---

Tartalom

Ajánlás (Vargha Mihály)

Egy álom beteljesülésének évszámai

Saját hajlék
  Előzmények
  Az épületek születése
  A tovább épülő múzeumegyüttes

A székely művelődés temploma
  Az érkező fogadása
  Belső és még belsőbb terek
  Látogatás
  Távlat és távlatok

---

Ajánlás

A Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttese idén százéves. E kis képeskönyv megjelentetése a centenáriumi rendezvénysorozat egyik fontos mozzanata. Hisszük, hogy sokan vannak, akiket érdekel az épületek története, építészeti és belsőépítészeti stílusjegyeik, alkotójuk, egyszóval akiknek az esztétikai élmény más tekintetben is felkelti a kíváncsiságát.

A Székely Nemzeti Múzeum pompás palotája nemcsak Sepsiszentgyörgy, Erdély, hanem az egész magyar épített örökség kiemelkedő értéke. Keletkezése, története és jelene egyaránt az itt élő magyarok öntudatosságát, élni akarását bizonyítja. Azt, hogy a világ joggal keresheti bennünk nemcsak a katonanépet, hanem a kultúrát, művészetet értő és szerető nemzetet is.

A tervező, Kós Károly így vall életműve egyik legszebb, legjelentősebb, reprezentatív darabjáról: "Mondják, hogy érdekes, és hogy székely épület. Én csak azt tudom, hogy jól megépített épület, ami szolidságával a székely munkát dicséri. Ami benne az én részem, arra csak azt mondhatom, hogy jót akartam, a székely nemzetnek székely kultúrházat akartam".

Azzal egészíthetjük ki a gondolatot, hogy Kós a szecesszió stílusáramlatába ágyazódott művészetével múzeumunkat az európai kultúra szerves részévé is tette.

Évek óta programszerűen törekszünk arra, hogy a sokoldalú, közösségszervező művész kivitelezésre nem került rajzai alapján befejezzük az épület díszítését. Így készült el a főbejárat fölé a velencei mozaik címer, az érkezőt fogadó kovácsoltvas lámpás, a főlépcsőház díszes korlátja, születtek újra a díszterem padsorai. Az egyetlen kivétel, melynek terve nem a sztánai Varjúvárban készült, a Csaba királyfi üvegfestmény, de ez meg annak a gróf Bánffy Miklósnak a hozzájárulása, aki alkotóként és közösségmegtartóként is Kós Károly fegyvertársa, barátja volt.

Kiadványunk egyszerre tiszteleg a szép, centenáriumi kort megért múzeumépület és tervezője előtt. Alkotó és műve elválaszthatatlan egység. Külön öröm, hogy a képekkel bőven tűzdelt könyv illusztrálásához mindenekelőtt Haris Lászlót, az egyik legnagyobb kortárs magyar fényképészt nyerhettük meg. Itt köszönjük ugyanakkor a Kós Károly építőművészetét legjobban ismerő Anthony Gall támogatását.

Kívánjuk, hogy szívesen lapozzák, forgassák, és jó szívvel ajándékozzák barátaiknak, szeretteiknek a kiadványt, amellyel az erdélyi magyar kultúra jó hírét-nevét kívántuk szolgálni.

Sepsiszentgyörgy, 2012. május 9.
Vargha Mihály

---