Életpályák
Földtudomány, energetika, kohászat
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
A sorozat ajánlása (Németh Tamás)
Köszöntöm az olvasót (Horn János)
Bakács István Zsigmond: Életutam - visszatekintés 65. életévemben
Baksa Csaba: Pályafutásom első 68 éve
Cseh Zoltán: 40 év a kőbányászatban
Dobos Irma: Az első magyar euro-geológusnő
Dobróka Mihály: Messziről jött ember...
Fancsik Tamás: Mozaikok
Farkas Géza: Életpályám
Nagy Lajos: Az értől az óceánig
Szabó Zoltán: A szorgalom és a szakmai bátorság mindig elnyeri jutalmát
Szarka László: 60 + X
Guy Turchany: Értelmet és célt adni az életnek
Voith Márton: Visszatekintés
Előszó
Ön most a sorozat 15., zárókötetét tartja a kezében. Ezért ez egy kis összefoglaló is, bár a könyv "terítése" nem változott.
...
A sorozat eddig megjelent könyveinek oldalszáma 4613, ezzel a kötettel a sorozat megközelíti az 5000 oldalt. A további három kötet oldalszáma 365.
Sajnos a korábbi években szinte minden esetben a felkértek közül egy-ketten, a többszöri kérés ellenére - igaz mindig udvariasan kértem - későbbre ígérték, hogy "megszólalnak", de ez mind a mai napig nem történt meg és ennek talán indoka Vörös Attila az MTA rendes tagja, az MTA X. osztály (Földtudományok Osztály) elnökének a 2012-ben megjelent könyvajánlásában olvasható : "... A korábbi kötetek szerzőitől szerzett tapasztalatom szerint - Horn János konok, meggyőző rábeszélése ellenére is - sokan igencsak vonakodtak attól, hogy megírják életük történetét. Ezen elgondolkodván felötlött bennem a vonakodás néhány lehetséges indoka. A mi generációnk (azok többsége, akik ezekben a kötetekben szerepeltünk) megélt egy olyan történelmi korszakot, amikor az önéletrajz papírra vetése során nyomasztó kötelesség volt kitérni a családdal, a felmenőkkel kapcsolatos kérdésekre, néha mesterkélten hangsúlyozva az akkoriban előnyösnek vélt tényeket és óvatosan kerülgetve azt, ami talán terhelő lehetett. Talán éppen ezért, ebben a korosztályban máig is ritka ember az, aki szívesen leírja önéletrajzát. Van persze olyan ember aki úgy érzi nem kenyere az írás, a szó klasszikus, irodalmi értelmében ahol Jókait vagy Mikszáthot veszi mércéül... Vannak olyanok is akik szerényen azt gondolják: "Ó az én életem annyira hétköznapi volt..."
Nagyon bízom abban, hogy a könyvek - amiért kétszer is megkaptam a "Magyarországi Rekorder" diplomát - beváltotta a 2000-ben elhatározott tervemet amit talán bizonyít, hogy Pölöskei Ferenc az MTA rendes tagja, az MTA II. osztály (Filozófiai és Történettudományi Osztály) tagja, az ELTE emeritus professzora a 2009-ben megjelent könyvem ajánlásában többek között az alábbiakat is írta: "... Az olvasmányos stílusban írt könyvsorozat nemcsak a geológia, hanem a történelem tudomány, benne különösen a gazdaság, a technika, a technológiai történet számára is nélkülözhetetlen olvasmánnyá vált, gazdag, sokoldalú eredménye ugyanis a rokon tudományokat is gazdagítják... A szokványos önéletrajzoknál gazdagabb a puszta tények hátterét, okait összetett mozgató rugóit is egyéni, gyakran irodalmi stílusban feltáró és ezáltal olvasmányos életek izgalmas olvasmányokká váltak számunkra. Szakmai, tudományos leírásaik pedig az említett témakörökben jelentősen gazdagítják ismereteinket... nemcsak gazdaságtörténeti tájékozódásomat gazdagították, hanem összetett glóbuszunk jobb, teljesebb megismerésére ösztönöznek...".
vagy
Kovács Ferencnek az MTA rendes tagjának, az MTA X. osztály (Földtudományok Osztály) tagjának, a Miskolci Egyetem emeritus professzorának a 2011-ben megjelent könyvem ajánlásából kiemelés: "... nem gondoltam, hogy a világ szinte minden táján megtalálja a hazánkból elszármazott világhírű akadémikusokat, professzorokat és rá tudja beszélni őket, hogy életútjuk megjelenjen. Bevallom őszintén, hogy egyesek életútját csak most ismertem meg és ezért is köszönet kell mondani a könyv szerkesztőjének...".
vagy
Roósz Andrásnak az MTA rendes tagjának, az MTA VI. osztály tagjának (Műszaki Tudományok Osztály), a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar professzora 2012-ben megjelent Életpályák - Kohászat c. könyv ajánlásából kiemelés: "... az életutakban még számtalan nekem is új, eddig nem ismert eseményt olvastam, betekintést kaptam máig ismeretlen - és talán először leírt - történésre, s így az eddig ismert történések más megvilágítást is kaptak... Minden írásban megtalálhatók az elmúlt évtizedek gazdasági, gazdaságpolitikai, szakmatörténeti kérdései...".
vagy
Jászai Sándornak, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elnökének a 2013-ban megjelent könyvem - melyben újabb alkalommal elköszöntem az olvasóktól - ajánlásából való kiemelés: "... Joggal tekinthetjük a sorozatot a magyar természettudomány egyik legteljesebb történeti kordokumentumának, azért is, mert a múlt rendszer néha megmagyarázhatatlan, a valóság akkor ki nem mondható történéseit és tényeit ma már nyíltan elénk tárja azon személyek mondataiban, akik azt akkor nem tehették. A szakmai önéletrajzok mentén kirajzolódik az 1960-as évek - nem ritkán a szakmai tevékenységet is érintő - diktatúrája, a 70-es évek többnyire elvetélt reformtörekvései, a 80-as évek gazdasági nyitásai és a 90-es évek rendszerváltozás okozta átalakulásai... Bízom benne, hogy az olvasók kedvezően fogadják a sorozat minden kötetét és a mű a földtudomány történeti leírásának részéve válik...".
Természetesen több akadémikusnak és a szakmánk (én inkább a hívatás szót szeretem használni) kiemelkedő egyéniségének ajánlásából is tudnék hasonló sorokat kiemelni.
Köszönet a sorozat 15 kötetében:
- megszólalóknak, akiknek írásai mindig változatlan szöveggel jelentek meg,
- az ajánlások szerzőinek,
- a támogatóknak,
- a nyomdai munkában résztvevőknek.
Csak azt sajnálom, hogy ezen könyv tiszteletpéldányát már nem tudom átadni több korábbi "megszólalónak", de e sorokkal tisztelgek Budai László, Bárdossy György, Cseh Németh József, Cserna Zoltán, Fazekas János, Fekete Lajos, Hámor Géza, Juhász András, Kiss János, Marosi Sándor, Meskó Attila, Neuberger Antal, Simon Kálmán, Szabó Ferenc, Szabó Nándor, Sztraka János, Tamásy István, Tóth István, Várhelyi Rezső és Zsuffa Miklós emléke előtt.
... és szerintem amire az életrajzok írók büszkék lehetnek. Voltaire mondta: "az emberek akik odáig merészkednek, hogy a jelenkori történelmet írja számolnia kell rá, hogy támadás fogja érni mindazért amit mondott és mindazért amit nem". Szerencsére soha, semmilyen kritika nem ért, a szakmai lapokban megjelent könyvismertetéseknek a visszhangja is mindig pozitív volt.
Lectori salutem
Jó szerencsét!