Széchenyi István beszédei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
1825-DIKI ORSZÁGGYÜLÉS
Metternich. Ujságok. Ulászló. Ferencz császár
Kerületi ülések, királyi propositiók
Széchenyi beszédeinek sorrende
Megnyitási ünnepélyek. Koronázás
Zsoldos. Guzmics. Szoboszlay, stb.
M. tud. Akadémia alapitása
Metternich Széchenyiről
Széchenyi emlékirata
Imputatió
Reseriptum declaratorium
Nemzeti hála. Gr. Desewffy József
Mária Dorottya főhgnő
Polgári elem
Nádor, elnöki rendreutasítás
Sérelmi felirat
Nemesek adómentessége
Nagy Pál. Mailáth
Királyi válasz. Bartal felirata
Cziráky
Törvényczikkek ssövegezése
Eredmény
A HARMINCZAS ÉVEK
Metternich és a liberalizmus
Sopron m. gyülés
Pest városa
Beszédek sorrende 1830.
V. Ferdinánd megkoronáztatása
Ferencz császár kedélyessége
Magyar nyelv
Ujonczok
Magyar tisztek
Concertatio
Két országgyülés között
1832/6-ki országgyülés
Gr. Széchenyi István beszédei magyar nyelv ügyében
Sérelmek ügyében
Junctim ügyében
Vallás ügyében
Duna ügyében
Hid ügyében
Szólás-szabadság ügyében
Urbér ügyében
Koronaőr választás ügyében
Orsz. gy. záridő ügyében
Kisajátítás ügyében
Adó ügyében
Ludovica, Muzeum, stb
Országgyülési szünet alatt
Pest megyénél
1839/40 országgyülés megnyitása
Beszédek sora
Ráday ügy
Polit. hitvallás
Kormány felelősség
Magyar nyelv
Hatheti oktatás
Napló behozatala
Vallásügy
Urbér
Kerületi napló (Coordinatio)
Mezei rendőrség
Pozsonyi postulatum (Jobb- és balparti vasut)
Balparti vasut
Dunaszabályozás (Kölcsön utján)
Jezsuiták
Hid (Tartalék alap)
Unitáriusok
Kamat kamatja
Hiteltörvények
Vegyes házasság
Szólás-szabadság
Városok rendezése
Külföldi lapok
Duna-tiszai csatorna
Majláth (historikus poéta)
Indigenák
Dezsewffy
Deák
Katonai szolgálat (Büntetés képen)
Eredmény Amnestia
A NEGYVENES ÉVEK
Két országgyülés között
Pest megyénél (Nyári, Szentkirályi)
A vezér megye
Sopron megyében (Selyem, ősiség, adó, stb.)
Fáy András a helyzetről
Pompéry jegyzetei
Kossuth Pesti Hirlapja
Buda-Pest mint központ
Egyesülési jog
Horvát kérdés
Városi ügyek
Széchenyi főpolgármester
Pesti Hirlap. Hid alapkő letétele
A Jelenkor
Hirnök
Adókulcs (Tőke megadóztatása)
Triumvirátus
Akadémiai beszéd 1842 nov. 27
Schwarczenberg hg.
Kir. előadások 1843/4
Felsőház kezdeményezési joga
Adó
Vallás
Országgyülési szállások
Magyar nyelv (Horvátország)
Kerületi napló (Sajtó szabadság)
Városok rendezése és szavazata
Országos alap (Bank stb.)
Évenkénti országgyülés
Börtönrendszer (Testi büntetés)
Két garas
Pest megyénél
Váltótörvény
Törvények érvénybe lépése
Zsidók
Városi ü. Felsőházról okt. 8-án (Sz. elájul)
Egyetemi tanitás
Hivatal képesség (Initiativa)
Birhatási jog
Bécs-debreczeni vasut
Vukovár-fiumei vasut
Országos közalap, közteherviselés okt. 28-án. (Sz. diszmagyarban)
Közalap kezelése
Budapest biztositása
Honositások
Országház
Nemzeti szinház
Záridő
Közalap megbukik
Szentesitett t. czikkelyek
Fáy András a helyzetről 1844. dec. 24.
Centralisták
Széchenyi 2-ik akadémiai beszéde 1884. dec. 26.
Széchenyi a közlekedési ügy élén
Széchenyi első tiszai utja
S.-A.-Ujhelyen
V.-Náményban
T.-Dobon
Alakuló gyülés Pesten
Pest m. gyülés. Gr. Dezsewffy Emil
Széchenyi második tiszai utja
Moson m. vám
Akadémiai beszéd 1846. dec. 20.
Harmadik tiszai ut
Követválasztás Moson m.
AZ UTOLSÓ POZSONYI ORSZÁGGYÜLÉS 1847/8
Kir. előterjesztések
Beszéd nov. 18-án kerületi ü. választások módja
Hunkárral szóváltás
Felirati vita, nov. 22-én kerületb.
Felirati vita nov. 26-án kerületb.
Közös teherviselés nov. 29-én kerületben
Közös teherviselés nov. 30-án » (Szavazás)
Felirat orsz. ülésben decz. 1-én
Évenkénti országgyülés
Örökváltság (Sz. első győzelme) decz, 6-án
Ősiség decz. 9-én
Kossuth felirati javaslata 1848 márcz. 3-án
Széchenyi beszéde márcz. 14-én
G. Szécsen Antal
Pesti küldöttség
Első magyar minisztérium
Tarnóczy Kázmér
Zsedényi
Nemzetőrök kihágása
Márczius 31-ki leirat
Megyei közigazgatás (Nemesek joga)
Közlekedési ügy ápril 6-án 7-én, 8-án
Szentesités
PESTI NEMZETGYÜLÉS 1848
Széchenyi beszéde jul. 21-én (felirati v.)
Széchenyi közös iskola aug. 8-án
Pálfy inditványa
Perczel M. ellen
Budget
Közlekedés ügy. Vizszabályozás
Honvédelmi ügyb.
Botbüntetés
Zárszó
Függelék (Kovács Lajos levele)
Előszó
E könyv a Széchenyi irodalmi hagyatékának második kötetét képezi. Mintegy folytatása s kiegészitője akar lenni a gyüjtemény ama bevezető első kötetének, melyet a nagy hazafi Naplóiból, saját feljegyzései nyomán, egybeállitottam.
Akkor az egész embert ügyekeztem, ugy a mint magamagát tükörben látta, gyarlóságaival, erényeivel, fejlődésében, hatásában, hivatása felismerésétől annak betöltéseig, feltüntetni.
A cselekvő Széchenyi volt az.
S a kik ama lapokat figyelmökre méltatták, jól tudják, mily nagy ára volt az ő dicsőségének.
Nemcsak a cselekvőt látták, kinek nagy tevékenysége bámulatra ragad; de látták a szenvedőt is, kinek egy hosszu és dicső, egy látszólag irigylendő életpályán át alig van egy boldog napja, egy keservtől, sőt szemrehányástól ment tiszta élvezete.
Most a beszélő Széchenyit kell bemutatnom.
Utána jártam, a mennyire lehetett, hogy a tettek nagy emberének nyilvánosság előtt mondott minden szavát az utókor számára fenmaradt gyér nyomokból teljes gyüjteménybe egyesitsem. Nem dicsekhetem vele, hogy az sikerült: s igy most is csak töredékekkel vagyok kénytelen a közönség elébe lépni.
De még igy is, ha nem csalatkozom, felette érdekes világot vetnek azok először is Széchenyi egyéniségére, azután átalános müveldésünk történetére, s végre még egyes, azóta bár rég meghaladott kérdések fejlődésére is, ugy anyagi mint szellemi, ugy alkotmányos mint nemzetiségi érdekeink terén.
Ama tanulmányok sorában, melyek első kötetünk lazán egybefüggő anyagát képezik, nagyjában és magasb müvészi igények nélkül, jellemeztem egy-két fővonással Széchenyit, mint szónokot.
Nem sok hozzátenni valóm maradt.
A beszél Széchenyi igenis magával tudta ragadni hallgatóit.
Vele sirtunk, vele nevettünk, ötletei villámként kápráztattak, kifejezései sajátságos eredeti volta mindig meglepett, akár tősgyökeres magyarsága, akár németes vagy angolos idegenszerűsége által: de főleg közvetlensége és őszintesége bájolt el.
Nem vettük le szemünket róla, mert minden mozdulata, arczjátéka, taglejtése sajátszerű volt; nem szerettük elszalasztani csak egy szavát is, mert tán a legjava lehetett, mit halkan vagy a morajban ejtett ki; nem untuk soha, senki másnak meg nem engedhet ugrásait, eltéréseit a napirendről, majd örökös ismétléseit.
Látni és hallani kelle őt; olvasni csak fél élvezet.
Hogy többnyire németül szokott gondolkodni, a mi akkori társadalmi viszonyaink természetes következménye volt, azt német nyelven irt, különben angol és franczia jeligékkel bőven füszerezett naplói bizonyitják; de anélkül is elárulnák leginkább beszédei. Iratain, melyeket átjavíthatott, már sokkal kevésbé ismerszik meg az.
Annál nagyobbra kell becsülnünk azon érdemét, mely szerint ő volt az első mágnás, ki a felsőháznál mindig magyarul beszélt, s következetes kitartásával rést tört a magyar parlamenti szónoklatnak, ott a hol a nagy tekintélyek cicerói ékesszólásban áradoztak, s az elnök nádor latinul reassumált s monda ki a végzést.
Széchenyi beszédei nem oratiók voltak, hanem geniális rögtönzések.
Nemcsak semmi részében sem készültek vagy épen betanultak; sőt kezdettől végig jól átgondoltaknak se nevezhetnők az ő túláradó szivének és forró agyának ez önkéntelen kifakadásait.
Senki sem fogja azokat egy sorba állitani egy Deák mintaszerű beszédeivel. Önként meghátrált, mihelyt a tömegeket kelle mozgásba hozni, nagy versenytársa Kossuth előtt. Felülmulták őt, komoly pathosban Wesselényi, elegantiában Vay Miklós, méltóságban Mailáth, ki tömörségre egyenes ellentéte volt, elmeéllel Teleki László, tárgyilagosságban az általa is annyira bámult Eötvös, nem emlitve akkori alsóházunk vezérszónokait, Kölcseytől kezdve Szemeréig, akár egy Klauzált, Pázmándyt, Beöthyt vagy Szentkirályit. Ezek mindnyájan, a régi táblabíró világ diszei, nemcsak hazafiak, s megyei szónokok, hanem az európai műveltség szinvonalán álló férfiak valának, teljesen méltók egy Széchenyit nem csak megérteni, hanem eszméit rendszerbe is foglalni, hozzáférhetőbbé tenni. A conservativ ügyet pedig a Dessewffyek vagy egy Somssich bizonnyal meggyőzőbben tudták képviselni s elfogadhatóbb szinbe állitani legalább a gondolkodó, higadtabb rész előtt.
S mégis mind árnyékokká válnak a Széchenyi nagy alakja megett.
Csak Deák, meg Kossuth, s harmadiknak Eötvös láthatók még, mihelyt a részletekből kibontakozva, az átalánosságokra, a nagy eredményekre függesztjük tekintetünket.
...
Kötelességemnek tartottam azt is,hogy az összekötő lánczszemeket szó és tett között, s egyik országgyülésről a másikig, fölkeressem s az olvasónak olyképen ügyekezzem kezére adni, hogy a beszél Széchenyi mellett a cselekvőt is, s az egyes korkérdések mellett hazánk kulturtörténelmének egyik oly nevezetes korszakát, mindig szeme előtt tarthassa, habár csak vázlatos körvonalakban is.
Nem hinném, hogy ezzel e kötet olyan a milyen csekély becsét alábbszállitottam volna.