Kispéter József
Ifjan, éretten, öregen
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Prológus
80 kérdés-válasz
Epilógus
Függelék
Szakmai életrajz
Tudományos életrajz
Oklevelei, kitüntetései
Tudományos munkái
Képek és ábrák jegyzéke
Névmutató
Előszó
Az élet kiszámíthatatlan - szokták mondani bölcseink. Sohasem tudhatjuk, mikor tehetünk szert barátra vagy ellenségre. Magam is így jártam közeledvén a hatodik X végéhez. Gyulai József akadémikus "Ifjan, éretten, éltesen" című remekművének bemutatóján, Hódmezővásárhelyen, 2013-ban találkoztam először Kispéter József professzor úrral. Mindössze néhány mondatot váltottunk a bemutató kavalkádjában, és őszintén be kell vallanom, hogy ő egyike volt azon kedves, kinézésre is szerény embereknek, akiket megismerhettem ott a késő időben, amelyet a Miniszterelnökséget vezető államtitkára is megtisztelt, attól az indíttatástól vezérelve, hogy Gyulai József a város szülötte és díszpolgára, ill. azóta már a városban működik (2014. február 1.-től) a "Gyulai József Természettudományos Műhely". A szokványos "parti-beszélgetés" mintegy fél év múlva folytatódott, immáron Miskolcon. Itt Kispéter József professzor egy néhány oldalas életrajzot tett elém azzal, hogy ismerjem meg a számomra ismeretlen élet apró morzsáit. Mindezt tette úgy, hogy hárman, egy volt, a Miskolci Egyetem Matematika Tanszékén dolgozott közös ismerősünkkel ültünk együtt. "Kislányos zavaromban" végigfutottam - mert nem szerettem volna udvariatlan lenni egy hosszabb időt igénylő részletes olvasással - a kézbevett életrajzot, és kb. ilyen szavak ragadtak meg agyamban, mint fizikus, élelmiszerfizika, élelmiszerek tartósítása, sugárdózis, hazai projektek, nemzetközi kapcsolatok, hazai konferenciák, nemzetközi rendezvények, round-robin vizsgálatok, post-secondary képzés, akkreditáció, szabványosítás, egyetemi tanár, stb.
Ott és akkor, három dolog kristályosodott ki bennem pillanatok alatt. Az első, a természetes emberi kíváncsiság által iniciált kérdés: "mit csinálhatnak a fizikusok az élelmiszeriparban"? A kérdés jogossága az én gépészmérnöki szemléletemből adódott. A második, ami a megismerkedésünk emlékezetes pillanatából eredt: "mit is oktathatnak a fizikusok az élelmiszeriparban, hogyan formálódott e témakör oktatása a nemzetközileg méltán elismert termékeket előállító (szegedi-paprika, (lásd. pl. a Pick-szalámi) városban, Szegeden"? A harmadik és egyben meghatározó dolog, Kispéter József professzor szerény, nyugodt, kiegyensúlyozott emberi viselkedésmódjából, stílusából eredt. Ez valahogyan így fogalmazódott meg bennem: "biztosan érdekes és tanulságos életet élhetett meg, élhetett át a mintegy 78-79 évével, megteremtett maga körül egy új diszciplínát a máig is méltán világhírű szegedi fizikus-biológus környezetben, élete bizonyára sok-sok tanulságot hordozhat, és ha hozzákezdünk egy újabb - Ifjan, éretten, öregen - könyvhöz, Kispéter József el is fogja készíteni azt". E gondolatokkal és a nyomdaköltséget részben vagy egészében fedező lehetséges szponzorokkal a fejemben, némi gondolkodási időt kérve, de határozott elképzeléssel vártam azt a pillanatot, amikor felkérhetem Kispéter Józsefet a könyvének megírására. Ez néhány nap múlva be is következhetett. Az összes többi már ment, mint a "karikacsapás". Egy nagyszerű, egyben küzdelmes, örömökkel és bánatokkal tűzdelt élet kisebb-nagyobb részletességgel bontakozott ki előttem, a laikus előtt, akinek szerepe csupán a gondolatok ilyen-olyan irányba terelésére korlátozódott. Belepillanthattam, abba a háttérbe, amelybe beleszületik egy-egy emberpalánta, a gyermekkorba, a kamaszok időnként nyugodt, de többnyire nyugtalan, kapkodó életébe, a tudatos identitás-keresésbe, a frissen diplomát szerzők pályakeresésébe, és ezen belül annak a területnek a megtalálásába, amelyen később megbékélünk a mindennapok küzdelmeivel - és még jól is érezzük magunkat ebben a közegben, az egymás után következő napok örömeinek. bánatainak sorozatával.
A Könyv jóval a határidő előtt - Kispéter Professzor Úr 80. születésnapja előtt elkészült és most Ön, Tisztelt Olvasó is kezében tarthatja mindazt, amit a Szerző el szeretett volna magáról, életéről, szakmájáról, saját környezetéről mondani. Gondolom Ön is választ kapott legalábbis a második találkozásom során általam megfogalmazott két első kérdésre, hiszen a harmadik kérdésem eleve Önben fel sem merülhetett, mert Ön már ismerte, vagy jól ismerte a Professzor Urat.
Én - mint "Beszélgetőtárs" - nem mondhatok mást, mint köszönetet a sorsnak, hogy Terplán Zénó (2001), Pungor Ernő (2003), Gyulai József (2012) akadémikusok és Becker István (2005 és 2010) egy szakma hazai megteremtője után Kispéter József Professzor Urat sodorta olyan kapcsolatba velem, amelynek eredménye mindaz, amit Ön, Tisztelt olvasó most a kezébe vehet.
Miskolc, 2014 tavasza
Tóth László