Tartalom

Előszó

Az értelmes biró súlyt szokott fektetni arra: mily viszonyok közt született és nevelkedett fel az, a ki felett itéletet kell mondania. Az iró nem tarthat igényt hasonló kedvezményre. Mind az olvasó, mind a biráló a könyvet csak ugy nézi, a mint van, nem törődvén azzal, hogy miként lett. És helyesen! Magam is ugy vélekedem, hogy magának az irónak kötelessége, saját munkájának, még a közrebocsátás előtt, legszigorúbb birálója lenni. Ha ugy találja, hogy elmeszüleménye nyomorék, ne magyarázgassa hosszasan, hogy miért az, hanem tegye le spartai kérlelhetlenséggel valami magános helyre és ott engedje át a feledésnek.

E szabály alól azonban tán szabad lesz kivételt tenni, midőn oly munka, mely bizonyos alkalomra és külön közönség számára volt irva, rögtön más közönség elé lép. És ez az, a mi arra indít, hogy legalább néhány szóval adjam elő az itt következő lapok genesisét.

Midőn a magyar történetírás héroszát, felejthetlen Szalaynkat, a halál kiragadta sorainkból, az "Osterreichische Revue" szerkesztője, ki folyóiratában mindig oly kiváló helyre állítja hazánk ügyeit, az elhunytnak élet- és jellemrajzát kivánta adni. Pestre ment, tanácsot kérendő azon jelesektől, kik Szalayval együtt a magyar liberális párt diszei voltak. Ezek hozzám utasíták a keresőt és én elfogadtam a missiót. Elfogadtam nemcsak azért, mert jól esett szivemnek, lelke egész nagyságában, jelleme egész tisztaságában, szive egész nemességében feltüntethetni a német közönség előtt is azon férfit, kinek nevét soha legmélyebb megindulás nélkül nem birom kiejteni, hanem elfogadtam azon okból is, mert igy alkalmat nyertem az essayista ártatlannak látszó jelmezében megismertetni a németekkel a magyar liberális párt természetét, sok évi küzdelmeit és végczéljait - oly időben, midőn a Schmerling-Forgách-féle kormány atyailag gondoskodott arról, hogy az ő rendszere feletti "csendes elragadtatás" semmiféle hazafias emotiók által ne zavartassék.

Ezen szerény kisérletem, ugy látszik, nem volt minden hatás nélkül főleg azon magas körökre, melyek a Revue közönségének zömét szolgáltatják. A szerkesztő ennek következtében azon eszmével állott elő, egészítsem ki Szalay életrajzát mintegy trilógiává, azaz irjam meg hasonló módon egy "conservativ" államférfi életét és működését, aztán pedig azét, a ki a két nagy párt közt állott és ugyszólván egy maga képezte a maga pártját - Széchenyi Istvánét.

Az eszme szép, de a trilógia alkalmasint befejezetlen fog maradni. A "conservativ" államférfi nem fog megiratni, legalább én általam nem; bizom ezt másokra, a kik az ó-conservativ párt érdemeit nálamnál jobban tudják méltányolni.

Hanem Széchenyi - ez más! Ez egyike azon nagyszerü tárgyaknak, melyeknek vonzereje annyira ellenállhatlan, hogy még saját erőnk elégtelenségének érzetét is legyőzi. Fokozta e vonzerőt - hadd valljam meg őszintén - egy kis nemzeti hiúság is. A mi nagy embereinkről külföldön azt szokták tartani, hogy csak aránylag nagyok. Nagyok, mert mi többiek kicsinyek vagyunk. Az ilyen itélet nem igazságos ugyan, de megfogható és megbocsátható. A francia, a brit, a német nemzetiség századok óta biztos kikötőben ül, senki által nem veszélyezve és igy senkinek védelmére sem szorulva; biztos alapon; csendesen és nyugalmasan folytatja ott építési munkáját. Mit tesz az, negyedfél századon át majdnem folytonos küzdelem közt védeni egy nemzetiséget és azt nemcsak fenntartani, hanem a mellett még a kor szellemének megfelelő fejlődési polczra is emelni, erről amazoknak nincs fogalmuk és igy azoknak érdemeit sem tudják méltányolni, a kik ily küzdelmekbeni szereplésök által vivták ki magoknak a halhatlanság babérjait és a kiknek teljes mértékbeni méltánylására engedjük meg! - a hidegen biráló értelmet hő magyar hazafias sziv is kell hogy támogassa.

Hanem Széchenyi működése - mellőzzük bár mind azt, a mit nemzetiségünk érdekében tett - még átalános culturai szempontból is oly nagyszerü, hogy e tevékenység összegén végig pillantva, még a legtárgyilagosb itélő is kénytelen azt mondani, a mit I. Napoleon Göthéről mondott: Voilá un homme! Ez nemcsak "aránylag" nagy férfi, hanem oly szellemi óriás, a ki bármely nemzet Pantheonjának is diszére válnék, egyike - nemcsak Magyarország és saját kora, hanem Európa és a század legnagyobb embereinek!

Első gondom tehát arra irányult, hogy a kép, melyet nyujtandó valék, a mennyire lehet teljes legyen, hogy az óriási alak mindenünnen egyaránt legyen megvilágítva, Mert igy az imponáló hatás is biztosítva van. Némi meglepetéssel vettem észre, hogy ily összkép előállítására még semmi kísérlet nem téttetett. B. Kemény Zsigmond barátomnak és mesteremnek Széchenyiről irt terjedelmes dolgozata (a "Státusférfiak és szónokok könyvé"-ben) irodalmunknak mind örökké egyik legértékesb gyöngye fog maradni, de Kemény a legnagyobb magyarnak nem teljes élet-, hanem csak politikai jellemrajzát kivánta adni, újjhegygyel is alig érintve a geniális reformátornak egyébnemü, nem kevésbbé nagyszerü tevékenységét, nevezetesen azt, mely az anyagi reformok terén nyilvánult; tehát nem emelve ki épen azt, a mi az én czélom szempontjából legfontosabb vala. Itt e szerint nemcsak kiegészítésről vagy átalakításról, hanem sok tekintetben alkotásról vala szó, és kérkedés nélkül mondhatom, hogy lelkiismeretesen, kegyeletteljesen használtam fel minden megszerezhető anyagot, közte olyat is, mely addig különféle magán-levéltárakban volt eltemetve és csak általam jutott először napvilágra.

...

Falk Miksa