Eötvös Károly
A Bakony
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. KÖTET
Tájékoztató
A virtus
A szent gáli nemzetes asszony
A faragó béres
Boronya halála
Ük
Atyafi-látogatás
Ez is válópör!
Kikből állt a tábor?
Kerkapolyak
Taplószedő
II. KÖTET
Ki volt hát Sobri?
Utolsó szó Sobriról
Hogy üljenek a követek?
A Bakony ura
Megakad a vármegye
A takarékpénztár
A bakonyi szűr
Mózes bátyánk
Kihirdetik a törvényt
A pápaiak
A vidám rettegés
Szállok az úrnak
Előszó
Tájékoztatóval kell Bakony czimü művemet kezdenem. Olyas valamivel, a mit iró emberek előszónak, előbeszédnek szoktak nevezni. Én nem igen szoktam ezzel élni. Álljon helyt az irói mű a maga erejéből, az előre való ajánlgatás úgy se sokat ér. A mű tartalmát nagyon is vázlatosan ugyan, de mégis megmutatja a mű végén a tartalom-mutató. A kinek félkedve van az olvasáshoz: ezekből kiválogathatja, mit akar olvasni egész kedvvel.
Most különösen mégis van szavam e műhöz előre. Talán nem is annyira a műhöz, mint anyagához, tárgyaihoz. Hiszen a mű, mint irodalmi alkotás, alig különbözik eddigi műveimtől. Nem ér többet s talán kevesebbet se, mint azok. Irásom módja s természete se változhatott sokat. Talán csak annyit, hogy a költői erő forrása az életkor haladtával nem oly zugó, harsogó s nem oly fénylő, mint volt vagy lehetett fiatalabb korban.
Bakony.
Országunk egyik része Fejér-, Veszprém- és Zalavármegyékben. Összefüggő hegység, melyet rengeteg erdők bontanak. Ma már nem annyira, mint hajdan, mint még az én gyerekkoromban is ezelőtt hatvan évvel.
Mekkora hát a Bakony-erdő?
Napkeleti vége a Gaja völgyére dül Fejérvármegyében. Patak ez a Gaja vize, Veszprémvármegye Bakonyának lejtőin ered s onnan csatangol délkelet felé a szomszédos Fejérbe. A Bakonynak szinte természetes határa napkelet felé.
Ha most már a Bakony gerinczét, közepének vonalát végigmérjük napnyugat felé Veszprémvármegyéig s e vármegyében az öreg Bakony Somhegyéig s innen dél felé Öcsig, Nagy-Vásonykőig: elérjük Zalavármegyét. De a gerincz vonalát tovább mérjük napnyugat felé Zalában is az uzsai és sarvalyi erdőkig s innen délre fordulva Tátika és Rezi várak ormain végig a Balatonig: ime, a Bakony közepének hosszusága. Mintegy tizenöt földrajzi mérföld, a mai számitási mód szerint vagy 112 kilométer ez a hosszuság. Szélessége különböző. Fejér- és Zalavármegyékben keskenyebb. Veszprémvármegyében - itt az öreg Bakony, sokkal szélesebb.
Bizony szép terület. Négyszázötvenezer magyar hold egy tagban. Egykor mind szálas erdő, s legalább fele ma is rendes mivelés alatt álló szálas erdő.
Mekkora erdőterület ez: minden ember tisztán megérti, ha megtudja, hogy ekkora területen három Balaton tava férne el s ebből Debreczen hires nagy Hortobágy pusztáját tizenegyszer ki lehetne hasitani.
De azért ugy hiszem, nem a Bakony a mi országunknak legnagyobb erdőrengetege. Ugy távolról azt kell gondolnom, hogy a Mátra- és Bükk-hegység erdei a Sajó völgyéig nagyon megközelitik, habár különböző nevek alatt is, a Bakonyt s azt gondolom, hogy a máramarosi, székely határszéli, krassó-szörényvármegyei erdők külön-külön összefüggő területeikben egyenkint is felülmulják Túl-a-Duna hires rengetegét.
De azért a Bakonynak különös hire-neve, csodálatos bája s leirhatatlan varázsa van, a mi hiányzik a többi nagy erdőségnél vagy legalább olyan nagy mértékben sehol sincs meg.
Az erdélyi s tiszai részeken s országunk felső vidékén még ma is mesés fogalom e szó: Bakony. Az ősi magyar hitregéknek, az elmult századok rejtélyes és ragyogó kalandjainak szintere ez: ugy képzelik. A mit Kis- Ázsia szabad kurdjairól, Sziria beduin csapatairól s Afrika vad kabyl törzseiről irnak az utazók, ugy gondolják ma is még, mindazt teljes valóságában fel lehet vagy legalább egy-két emberöltő előtt fel lehetett találni Sobriban és társaiban, ama szilaj és vakmerő duhajokban, a kik ellepik a Bakonyt s ennek erdeit, falvait, utait és csárdáit. Sok képzelődés él igy ma is még a vasutak, távirdák és napi hirlapok csodairtó, ábrándpusztitó s vásári zajcsináló korában.
Efféle dolgokról, a mesék, hagyományok és képzeletszülte ábrándok szövevényes regényeiről én nem beszélek az én könyvemben. Ezekről épen Bakonynak s vidékének népe tud legkevesebbet. Távoli vidékek embereinek lelkében sarjadzottak ezek, a kik csak gomolygó képzelődés után s nem élő szemeik segitségével ismerik a Bakonyt.
Sok más egyébről se lesz szó az én könyvemben. Legalább tudományos módon és rendszerrel nem lesz. Könyvem szépirodalmi mű, a szépirodalom bármelyik osztályába sorozzák olvasóim. De azért meséim nem költött mesék; - alakjaim valósággal éltek, éreztek és cselekedtek s eseteim, a melyekről szólok, ugy történtek, a hogy azokat elbeszélem.
...