Majdnem két évtized telt el a regény első kiadása óta. Közben nagyot változott a világ. Szabadabban nevén nevezhetőek a dolgok.

Nagyot változott a szerző is két évtized alatt. Higgadtabb ítélőképességgel, nagyobb távlatból tekintve a történtekre, máshová kerülnek a hangsúlyok.

De az alapkérdések változatlanok azóta is - és mióta világ a világ.

Születésünk pillanatában halálra ítéltettünk mindahányan. S e két végpont között megtett bolyongásunk, határozott, céltudatos nekirugaszkodásaink és megalkuvó kitérőink összege az, amit fennkölt megfogalmazásban nagybetűs Életnek szokás nevezni. Ezért marad a régi téma. Lehet-e, szükséges-e és nem botorság-e felvenni a harcot az eleve elrendeltetettel? Az egyén fizikai megsemmisülése azonos-e az Élet vereségével? Életbiztosítás-e a Feltámadás?

Végül, de nem mellékesen: hogyan békél meg önnön tehetetlenségével az, aki ifjonta azt képzelte, hogy méltó ellenfele lehet a legnagyobb ellenségnek, a Halálnak - és aki késői önvizsgálata során rádöbben, hogy az imádásig magasztalt Életeszmény ellen Ő maga mekkorát vétett…

Hát ezért kellett átírnom ezt a könyvet, szabadabban és higgadtabban, hogy közelebb álljon a valósághoz.

Köszönöm minden olvasónak, aki végigkísér a huszadik század utolsó kétharmadán és hajlandó szövetkezni velem egy eleve vesztett harcban, ha nem is a Halál ellen - legalább egy kicsit az Életért.

A Szerző