Az olvasás-írás szeretetét szüleimtől örököltem. Már kicsi koromban forgattam a család összegyűjtött köteteit, középiskolában pedig az órákon kívül önképzőkör keretén belül foglalkoztunk irodalommal. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az általános- és a középiskolában is olyan kiváló pedagógusoktól tanulhattam a magyar irodalmat- és a verstant, akik megszerettették velem a tantárgyakat.

Nyugdíjas koromban nyílt rá alkalmam, hogy kedvtelésemnek hódoljak, főleg, amikor az írógépről áttérhettem a számítógép használatára. Segítséget jelentett számomra, hogy csodával határos módon, a háború viharait átélve, megmaradtak diákkori naplóim. Mellette olyannak születtem, mint az ősemberek, akik gyűjtögettek; én is, kicsi koromtól mindent eltettem, bármit, ami tetszett nekem, amit értékesnek találtam, ami később is emléket idézett fel bennem. Ha kezembe kerül egy lepréselt virág, egy képeslap vagy írás, előjönnek emlékeim, s késztetést érzek azok megörökítésére magamnak, gyermekeimnek, és másoknak.

Szeretek írni, mindent leírni, ami körülöttem történik, amit látok és hallok, magamról, másokról, emberekről, állatokról, növényekről, egy kismadárról, egy szerény virágról, akár egy fűszálról, napsugárról, felhős égről, napkeltéről és napnyugtáról, a csillagokról, vagy szivárványról. Mindez csodálattal tölt el, amit valaha Valaki létrehozott.

Talán legjobban az emberi agyat csodálom, mert az a legcsodálatosabb, aminek segítségével az idők kezdetétől az ember kiagyalt, és létrehozott.

Az általam megcsodált számítógép mellett olyan felfedezéseknek lehetünk tanúi, ha apám fölébredne örök álmából, talán el se hinné, hogy amit ő csak megálmodott (a maiaknál sokkal szerényebbeket), mindaz már a mai embernek természetes, s amit ő valaha leírt, az „Ördög távírója” című regényében, már megvalósult, sőt, általános használati tárgy lett. Közülük néhányat már a kisiskolások is használnak, mindent megtudhatnak, akár televíziót is nézhetnek a modern mobilkészülékről.

Ezért, ha leülök a számítógépem elé, minden másról megfeledkezem, sokszor még az időről is. Nekem az írás nem munka, hanem élvezet. És jönnek a gondolatok, az emlékek. Elrakosgatott emlékeimről felelevenedik előttem az a kor, az az érzés, ami akkor történt velem, vagy körülöttem, dátum, sőt némelyik óra és perc idejét is megmutatja; mindegy, hogy szép és kellemes volt, vagy nehéz időkre emlékeztet.

Kérem, olvassák és fogadják szeretettel legújabb kötetemet.

Készült: 2016. augusztus 11-től 2016. november 17-ig.
Finta Kata