A legkorábbi magyar bibliafordítás fennmaradt részletei; az ún. Huszita Biblia. 15. század vége - 16. század eleje, papír, 114 levél, ebből 21-nek csak a felső sarka, 208×140 mm, bastarda írás 1520 körüli budai reneszánsz bőrkötés Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe), Székely Nemzeti Múzeum, A. 1330

Az Apor-kódex három egymástól független kézirat egybekötéséből jött létre. Közülük az első az ún. Huszita Biblia zsoltárkönyvét (15. század első fele) őrizte meg kései másolatban a zsolozsma himnuszaival és bibliai kantikumaival együtt. (Ld. a Bécsi és a Müncheni kódexet.) Ez a rész - főleg az elején - nagyon erősen megcsonkult, a leveleknek több mint a fele elveszett vagy csak egy kis sarok maradt meg belőlük. A szöveg számtalan problémát vet fel, ezeket egy kritikai kiadás segíthet megoldani. A némileg romlott, többedik másolat valószínűleg premontrei apácáknak készült, használni bizonyosan ők használták. A zsolozsmában latinul recitált zsoltárokat segített számukra megérteni. A zsoltároskönyvhöz két kétségtelenül premontrei eredetű kiegészítő rész kapcsolódott később, a Három jeles szolgáltatás és Szent Anzelm passió-dialógusa. A Három jeles szolgáltatás a rend tagjaiért és jótevőiért való imaalkalmakat sorolja fel, a passió-dialógus egy párbeszédes Mária-siralom. Szabó Dénes feltételezte, hogy a kódex a Nyulak szigeti premontrei apácák tulajdona volt. Feltevését arra alapozta, hogy a premontrei apácák számára összeállított Lányi-kódex és az Apor-kódex reneszánsz kötése ugyanabban a budai (domonkos?) műhelyben készült. (A kötésekre vonatkozó megállapítását ROZSONDAI Marianne a "Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című katalógusban olvasható tanulmánya is megerősíti.)

A premontrei apácáknak azonban a szigeten nem volt kolostora. A premontrei szerzetesek már 1474 és 1483 között elhagyták a szigetet. A két kódexet a szegedi eredetű somlóvásárhelyi premontrei apácák köttethették be együtt Budán. Vajon visszakerültek-e még tulajdonosaikhoz vagy a budai domonkos és klarissza kódexek sorsában osztozva jutottak el Pozsonyba, Nagyszombatba? Gróf Apor István 1698-ban kelt végrendeletében támogatta a pozsonyi és nagyszombati apácákat. Talán ennek jótékony folyományaként került a zsoltároskönyv az Apor családhoz. Nevét a családról kapta, illetve első ismert tulajdonosáról, báró Apor Péter íróról. Báró Apor Zsuzsanna ajándékából a 19. század közepén a Cserey család birtokába jutott, özv. Cserey Jánosné pedig az általa alapított imecsfalvi Székely Múzeumban helyezte el.

A kódex 1880-ban került végleges helyére, a Sepsiszentgyörgyre áttelepült Székely Nemzeti Múzeumba. A nagyon rossz állapotú kódexet a Székely Nemzeti Múzeum a Nyelvemlék-kiállításra kölcsön adta, s ebből az alkalomból Tóth Zsuzsanna az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyében 2009-ben restaurálta.

Madas Edit

Forrás: Magyar Nyelvemlékek