Havass Miklós
Ifjan, éretten, éltesen
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Prológus
80 kérdés-válasz
Epilógus
Mellékletek
Szakmai életrajz
Kitüntetések
Családfa kivonat
Írások válogatott jegyzéke
Válogatott társadalometikai írások
A 70. Születésnap
Rövidítések jegyzéke
Névmutató
Előszó
Szerencsés ember vagyok!! Talán még több felkiáltójelet is írhattam volna előző mondatom végére! Miért, kérdezheti a Tisztelt Olvasó. Az ok egyszerű és prózai. Ha rápillantanak a könyv címlapjára, a Szerző nevére, és ismerik a korábbi köteteinket, akkor azonnal nyilvánvalóvá válik első mondatom értelme és tartalma. Újból kiváló ember életének részleteibe pillanthattam bele, akire felnézhet az ember, akire irigykedhet, akitől tanulhat, aki sokat köszönhet józan ítélőképességének, helyzetfelismerésének, aki tanúja és egyben alakítója volt a hazai számítógépes kultúra megteremtésének, aki átgondoltan élt és nem visszaélt - a rendszerváltást követő privatizáció adta lehetőségekkel, aki mérhetetlen energiát fordított a szakmai-társadalmi közélet formálásába, aki az újraformálódó jövőt meghatározó tehetségek felkarolását önzetlenül segíti, aki méltó nagykövete hazánk szellemi elitjének szerte a nagyvilágban. Bármeddig is sorolhatnám a dicsérő jelzőket a mondat végére kerülő írásjelet, a pontot követően biztosan felsejlene bennem, hogy "ez - és - ez" még kimaradt. Így ahelyett, hogy tovább részletezném a szerző előzetes bemutatását, inkább kiemelném életének azon periódusait, amelyek valamiképpen összekötik a sorozatban megjelent korábbi szerzőkkel. Ők együtt is részesei a sokat emlegetett magyar iskolának. Tanultak egymástól, segítették egymást, kiegészítették egymást, összedolgoztak.
A néhai Terplán Zénó akadémikust, a Gépipari Tudományos Egyesület elnökét a 75. születésnapján a Magyar Természettudományi Egyesületek (MTESZ) elnökeként köszönthette Havass Miklós.
A néhai Pungor Ernő akadémikussal, a rendszerváltást követő első, az un. Antall-kormány tárca nélküli miniszterével közösen szervezhette a magyar műszaki szakemberek világtalálkozóit Budapesten, amelyek a nagyvilágban szétszóródott sikeres hazánkfiainak emblematikus eseményei, és egyben egy új korszakot megnyitó, széleskörű együttműködést megalapozó rendezvényei voltak. Ezen események is megalapozói voltak az azóta rendszeressé vált ilyen vagy olyan elnevezéssel rendszeressé vált sorozatnak. Ennek egyik rendezvényére éppen ez évben, 2015. május 30-31-én kerül sor.
Gyulai József akadémikust - aki napjainkban a Gábor Dénes-díjat adományozó NOVOFER Alapítvány Kuratóriumának elnöke - és Havass Miklóst a kuratóriumi tagságból adódó tevékenységek számtalan feladata köti össze. Ezek egyik reprezentánsának tekinthető az, hogy a 2014. évi Gábor Dénes-díjak átadási ünnepségét e könyv szerzője elnökölte a 75. születésnapjához közeledvén.
Visszalépve Havass Miklós ifjúságára, Kispéter József (2014) professzor - igaz akkor még fiatal oktatóként - gyakorlatvezetője volt a Szegedi Egyetemen.
Érdekes és közös motívum Havass Miklós, Gyulai József és Kispéter József életében a Szegedi Tudományegyetemen eltöltött diákévek szívmelengető és jellemformáló élménye.
Talán még az a tény is érdekesnek tűnhet, hogy volt egy olyan szakember, egy olyan matematikus is mindkettőnk szakmai életében, aki valamilyen módon szintén összekötött bennünket. Ez nem más, mint Obádovics József Gyula (Baján született 1927. március 3-án). Jómagam a Miskolci Egyetemen ("leánykori nevén" Nehézipari Műszaki Egyetem) végeztem gépészmérnökként 1969-ben, az akkor indult Alkalmazott Mechanikai Ágazaton. E képzés jellegzetessége volt a szilárd testek viselkedését leíró, elméletileg megalapozott kontinuumechanika oktatása, amely elmélyült matematikai ismereteken nyugszik. Obádovics József Gyula, a Miskolci Egyetem matematikai tanszékén volt előbb adjunktus, majd docens, aki kidolgozta a számítástechnika, majd a numerikus módszerek tananyagát, ami kontinuumechanika feladatainak numerikus megoldásában elengedhetetlen segédeszköz. Budapestre kerülvén számos területen kapcsolódott szakmai élete Havass Miklós szakmai pályafutásához.
Egy-egy írásműben a "Prológus" feladata és célja az, hogy bemutassa mindazt, amit a Tisztelt Olvasó az elkövetkezendőkben részletesebben látni fog, amiben ismereteit, tájékozottságát bővíti, amiért érdemes elolvasni mindazt, amit kezébe vett. Bízom abban, hogy kézbe véve a könyvet nem fogja tudni abbahagyni az olvasást, majd pedig a könyvespolcán a kedvenc olvasmányai között fogja őrizni!
Miskolc, 2015 tavasza
Tóth László