---

Tartalom

I. RÉSZ.
1. §. Bevezetés
2. §. Az egyházi könyvbirálat célja és mibenléte
3. §. Az egyházi könyvtilalom jogosultsága
4. §. Az egyházi könyvtilalom rövid története
5. §. Az új könyvtörvények általános jellemzése
6. §. Az új szabályok és az Index
7. §. Az egyházi törvény és a természettörvény
8. §. Az egyházi könyvtilalom értelmezése
9. §. Az egyházi könyvtilalom kötelező ereje

II. RÉSZ. A törvény részletes magyarázata

I. Cím. A könyvek tilalmáról
  I. fejezet. A hithagyók, eretnekek, szakadárok és más szerzők tiltott könyveiről
  II. fejezet. A Szentirás eredeti szövegének és holt nyelvre való fordításainak kiadásairól
  III. fejezet. A Szentirásnak nemzeti nyelvre való fordításairól
  IV. fejezet. Az erkölcstelen könyvekről
  V. fejezet. Egyes különleges tartalmú könyvekről
  VI. fejezet. A szentképekről és búcsukról
  VII. fejezet. A liturgikus és imádságos könyvekről
  VIII. fejezet. A napilapokról, ujságokról és folyóiratokról
  IX. fejezet. A tiltott könyvek olvasásának és megtartásának engedélyéről
  X. fejezet. A rossz könyvek följelentéséről

II. Cím. A könyvek birálatáról.
  I. fejezet. A könyvek birálatával megbizott prelátusokról
  II. fejezet. A censorok tisztéről a könyvek előzetes vizsgálatánál
  III. fejezet. Azon könyvekről, melyek előzetes vizsgálat alá vetendők
  IV. fejezet. A könyvnyomtatókról és kiadókról
  V. fejezet. A büntetésekről, melyek az általános szabályok megszegőire ki vannak szabva

---

Bevezetés

Az egyházi törvények sorából talán egy sem vonja annyira magára a művelt embernek figyelmét, mint az egyházi könyvbirálat (censura librorum) és a vele szerves kapcsolatban lévő könyvtilalom (prohibitio librorum pravorum). A belátóbbak hálával fogadják e szellemi irányítást és a veszélyektől való óvást, miként a turistaegyesületek útjelzéseit is hálával fogadják a hegymászók és a világítótornyok fényére gondosan ügyelnek a hajósok. De sokan a modern emberek közül, akik korlátlan szabadságra törekszenek, szinte sérelemnek tekintik, hogy az egyház korlátot szab olvasási vágyuknak és azért mindenféle mentséget keresnek és találnak a törvény megkerülésére, sőt olyanok is akadnak, akik rágalmakat szórnak ezen ép oly bölcs, mint szükséges egyházi intézkedésre. Sőt tavaly a Schell-Commer vita alkalmából épen olyan helyről történt támadás az Index ellen, ahonnan legkevésbbé várta volna az ember, úgy hogy az egyház kénytelen volt törvényét némileg szigorítani, illetőleg terjedelmét bővíteni.

Minthogy minálunk Magyarországon a nagy közönség számára még senki sem fejtegette behatóbban ezeket a hitre és erkölcsösségre nézve nagyjelentőségű könyvtilalmi törvényeket, amelyek pedig azért is megérdemlik a részletesebb tárgyalást, mivel nálunk egészen téves nézetekkel és előitéletekkel találkozik az ember, azért megkiséreljük, hogy a művelt magyar olvasóközönség számára röviden megmagyarázzuk őket, hogy kiki tudja, mihez tartsa magát.

Mivel a régebbi könyvbirálat és könyvtilalom már régóta nem felelt meg a kor követelményeinek és e miatt a gyakorlatban sok zavar fordult elő, azért már a vatikáni zsinaton több német, francia és olasz püspök sürgette az Index szabályainak átalakítását. IX. Pius különben is előkészítő-bizottságot nevezett ki az Index szabályainak megvizsgálására. De szerencsétlen külső körülményeknél fogva ez ügy elintézése jókora késedelmet szenvedett. XIII. Leó pápa, a ki egyéb téren is sok célszerű szabályozást végzett, végre az Index-kongregációval teljesen átalakíttatta a könyvcenzurát, vagyis az Index számára új szabályokat dolgoztatott ki és azonfelül magát az Indexet, vagyis a tiltott könyveknek jegyzékét is az új szabályokkal összhangzásba hozatta, azaz sok művet töröltetett belőle. Az első feladattal hamarább végzett a kongregáció, mert már 1897. jan. 25-én kiadhatta a pápa az új általános szabályokat, míg maga a megreformált Index csak 1900-ban jelent meg.

Ezek az új általános szabályok jelenleg az egyedüli érvényben lévő egyházi törvények ezen a téren, mert a pápa a szabályok közlésével együtt az összes korábbi törvényeket, szabályokat, rendeleteket és intelmeket megszüntette, kivéve XIV. Benedek pápának Sollicita ac provida kezdetű constitutióját, amely azonban nem vonatkozik az olvasóközönségre, hanem az egyházi könyvbirálók eljárását szabályozza.

Fejtegetésünket két részre, általánosra és különösre osztjuk. Az általánosban az egyházi könyvbirálat mibenlétét fejtjük ki és a könyvtilalom jogosultságát bizonyítjuk, történeti kialakulását vázoljuk, rövid jellemzését adjuk, az új szabályok és az Index közti viszonyt világítjuk meg, az egyházi törvény és a természettörvény közt lévő különbséget tárjuk föl, a könyvtilalmat értelmezzük és kötelező erejét fejtegetjük. A különös részben pedig ezen törvény egyes pontjait magyarázzuk.

---