versbefoglalói
5.§. A zsoltárok zengzetei vagy melódiái
6.§. A dicséretek és azok szerzőinek névsora

---

Előszó

Külföldön néhol, az énekes könyvet a nép bibliájának szokták nevezni. Ezen elnevezésben kétségkivül tulzás van, mert az Isten igéjét soha, sehol és senkinek kezében semmi más nem helyettesitheti. Anyi azonban bizonyos, hogy a protestáns nép s épen a mi népünk egyházi életében is, a biblia után semmi oly nagy fontosságu befolyással nem bir mint az énekes könyv.

Közönséges isteni tiszteletünknek egyik főfő, és anyiban kiváló fontosságu alkatrésze az éneklés, amenyiben ezt már nemcsak hallgatja, hanem önmaga végzi az egész gyülekezet. S valóban aligha is van meghatóbb és Istenhez emelkedőbb valami, mint egy egész gyülekezetnek egy szivvel és szájjal való buzgó éneklése. Az alsóbb iskolákban s a temetési végtisztességtételek alkalmával folyvást zengenek az énekek; gyermekeink talán még most is csak az énekes könyvből gyakorolják az olvasást, s népünk legnagyobb része a komolyabb és nemesebb költészetet csupán énekeinkből ösmeri. Midőn pedig az ottan-ottan egyházunkra borult gyászos időkben, az Isten igéjének közrebocsátása és terjesztése megnehezittetett vagy egyenesen megtiltatott hazánkban, csakugyan az énekes könyv volt a szegény nép kezében a legelső vallásos könyv. Egy szóval: a vallását szerető buzgó magyar református embernek, egész életpályáján keresztül, a sors minden viszonyai között, hü társa az ének.

Ezekszerint ugy látszik, legalább előttem, hogy anyaszentegyházunk minden értelmes tagja ohajtja tudni azt, hogy miként jött létre ily nagy fontosságu énekeink gyüjteménye vagyis az énekes könyv, s hogy vajjon azon gondolatok és érzelmek, melyek egyik vagy másik énekünkben kiválólag megragadják s fensőbb tájakra emelik az éneklő egyeseket vagy gyülekezeteket, - kinek elméjében és szivében fogamzottak meg legelőször? Kétségenkivül, azt is érdekes tudni, hogy vajjon azon énekek és melódiák, melyeket mi éneklünk, énekeltetnek-e még valahol mások által is?

A vallásos kegyelet és nemes tudásvágy ezen ohajtásának akarok e füzetkével eleget tenni némi részben; csak némi részben, - mondom, - mert nem teljes történelmet, csak történelmi közleményeket adhatok énekes könyvünkről. - Talán egy-két lélekben ezen lapok olvasása is ébreszteni fogja a vallás iránti élő szeretetet s a tiszteletet azok emlékezete és hamvai iránt, kik az énekügy nagyfontosságu mezején kivántak szolgálni kortársaiknak s nekünk maradékaiknak.

Végül megjegyzem, hogy azon - e füzetkével rokon közleményeket, melyek ezideig az irodalom mezején akár önállóan, akár másként megjelentek, gondosan figyelembe vettem igenis, de e müvecske irásánál nem ezeket, hanem legtöbb esetben magukat az eredeti közvetlen forrásokat használtam. Az ujabb énekek szerzőinek legnagyobb részét, magoknak a szerzőknek saját kézirataiból s énekes könyvünk ugymondható szerkesztőjének Benedek Mihály tiszántuli egyházkerületi főjegyzőnek majd superintendensnek sajátkezü jegyzeteiből, a régibb énekek szerzőit pedig régibb emlékekből határoztam meg. Örülök hogy ez utóbbiak közül némelyeket a századok homálya alól világosságra hozhattam; de sajnálom, hogy többeknek szerzőit mind ezideig fel nem fedezhettem. Nagy köszönettel venném e tekintetben is a jóakaratu utbaigazitást.

Egyházi irodalmunk több rendbeli nyomoruságai miatt, kénytelen vagyok ezen füzetke utánnyomatása vagy bárminemü kiadói megraboltatása ellen, előlegesen is óvást tenni.

Az Istennek kegyelme és Szent Lelke légyen velünk!

Debrecen, 1866. Junius 10.
Révész Imre

---