Tartalom

Bevezetés

Gróf Széchenyi Istvánnak itt közlött rövid élet- és jellemrajzát eredetileg a Franklin-Társulat Magyar Remekírók czímű gyüjteménye számára írtam s ezért benne főkép mint írót és mint szónokot méltatom Széchenyit. Azonban kétségtelen, hogy mindaz, a mit ő irodalmunk számára hátrahagyott, oly szoros összefüggésben áll egyrészt az ő politikai és társadalmi tevékenységével, annak czéljaival, sikereivel és akadályaival, másrészt az ő életének folyásával és egyéniségének természetével, hogy nála kevésbbé, mint bármely írónknál, lehet az író jellemzését az emberétől, a művek ismertetését a bárcsak vázlatos életrajztól különválasztani.

Ennek a tanulmánynak szinte természetes kiegészítéseül szolgálnak azok a Széchenyi-Aphorismák, melyeket az ő széleskörű irodalmi munkásságával való foglalkozásom folyamában válogattam ki, mint mozaikkövecskéket, melyek összeállítva, kicsiben ugyanazt a színképet nyujtják, melyet nagyban az ő élete és tevékenysége tár elénk. Bennök tükröződni látjuk lelkületét, gondolkozását, szellemi irányát, módszerét és stíljét, s ezenfelül véleményét ama kérdések legtöbbjére nézve, melyek még ma is mozgatják közéletünket.

Szívesen egyeztem belé, hogy e tanulmány és ez a gyűjtemény a "Magyar Könyvtár" elterjedt kiadásában is közreadassék, mert azt hiszem, hogy a Széchenyi helyes megítélését s tanításának értékesítését ez is előmozdíthatja némileg.

Széchenyi is osztozik a politika és publicistika sok nagy alakjának abban a közös sorsában, hogy a mily mértékben válik nevök jelszóvá, oly mértékben homályosul el törekvéseik, tanaik tulajdonképeni tartalmának ismerete.

Olyan kényelmes föltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradságra, nagy részökben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyébe hatolni. Igy aztán ellenmondás nélkül megeshetik az is, hogy a Széchenyi nevét harczba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s olyanok ellen, melyeket ő támogatott.

Azzal az óhajtással és abban a reményben bocsátom tehát közre e kis füzetet, hogy annak tartalma legalább arra figyelmeztesse közönségünk komolyabb gondolkozású részét, hogy Széchenyit nemcsak emlegetnünk kell, hanem érdemes és szükséges behatolni is az ő gondolatvilágába, melyből mindig bőven meríthetünk tanulságot a jelenre, sőt a jövőre nézve is.

Budapest, 1907, október havában.
B. A.