---

Tartalom

Előszó
Bevezető

Hová mégy?
A fotóművész
Az út végén
Álom
Csönd
A dal
A madár
Visszajött
A küszöbön
A fotográfia költője
Trilógia
Euridiké
Az emlékező
Papuska
Lator a keresztfán
A vakáció vége I.
A vakáció vége II.
A beton óriásváros
A Vak Hordár
A vándorkereskedő
Teréz anya
Visszasétáltam
Találkozás félúton
Kóborlelkek
Elkészülődés
Hűség

---

Előszó

Életemen át kutattam, hogyan kerültem ide? Hol vagyok itt? Miért jöttem és ki küldött? Egyáltalán van-e itt küldetésem, vagy jobb lenne visszatérnem oda, ahonnan származom? Az bizonyos, hogy egy másik dimenzióból érkeztem és mindig oda vágytam. Tagadom, hogy sci-fi, vagy ezoterikus firkász lennék. Amikor Bozsér Zsolttól megkaptam a kötet borítólapjának remek rajzát, nagyot néztem. Életemben nem ültem lovon, és nem vonzódtam ehhez a hatalmas állathoz. Miként gondolta, hogy éppen vele foglalja össze a kötet szimbólumrendszerének egyik nagyon fontos részét? Megérezhette, számomra alapvető érték, hogy magyarnak születtem, és ha az út végéhez érek, a "csillagösvényen" lesz, "aki" őseim után fut velem.

Szerető feleségem szerint az a tény, hogy öt felnőtt között gyermekként egyedül nevelkedtem és valamennyien dédelgettek, nem tanultam meg az együttműködő, közösségi család fogalmát, és elkényeztetve nőttem föl. Még a családommal sem úgy törődtem, ahogy elvárták volna. Magányosan, csak magamra figyelve éltem a normális, reális emberek számára érthetetlen, különös életemet. Lehet, hogy igaz, hiszen ezen állításokat sem igazolni, sem cáfolni nem tudom.

Valószínű, hogy szürreális írásaim éppen e fura magányosságomból születtek.

Szomorú szívem
szerelmes zarándoka,
adj egy ölelést!

Hódmezővásárhely, 2016. szeptember 23.

---